Új felfedezés segít megérteni a Csendes-óceán szigeteinek meghódítását

Az emberiség történetének egyik legnagyobb vándorlása volt az, amelyben a hatalmas kiterjedésű Óceánia szigetvilágát benépesítették, és végre bizonyítékot is találtak arra, hogy miért is kezdődött el a vándorlás, illetve miért pont akkor. A Nature Ecology and Evolution szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban egy 2017-ben felfedezett speciális kerámiatöredék alapján levont következtetéseket írták le a kutatók, az Ausztrál Nemzeti Egyetem beszámolója szerint.

A kerámia arról tanúskodik, hogy eredetileg sokkal nagyobb területen éltek a lapita népcsoport tagjai Pápua Új-Guineában. „A lapita kultúrához tartozó csoportok voltak az elsők, amelyek eljutottak a távoli óceániai szigetekre, mint például Vanuatura mintegy 3000 éve, ám nem volt világos a lapiták terjedésének ideje és helye sem Pápua Új-Guineában, ahol legalább 50 ezer éve éltek már emberek” – mondta Dr. Ben Shaw, a kutatás vezetője. „Sokáig úgy gondoltuk, a lapiták elkerülték Pápua Új-Guineát, mivel az már régóta lakott volt.”

A kutatók a Pápua Új-Guineához közeli (kb. 200 km) Brooker-szigeten végeztek ásatásokat, mivel ez esett elsőként útba a szigetvilághoz vezető úton, védett, nagy öblei vannak, ahol remek lehetőségek voltak mind a kikötéshez, mind a letelepedéshez. 2017-ben nagy nehezen sikerült rábukkanni a keresett lapita leletekre, majd a rá következő két évben további ásatásokat végeztek itt, amelyek még a kerámia előtti (vagyis a lapiták megtelepedése előtti) korról is árulkodtak. A kerámia megjelenése előtti rétegekben pedig kutya- és sertéscsontokat tártak fel, s ezek voltak a lapiták regionális jelenlétének legelső bizonyítékai. A legkorábbi eszközök, amelyekre a szigeten a feltárások során rábukkantak, kb. 4300 évesek voltak. A kutyákat és sertéseket kb. 3300 évvel ezelőtti rétegben találták meg, vagyis több évszázaddal azelőtt odaértek, mint maguk a lapiták megtelepedtek volna, e szigeten 2800 évvel ezelőtt jelentek meg.

Emellett a pengék, kések készítéséhez használt obszidián megmunkálásának, illetve a teknőspáncélból készült eszközöknek is a nyomára bukkantak. A leletekből kiderült, hogy a lapiták csoportjai jóval hamarabb ebbe a régióba értek, magukkal hozták az állataikat is, ámbátor az Óceánia felé tartó kirajzásukra csak később került sor. Az itt igen régóta élő őslakosokkal kialakult kapcsolatuk meghatározóvá vált abban, hogy merre és mikor menjen tovább majd a fő lapita népesség.

A lapiták Ázsia felől érkeztek a Csendes-óceán szigetvilágába, ezt régészeti s nyelvészeti bizonyítékok is alátámasztják ma már. Fontos szerepük volt nemcsak a speciális kerámiakultúra terjesztésében, hanem az olyan állatokéban is, mint pl. a sertés vagy a kutya. A lapiták és Pápua Új-Guinea első lakói közti kapcsolat nemcsak a régió kultúrájába szólt bele alapvetően, hanem hozzájárult annak hatalmas nyelvi gazdagságához is. A pápua őslakosok és a lapiták kapcsolata tette kulturális központtá ezt a régiót.