Üzletember, aki életeket mentett a Holokauszt idején

A német iparos, felesége és munkatársai segítségével megközelítőleg 1200 zsidót mentett meg a deportálástól és a várható haláltól azzal, hogy alkalmazta őket a második világháború alatt, a német hadsereget ellátó lőszer- és edénygyáraiban Lengyelország, illetve a mai Csehország területén. Ki ne ismerné a Schindler listája című filmet, amely róla szól?

Oskar Schindler 1908. április 28-én született Zwittau-ban (ma Svitavy), az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területén található, később Csehszlovákiához csatolt Szudétavidéken. Ő volt az idősebb a német etnikumú család két gyermeke közül. Schindler 1924-ben otthagyta az iskolát és különböző munkákat végzett, amikor mezőgazdasági felszerelések adás-vételével foglalkozott, akkor ismerkedett meg leendő feleségével, Emilie-vel, akivel 1928-ban kötött házasságot. Később különféle alkalmi munkákat vállalt: többek között autósiskolát vezetett, majd jelentkezett a csehszlovák hadseregbe. Rövid ideig Berlinben élt, majd visszatért Csehszlovákiába, hogy baromfifarmot alapítson, de hamarosan kilépett a vállalkozásból, csatlakozott a nácibarát Szudétanémet Párthoz (Sudetendeutsche Partei; SdP), és a következő évben már az Abwehr-nek, a német katonai hírszerző ügynökségnek dolgozott. A csehszlovák hatóságok azonban 1938-ban  kémkedés vádjával letartóztatták és halálra ítélték, ám a történelem megmentette: miután Németország a müncheni egyezmény részeként annektálta a Szudétavidéket, a Birodalom megkegyelmezett Schindlernek, aki az Abwehr soraiba emelkedett. A náci párthoz való csatlakozási kérelmét 1939-ben fogadták el – írja a Britannica.com online portál.

Schindler a német inváziót és Lengyelország megszállását látva még ugyanabban az évben Krakkóba utazott, ahol aktívan elkezdte kihasználni a feltörekvő feketepiac lehetőségeit. A kenőpénzek révén megszervezett német kapcsolati hálónak köszönhetően tudta biztosítani a korábban zsidó tulajdonú zománcgyár bérletét, amit Deutsche Emaillewaren-Fabrik Oskar Schindlernek (Emalia néven) nevezte át, és kis létszámmal megkezdte a termelést. Három hónappal később már több száz alkalmazottja volt, közöttük hét zsidó. Három év múlva, 1942-re, a kibővített üzem dolgozóinak már csaknem a fele zsidó volt, s a bérüket nem a munkásoknak, hanem közvetlenül az SS-nek kellett kifizesse Schindler.

Az év őszén a közelben nyílt meg a Krakkó-Płaszówi koncentrációs tábor, amely 1943 februárjában egy hírhedten kegyetlen SS-tiszt, Amon Göth parancsnoksága alatt állt, akit a háború után kivégeztek. Kihasználva a tiszt igényét az italok és más, főleg a feketepiacon kapható luxuscikkek iránt, Schindler  biztosította az áruk áramlását Göth villájába, s ennek köszönhetően barátivá vált a viszonyuk. Schindler így tudta meggyőzni a parancsnokot, hogy egy elkülönített tábort hozzon létre a zsidó munkásainak, akik itt mentesültek a płaszówi kegyetlenkedésektől. Amikor a gyárát leállították 1944 augusztusában, az üzletember sikeresen kérvényezte, hogy a szudétavidéki Brünnlitzbe (mai Brnĕnec) helyezzék azt át. Schindler és társai összeállítottak egy listát azokról a zsidó munkásokról, akiket nélkülözhetetlennek tartottak az új gyár számára, majd a dokumentumot benyújtották jóváhagyásra a zsidó munkaügyi hivatalnak. És bár a kiválasztottakat egy időre más koncentrációs táborokba irányították, Schindler közbelépett és biztosította, hogy a 700 férfi és 300 nő végül megérkezzen a gyárhoz, később további 100 zsidó csatlakozott hozzájuk. A gyárban dolgozók a háború hátralévő hónapjait szándékosan hibás lőszerek gyártásával töltötték. Az ekkor elvégzett utolsó itteni létszámellenőrzéskor összesen 1098 zsidót soroltak fel.

1945. május 8-án véget ért a háború Európában. Schindler és felesége másnap több, úgynevezett Schindlerjuden (ahogy az általa megmentett zsidók ismertté váltak) segítségével elmenekült az országból. Kémtevékenysége és feltételezett háborús bűnei miatt sokáig keresték, ám 1949-ben sikerült letelepedniük Argentínában több, általuk megmentett zsidó családdal együtt. Miután vagyonának nagy részét kenőpénzekre költötte, Schindler ezután már sikertelenül próbálkozott gazdálkodással és más üzleti tevékenységgel, 1957-ben csődbe ment. Ezután újra Nyugat-Németországban telepedett le, de üzleti vállalkozásai itt sem működtek, gyakorlatilag eztán az egykor általa megmentett zsidók támogatásaiból élt.

1962-ben Jad Vasem intézménye, a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága „igazlelkű gójnak” nevezte. 1974. október 9-én hunyt el Hildesheimben, és Jeruzsálemben temették el a Sion hegyén, a náci párt egyetlen, ily módon tiszteletben tartott. Izrael állam a „Világ Igaza” címmel tüntette ki Schindlert és feleségét 1993-ban.