A világ legrégebbi tudományos állatkertje

A Londoni Állatkert a világ egyik legöregebb állatkertjeként számos rekorddal is büszkélkedhet: itt nyílt meg például a világ első hüllőháza, akváriuma, rovarháza, gyermekállatkertje is. A Regent’s Parkban található hely több ezer különböző fajnak és néhány igazán csodálatos állatnak ad otthont. De még számtalan titkot is őriz!

Az állatkertet a Londoni Zoológiai Társaság nyitotta meg Sir Thomas Stamford Raffles ötlete alapján, aki Szingapúr megalapítója is volt. Az 1828-as megnyitás után majdnem húsz évig azonban csak a Társaság tagjai léphettek be az állatkertbe, de csakis az állatok tudományos tanulmányozása céljából. A nagyközönség számára csak 1847-ben nyílt meg, amivel az üzemeltetőknek a finanszírozás elősegítése volt a nem titkolt célja – írja a Londoni Állatkert hivatalos oldala, a zsl.org.

De miben más, mitől érdekes ez az állatkert? Többek között azért, mert a területen számos, műemlék jellegű épület található, ilyen például a pingvinek lakóhelye, régi medencéjüket a brit a modernizmus tervezésében úttörő szerepet játszó Berthold Lubetkin építész tervezte, de ezen a részen található egy hagyományos londoni telefonfülke, amely valójában egy „I. fokozatú” műemlék.
Az állatkert bejáratánál álló gorillaszobor sem a véletlen műve: tisztelgés a létesítmény egyik leghíresebb lakója, Guy előtt. A nyugati síkvidéki gorilla egy brit ünnepen, a Guy Fawkes napon érkezett új otthonába, amit minden év november 5-én tartanak a szigetországban, hogy arra emlékezzenek, amikor 1605-ben ezen a napon leleplezték az I. Jakab angol király elleni lőporos összeesküvést Londonban, amelynek egyik résztvevője volt Guy Fawkes. A híres gorilla is innen kapta a nevét, aki 1947 és 1978 között látogatók ezreit vonzotta az állatkertbe. A világ legnagyobb főemlőseinek tagja gyengéd óriásként tartotta a kezében a kifutójába repült madarakat, mielőtt újra szabadon engedte volna őket.

A londoni állatkert büszkélkedhet azzal a címmel is, hogy az első olyan helyet hozta létre a világon, ahol 2014-ben kritikusan veszélyeztetett Oku-tó karmos békát (Xenopus longipes) tenyésztettek, így az állattartók nemcsak a kifejlett békák, hanem az ebihalak fejlődését is figyelemmel kísérhették. Egy másik érdekesség a régi Casson elefántház, amely tetején egy elefántcsorda látható, amint az egy itató mélyedésből iszik. Az épületet Sir Hugh Casson tervezte és 1965-ben nyitotta meg kapuit.

De érdemes a létesítmény könyvtárába is bekukkantani, mert itt találhatjuk azon kevés festmények egyikét, amelyek egy már kihalt madár, a dodó farktollait mutatják. A dél-holland festő, Roelandt Savery művész által készített dodófestmények gyűjteménye különösen megrendítő, mivel a faj 1681-ben, körülbelül 63 évvel az utolsó kép elkészítése után kihalt.

Ki ne ismerné Micimackó történetét? Nos, Alan Alexander Milne regényét egy nőstény fekete medve ihlette, akit Winnie-nek hívtak, és aki 1914-től 1934-ben bekövetkezett haláláig a Londoni Állatkertben élt. Az „igazi” Micimackó fiktív alteregójához hasonlóan, ám a legtöbb medvével ellentétben rendkívül szelíd volt és élvezte az emberek társaságát. A híres írót akkor ihlette meg, amikor fiával, Christopher Robinnal ellátogatott az állatkertbe.

Légi fotó a Londoni Állatkertről.

Forrás: Getty Images

Egy Jumbo nevű afrikai elefánt 1865-ben lett a Londoni Állatkert lakója, ami komoly inspirációt szolgáltatott ahhoz, hogy bekerüljön az angol szótárba, ahol a jelenleg is fellelhető szó melőtte azt a jelentést találhatjuk, hogy rendkívül nagy. És ha már tekintélyes méretekről esett szó, akkor érdemes megemlíteni a zsiráfházat, amely a világ legrégebbi állatkerti épülete, és amelyet ma is az eredeti rendeltetésének megfelelően használnak.

De itt még nincs vége az izgalmas állatkerti történeteknek. Az ikonikus természettudós, Charles Darwin A fajok eredete című munkájának megírása közben, 1838 márciusában ellátogatott az állatkertbe, hogy tanulmányozza a létesítmény első orangután lakóját, Jenny-t. A szakember itt látott először majmot, és a következő levélben számolt be az állatról:
„Az állattartó megmutatott neki egy almát, de nem adta oda neki, mire a hátára vetette magát, rugdosott és sírt, pont mint egy szemtelen gyerek. Aztán nagyon duzzogva kinézett, és két-három szenvedélyroham után az állattartó azt mondta: „Jenny, ha abbahagyod a kiabálást és jó kislány leszel, neked adom az almát.” Minden bizonnyal megértette minden szavát, és bár, mint egy gyerek, akinek nagy dolga volt, de abbahagyta a nyafogást, végül sikerült is neki, majd megkapta az almát, amivel felugrott egy karosszékbe, és elkezdte enni. Ez volt az elképzelhető legelégedettebb arc.”
Jenny olyan mély benyomást tett Darwinra, hogy még kétszer meglátogatta őt az állatkertben, és később megjegyezte, hogy az állat „mérhetetlenül megdöbbent”, amikor meglátta a tükörképét a tükörben.