Virágfáklyákkal húsvét ünnepén, Portugáliában
„Feltámadott Krisztus halottaiból, ahogy megígérte híveinek!” – visszhangzik a kiáltás a dél-portugál kisváros, São Bras de Alportel évszázados utcáin, amire férfitorkokból harsanó velőtrázó „Alleluja, alleluja” felel, és hangos lábdobogás követ.
São Brasban a tavasz különleges hangulatot áraszt, a narancsvirág és az édes jázmin mellett izgatott várakozásillata van a levegőnek. Algarve székhelyétől, Farótól mindössze 21 percnyire fekvő álmos településen az év legfontosabb eseményére, a Festa das Tochas Floridasra avagy a Virágfáklyák fesztiváljára készülnek a helyiek. A húsvétvasárnapi megemlékezés fontosabb, mint a karácsony, a családok ilyenkor a világ minden tájáról összegyűlnek, hogy megünnepeljék ezt a nem mindennapi dél-portugál hagyományt. A kisváros macskaköveire kilométeres hosszúságban sziromszőnyeget terítenek, és férfiak virágfáklyákkal menetelnek a mise után Jézusra emlékezve.
Óvatosan befurakodom a tömegbe, megállok az illatos rozmaringgal, margarétákkal és színes háncsokkal borított főutca bal oldalán. Egy fiatal turista vezeti kutyáját végig a bámészkodók között rosszalló pillantásoktól kísérve, a hosszú szőrű méretes eb ugyanis óvatlanul egy-egy virágra tapos. Portugália lakosainak 95 százaléka vallja magát római katolikusnak, a nagyhét, azaz a Semana Santa a böjt idején hús helyett hal kerül az asztalra. A húsvéti ünnepek idején számos helyen tartanak felvonulásokat és körmeneteket, egyik leghíresebb São Bras de Alportel feltámadási megemlékezése.
A Biblia szerint Jézus nagypénteki keresztre feszítése után a harmadnapon, vasárnap támadt fel, de a pogány időkben ekkor tartották a tavaszi nap-éj egyenlőség termékenységi ünnepeit is. A portugál kisváros évente megrendezett felvonulása ezt a két hiedelemvilágot ötvözte.
A helyi legenda úgy tartja, 1596 húsvétvasárnapján fosztogató kalózok szálltak partra Faro kikötőjében, akik egészen São Brásig nyomultak a szárazföldön. A település békés lakói, mivel fegyvert nem tartottak, nem bízhattak másban, csak a feltámadó Krisztusban és a virágzó fagallyakban. Így indultak el hittel a szívükben, bimbózó ágakkal a kezükben, hogy mindenki meglepetésére sikeresen visszaverjék a rájuk mért támadást. A városba bevonuló győztes férfiak még a harc után is a virágos ágakat szorongatták, így vált ez a menet a győzelem és Jézus szimbólumává.
A Szent Balázsnak felajánlott település a koronavírus-járvány csillapodása és két év kihagyás után 2022-ben már hónapokkal húsvét előtt lázban égett. A hívek a különleges szőnyeghez felhasznált három tonna virágot nagyhét elején szedik le, hogy húsvétvasárnap hajnalán több száz önkéntes segítségével a virágművészek megkezdhessék az aprólékos munkálatokat.
A város a hagyományos, kereszténységre utaló motívumok mellett most a békére hívta fel elsősorban a figyelmet, a háború áldozataira emlékező hatalmas galambot a főtér elejére fektették le. A mintát először krétával rajzolták a járdára, majd több ezer színes friss és szárított szirommal, vadvirágokkal, rozmaringgal töltötték meg.
Pontban tizenegykor harangozni kezdenek, mozgolódás támad a templom előtti téren. A nehéz vasajtók szélesre tárulnak, a körmenetét az egyenruhás zenekar kezdi meg, majd a férfiak is a papok és muzsikusok mögé gyűltek. A magasra tartott virágfáklyák meglendültek a kezekben, és rázendítenek a dobosok. „Ressuscitou como disse!” Feltámadott Krisztus halottaiból, ahogy megígérte híveinek!
„Alleluja, Alleluja- feleli rá kórusban a tömeg. 32 Celsius-fokot mutat a szemközti ablakban lévő hőmérő, az utolsó korty kávét még felhörpintik a bámészkodók, végül mindannyian egy sorba tömörülünk, és a hangos, illatos menet elindul, hogy a virágfáklyás férfiak útját követve körbejárja a várost.