Egy kapzsi hódító az aztékok birodalmában

A tizenhatodik század elején a spanyol hódítók számos szárazföld felderítésére szerveztek expedíciókat, amelyeknek nem titkolt célja a hódítással járó vagyon, hírnév és dicsőség megszerzése volt. Ki is lett volna erre alkalmasabb, mint a szerencsét és kalandot kereső, nyugtalan természetű Hernando (Hernán) Cortés, aki már 19 éves kora óta úton volt az Újvilágba. A hatalomra és izgalomra éhes férfi figyelmen kívül hagyva Diego Velasquez, Kuba kormányzójának utasításait, így tizenegy hajóval, tizenhat lóval, tizennégy ágyúval több mint ötszáz emberrel indult útnak Mexikóba 1518-ban.

Cortés és hajói 1519. április 21-én érkeztek Mexikóba. Ám mielőtt az azték főváros ellen vonult volna, megsemmisítette hajóit, nehogy az emberei visszaforduljanak. Cortés bennszülött emberekről alkotott nézete az akkori európaiak többségéhez hasonlatos volt, tehát kulturálisan, technológiailag és vallásilag alacsonyabb rendűnek tekintette őket. A szárazföld belseje felé behatolva megdöbbenve tapasztalta a bennszülöttek szörnyű rituáléit, beleértve az emberáldozatokat. Úgy döntött, hogy embereivel eltávolítják és megsemmisítik a szerintük pogány bálványokat, majd ezeket keresztekkel és Szűz Mária alakokkal helyettesítették. Ahol a bennszülöttek ellenállásába ütközött, ott a spanyol lovak, lőfegyverek, acélpáncélok és a taktika segítségével döntő győzelmeket arattak. Ezt még valami segítette: bár Cortés nem tudta, de érkezése egybeesett egy fontos azték jóslattal. Az azték főisten, Quetzalcoatl (Ketzalkóatl) a Tollas Kígyó (a világ teremtője és a villámlás ura) földi hírnökének, vagy magának Quetzalcóatlnak tekintették őt. És miután az indián naptár 52 éves ciklusokban működött, és az aztékok úgy gondolták Quetzalcóatl minden ilyen 52 éves periódus kezdetén visszatér a Földre. 1519 pontosan egy ilyen Ce-Acatl év volt, ezért amikor az azték uralkodó, II. Montecuma Hokojocin tudomására jutott a partraszállás, szentül hitte, hogy istenük érkezett meg a népéhez, szenvedést, nyomort hozva rájuk. Az indiánok ezért megpróbálták távol tartani maguktól a feltételezett istent, ezért értékes ajándékokat küldtek neki. Ez azonban csak fokozta a spanyol hódítók kapzsiságát – írja a LiveScience online tudományos portál.

Cortés elsüllyeszti a hajóit Veracruznál

Forrás: Wikimedia Commons/Alejandro Linares Garcia

II. Montezuma követeket küldött ki, hogy találkozzanak a közeledő konkvisztádorral. Az aztékokat lenyűgözte a spanyolok világos bőre és a lóháton ülő férfiak látványa, akiket kétfejű és hat lábú vadállatként írtak le. A hódítók azonban lövésekkel üdvözölték őket. Az acélkardok, muskéták, ágyúk és lovak némi előnyt kínáltak Cortésnek és embereinek. De nem csak segítség volt az Azték Birodalom spanyol hódításában, hiszen egy nagy és sűrűn lakott, körülbelül huszonegy milliós társadalmat kellett legyőzni. Az expedíció az őslakosok közötti megosztottságból, belső problémáiból is hasznot húzott. A közelmúltban leigázott törzsek között nyugtalanság dúlt, akik kénytelenek voltak adót fizetni és áldozatokat szolgáltatni azték uraik számára. A hódítók szövetséget kötöttek a birodalom vezetőinek uralmát nehezményező népekkel, akik több ezer veterán harcossal erősítették meg a kis spanyol hadsereget.

Cortés ezután egyesült csapataival Tenochtitlán (a mai Mexikóváros) az azték fővárosa felé vonult, ahol II. Montezuma ajándékokkal és virágfüzérrel fogadta. A spanyol hódító azonban megszegte korábbi ígéreteit, amelyben barátságát kínálta az azték vezetőnek. Montezuma hamarosan fogságban találta magát a saját fővárosában, a kincstárát kifosztották, az aranya pedig eltűnt. Az uralkodó hamarosan megmagyarázhatatlan körülmények között elhunyt, és az aztékok óvatos elfogadása nyílt ellenségeskedéssé fajult. A spanyolokat kiűzték a városból, azok azonban megerősítve visszatértek és ostrom alá vették a várost. Cortés spanyol ágyúkkal és okos harci stratégiával gyorsan előnyre tett szert. Az éhség, a szomjúság és a friss csapatok hiánya végül kezdte megtörni az aztékok erejét. Négy hónapos ostrom után az új azték király, Cuautémoc megadta magát. Tenochtitlán elfoglalását nagyban elősegítette az Antillákról terjedő fekete himlő is, amely megtizedelte a város védőit.

A győzelem után a spanyolok befejezték az ostrom során csaknem teljesen megsemmisült város kirablását és elpusztítását. Óvatos becslések szerint mintegy 240 ezer ember, a város szinte teljes felnőtt lakossága meghalt az ostrom alatt, ami után a spanyolok megkezdték a mai Mexikóváros alapjainak lerakását, amely az elpusztított Tenochtitlán helyén épült.