Kisváros a nagyvárosban

Gyakran elfeledkezünk róla, hogy nem csak Budapest Belvárosában várnak ránk érdekes látnivalók. Körülbelül egy órára a nyüzsgéstől, Kispesten a Wekerletelep egy vidéki kisváros bájával fogadja a kíváncsi városi felfedezőt.

Dr. Seregi Zsuzsanna, a Wekerlei Társaskör Egyesület tagja készséggel és felkészülten ad teret az effajta nyitottságnak. Ám még mielőtt nekiindulnánk a szabályos utcaszerkezetű lakóövezet bebarangolásának, idegenvezetőm röviden felidézi a névadó, Wekerle Sándor munkásságát. Móron született 1848. november 14-én és Budapesten hunyt el 1921. augusztus 26-án. (2021-ben halálának éppen 100 éves évfordulója volt) Jogtudós, politikus, a pénzügyi gazdaságtan tudományának egyik iskola teremtője, Magyarország első polgári származású többször megválasztott miniszterelnöke.
„Dr. Wekerle Sándor második miniszterelnökségének ideje alatt, 1908-ban kezdeményezte a Kispesti Munkástelep megépítését állami költségen. Mielőtt a magyar állam elkezdte volna a beruházást, pályázatot írt ki a telep utcahálózatának megtervezésére. Wekerle Sándornak nem tetszett egyetlen díjazott koncepció sem: az egyik túlságosan kerek, a másik inkább ovális, a harmadik pedig túlontúl elnyújtott utcaszerkezetet álmodott papírra. Ezért megkérte kollégáját, Győri Ottmárt, a Pénzügyminisztérium főmérnökét, hogy gyúrja össze a három elképzelést. Ez született belőle” – mutat Zsuzsa a Wekerletelep térképére. Akkoriban Európa legnagyobb kertvárosának számított e majdnem szabályos négyszög alakú negyed.

Utunkat a központi részéről kezdjük: Kispest mindmáig legnagyobb egybefüggő zöldterülete a korábbi nevén Fő tér, ma Kós Károly tér. A központi tér megtervezésére meghívásos tervpályázatot írtak ki, amelyen többek között a mai névadó is indult – és nyert. „Zárt házsoros elrendezést képzelt el, két áthidaló kapuzattal, egyedi tervezésű kétemeletes házakkal” – emeli ki Seregi Zsuzsa a jellegzetességeket. Annak érdekében, hogy sokszínű változatos látkép táruljon a helyiek szeme elé, összesen két lakóház és a közöttük feszülő kapu megtervezését vállalta a neves építész – a többit másokra bízták.


Összesen nyolc utcatorkolata van a térnek, aminek a központját két sugárút keresztezi: a Pannónia út és a Hungária út. Ezeket köti össze többek között két 26 méter széles körút: a Corvin körút és a Gutenberg körút. „Azért látunk keskenyebb-szélesebb és ívesebb utcákat, hogy ne legyen olyan egyhangú a lakóövezetben való közlekedés” – magyarázza a hölgy. Miközben haladunk a terület pereme felé, hozzáteszi: többnyire egyemeletes ingatlanokat találunk a szélesebb, míg földszinteseket a mellékutcákban – a földszintes házak az épületek mintegy 70 százalékát teszik ki, ebből is adódik a falusias jelleg. Apropó, fajták! Újabb megmérettetés során dőlt el, milyen otthonokba költöztek az első telepesek. Zsuzsa tudomása szerint: „pontosan 48 féle lakóháztípust tervezett a mintegy 25 főből álló mérnökgárda, hiszen ezt a sokszínűség mellett a lépték is indokolta.”

Legyen szó bármelyik háztípusról, a földszintes, és az egyemeletes ingatlanok lakásaihoz minden esetben kert is tartozik. De a típusházakon kívül egyedi épületek is megvalósultak: a főtér közvetlen szomszédságában római katolikus és református templom. Közintézményi épületnek épült például a postaház, valamint a rendőrpalota. Négy (plusz egy) óvoda és 4 elemi (általános) iskola nyitotta meg kapuit a Wekerletelepen, hogy a beköltözők gyerekei oda járjanak, illetve teszik ezt ma is, hiszen az oktatási intézmények megtartották eredeti rendeltetésüket.

