A világháló megalkotása a kétségbeesés műve volt

A világháló szó szerint megváltoztatta az emberi kommunikációt és életünket. Az internet hálózata egy olyan kutatás végeredményét jelképezte, amely tovább viheti az emberiséget. A technikát eredetileg azonban nem erre a célra fejlesztették ki; Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) ennek a segítségével szerette volna elérni, hogy a tudósok egymással kommunikálhassanak és kicserélhessék kutatási eredményeiket. A dolog azonban valahogy kinőtte magát.

„Azokban az időkben a különböző információk eltérő számítógépeken voltak, és ezekre a külön-külön számítógépekre kellett bejelentkezni ahhoz, hogy elérjük a kívánt adatokat. Ezenkívül megesett, hogy minden számítógépen más programot kellett elsajátítanunk ehhez. Gyakran egyszerűbb volt kifaggatni az embereket kávézás közben” – mondta Sir Tim Berners-Lee, az első weboldal létrehozója a Webfoundation.org online portálnak. Berners-Lee az Oxfordi Egyetem elvégzése után szoftvermérnök lett a CERN-ben, ahol észrevette, hogy a tudósoknak nehézségeik vannak az információk megosztásával.

Berners-Lee úgy gondolta, hogy megtalálta a probléma egy lehetséges megoldását, amelyről úgy látta, hogy sokkal szélesebb körű alkalmazásai is lehetnek. Miután akkoriban már számítógépek milliói kapcsolódtak egymáshoz a gyorsan fejlődő interneten keresztül, Berners-Lee rájött, hogy megoszthatják egymással az információkat a hipertext nevű új technológia felhasználásával. A világháló (world wide web) alapötlete az volt, hogy a számítógépek, az adathálózatok és a hipertext fejlődő technológiáit egy hatékony és könnyen használható globális információs rendszerré egyesítse. A feltaláló szerint a világháló megalkotása szó szerint a kétségbeesés műve volt, enélkül ugyanis igen nehéz volt dolgozni Európa legnagyobb internetes csomópontjában.

1989 márciusában Berners-Lee az „Információkezelés: javaslat” című dokumentumban fogalmazta meg elképzelését arról, hogy milyen is lenne a világháló. Eredeti javaslatát azonban nem fogadták el azonnal, sőt, akkori főnöke, Mike Sendall feljegyezte a borítóra: „Homályos, de izgalmas”. