Jézus szenvedésének és kereszthalálának napja

A húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, ideje a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap, vagyis március 22. és április 25. közé esik. Ám a nagypéntek, amelyet a nagyböjt végén tartunk, nem minden országban hivatalos ünnepnap – írja a Reader’s Digest online oldal.

Egyszerűen fogalmazva, a nagypéntek Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja. A húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig tartó böjti időszak készíti elő, az ünnepet megelőző utolsó nagyböjti hétre, a nagyhétre (hebdomada sancta), amely a virágvasárnappal kezdődik.

A keresztény egyházak tanítása szerint nagypénteken Jézust a római helytartó, Pilátus elé kísérték és felségsértéssel vádolták. Pilátus végül a zsidó főpapok és a tömeg nyomására kereszthalálra ítélte: ez volt a legsúlyosabb büntetés akkoriban. Jézust a nép kigúnyolta, megverte. Pilátus látta, hogy a népharaggal már tehetetlen, és ekkor mosta meg kezét a nép előtt, és azt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igaznak vérontásában. A ti dolgotok.” Pilátus kiszolgáltatta Jézust a népnek, akik keresztre feszítették. A keresztúton egy nehéz fakeresztet cipeltetettek vele, a gúnyolódó tömegen át a Golgotáig (Koponyák helye), ahol megfeszítették. Csuklójánál és lábánál fogva a keresztre szegezték, ahol aznap este meghalt. Utolsó mondata ez volt: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” Majd fejét lehajtva, kilehelte lelkét.

Ezen a napon nem mutatnak be szentmisét a katolikus templomokban, mert maga az „örök főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán” – olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia MTI-hez eljuttatott közleményében. A nagypénteki szertartás, az úgynevezett csonka mise három fő részből áll: az igeliturgiából, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A templomokban délután keresztútjárást tartanak. Ezen a napon a katolikus egyház szigorú böjtöt kér a hívektől.

És hogy hogyan került a nagypéntek elnevezés a magyar nyelvbe? Az Etimológiai szótár szerint a nagy melléknév legfontosabb jelentésén alapul, szláv példákat követve, amelyek a keleti egyház görög szavaira mennek vissza: újgörög megali paraszkevi (nagypéntek).
A keleti egyházban szokásos görög elnevezés, a „hé hagia kai megalé paraszkeué”, azaz „a szent és nagy készületi nap”. A nyugati egyházban a hivatalos neve „feria sexta in passione et morte Domini”, tehát „az Úr szenvedésének és halálának péntekje”. Az angol nyelvterületeken sokszor hosszú pénteknek (long Friday) vagy jó pénteknek (good Friday) is nevezik, míg a német elnevezése, a Karfreitag az ónémet kara, mint „bánat, gyász” szóból ered.