Egyre inkább úgy érzem, a típusos házak és a szabályos utcaszerkezet labirintusába csöppentem. Még jó, hogy nem egyedül bolyongok! „Ma már nem jelent gondot a tájékozódás – szögezi le vezetőm vigasztalólag. De a GPS-ek kora előtt bizony előfordult, hogy eltévedt, aki ismeretlenként érkezett a telepre. Sőt, még mostanság is előfordul ilyesmi olyanokkal, akik nemrégiben költöztek ide és kerékpárra pattanva szelik át a telepet…” Ehhez még hozzáadódik a mintegy 20 évvel ezelőtt bevezetett tempólassítás és forgalomcsillapítás a Wekerletelep közúti közlekedési rendjében. Önmagában egy „spontán telepbejárás” némi időveszteségen kívül nem okoz nagyobb problémát az átlagembernek. Viszont a taxisoknak, futároknak, netán a katasztrófavédőknek már sokkal bonyolultabb odatalálni a pontos címre – nekik tényleg igazi áldás a navigáció!


„Az állami lakótelep státuszából következik, hogy a pionírok főként állami intézmények, vállalatok dolgozói voltak – tér át sétavezetőm a rétegződésre, majd példákat is hoz: a MÁV, a Posta és az állami nyomda munkavállalóik települtek először ide. Ők általában a kisebb földszintes, míg a tisztviselők az emeletes házakban kaptak elhelyezést.” Kivételek például az orvosoknak épített kúriaszerű épületek, amelyekben az orvos szolgálati lakásán kívül a rendelő és váró terem is helyet kapott, ahogyan a pékek otthonaihoz is tartozott pékműhely és üzlethelyiség is. És hogy ma hogyan fest a Wekerletelep szociológiai képe? „Némileg átalakult, de azért az egykoron idetelepülők leszármazottai: déd- és ükunokái még mindig köztünk élnek – válaszolja büszkén Seregi Zsuzsanna.


Mintegy 20 000 embernek építették a lakótelepet, ám ehhez képest napjainkban 11-12 000 fő él itt.” Állami tulajdonú ingatlanaikból 1950-ben tanácsi, majd 1990-ben önkormányzati bérlakások váltak. Ekkor jelent meg egy jogszabály, amely kedvezményes árú értékesítést tett lehetővé az itt lakóknak, amivel sokak magántulajdonává vált addigi otthonuk. Elég körülnézni ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla: nem véletlen a döntés, hiszen mostanság is teljes mértékig ideális élettér a Wekerletelep – különösen családosoknak. „Nálunk nagyon tiszta a levegő! – áradozik a helyi hölgy, majd egy számadattal is alátámasztja állítását: ötvenezer fát ültettek a közterületekre, a kertekbe pedig további tizenhatezer gyümölcsfa került a kezdeti időkben.

Olyan mintha egy erdőben lennénk! Élhető lakótelep a miénk. ’Emberközpontú lakópark’ megnevezéssel indokolja a Magyar Örökség Díj oklevele a lakóhelyünket, amely díjat 2004-ben kapott meg a telepünk.” Zsuzsa az élhetőséget a közösségi szellem irányából is alá tudja támasztani: nem győzi sorolni az érveket. Szeretnek itt lakni a wekerleiek. Kedvelik az egységesen megtervezett, tágasan kialakított, jól megépített lakóházaikat. Igyekeznek karban tartani a több mint 100 éves épületeket, gondozzák kertjeiket, ügyelnek környezetük rendjére és tisztaságára. Örülnek annak, hogy vannak a telepen óvodák, iskolák, templomok, boltok, éttermek, cukrászdák. Sokan akadnak Wekerlén lokálpatrióták, vagy több nemzedék óta itt lakó családok. Ennek további okai: az erős civil szerveződés, a zöld gondolkodásmód. Ráadásul többeknek természetes az önkéntesség. Ezek az érzések, és a hasonló gondolkodás összekovácsolja a tettre kész közösséget. Jó példa erre a Wekerlei Társaskör Egyesület, amelynek Zsuzsa is tagja, önkéntese.

Alig tűnik fel, máris a Határ útra érkeztünk. „Hajdanán, a 20. század elején, ez a terület még a fővároson kívül eső homokos pusztaság volt. Ezért olcsóbb volt az építési telek vételára, mint a közigazgatási határon belüli parcelláké. Még Nagy-Budapest sem valósult meg, mert 1950. január 1-jétől csatolták Kispest városát és a környező kisebb településeket a fővároshoz. Érdekes belegondolni, hogy a főváros határa akkoriban még a Határ útnál húzódott” – taglalja a lokálpatrióta hölgy, miközben a zajló forgalom közepette nehézkesen képzelem el a 100 évvel ezelőtti állapotokat. Holott nem csak múltja, jövője is van a Wekerletelepnek. E ponton idézi fel Seregi Zsuzsanna egyik korábbi sétatársának gondolatait: „Az a lakónegyed, amely már több, mint egy évszázadot megért, egészen biztosan meg fog maradni még legalább ugyanennyi ideig!”