Kevés húst ettek az angolszász uralkodók
A vikingek érkezése előtt csak nagyon kevesen és nagyon ritkán ettek jelentős mennyiségű húst a középkori Angliában.
A Cambridge-i Egyetem számolt be arról a kutatási eredményről, amelyben az angolszász kor élelmiszer-fogyasztását vizsgálták, és a közvélekedéssel ellentétes eredményt kaptak. Az uralkodók, a paraszti rétegekhez hasonlóan, jórészt növényi étrenden éltek, ám az alattvalók néha hatalmas húslakomákat rendeztek számukra. Az eredményekből tanulmány is született az Anglo-Saxon England szakfolyóiratban.
Az elterjedt nézetek szerint a középkori uralkodók és nemesek asztalain hegyekben állt a hús, sokkal több jutott nekik, mint az alattvalóknak, és a parasztokat erővel kényszerítették arra, hogy állataikat szolgáltassák be.
A kutatók 5-11. századból fennmaradt csontmaradványokat vizsgáltak, azok izotóp-összetételét mérték fel, ez ugyanis arról árulkodik, milyen táplálékot fogyasztott az adott személy.
A vizsgálatok alapján nem lehetett az élelmiszer-fogyasztás alapján megkülönböztetni a magas rangú és az egyszerű embereket, vagyis a különböző társadalmi rétegek ugyanazt fogyasztották.
Ez azonban ellentétes volt az eddigi ismeretekkel, amelyek szerint az uralkodói réteg nagy mennyiségű húst fogyasztott. A vizsgálatokba a Winchesteri Katedrálisban őrzött 6-10. századi uralkodói csontokat is bevonták.
A kutatók ezért megpróbálták kibogarászni, hogy milyen ételek is kerülhettek az uralkodói asztalra a wessexi Ine király (688-726) uralkodása alatt. Egy feljegyzés szerint az élelem felét húsfélék és halak tették ki, a másik felét kenyér, sajt, méz és sör. Ez alkalommal 300 zsemle méretű kenyeret szolgáltak fel, így a kutatók abból kiindulva, hogy minden egyén egy zsemlét kapott, 300 fős ebéddel kalkuláltak. Ez alapján minden egyes személy 4140 kilokalóriányi élelmiszert fogyasztott el (ez kb. egy nehéz fizikai munkát végző férfi energiaigénye). Tíz másik uralkodó esetében is hasonló listákat találtak: mérsékelt mennyiségű kenyér, rengeteg hús, kiadós, de nem túlzó mennyiségű sör, s a listákon zöldségnek nyoma se volt, holott valószínűleg azt is felszolgáltak. E listák élelmiszereit és azok mennyiségét elemezve a kutatók arra jutottak, hogy ezek mind-mind valamiféle kivételes lakoma étrendjét mutatták be, és nem a hétköznapi uralkodói táplálkozást.
„Ezek nem az uralkodók mindennapjait írták le, ahogy eddig a történészek hitték” – mondta Tom Lambert, a kutatás egyik résztvevője. „Számtalan grillpartin voltam, ahol hihetetlen húsmennyiséget sütöttek a barátaim, így ez egyáltalában nem meglepő.”
Az emberek egy átlagos napon valószínűleg kenyeret ettek, kevéske hússal vagy sajttal, illetve sűrű leveseket, amelyekben hagyma, gabona és szintén kevéske hús volt. A kutatók úgy vélik, hogy még az uralkodók is ezen az étrenden élhettek. A 300 fős lakomán azonban nemcsak az elit réteg, hanem egyszerű emberek is részt vehettek, s ez szintén igen izgalmas következtetés.
A lakomák nagy kültéri ünnepségek lehettek (a kutatók a jelenkori választási kampányok díszvacsoráihoz hasonlítják ezeket), ahol az uralkodói réteg a szabad parasztok által rendezett eseményeken a velük való kapcsolatot erősítette meg.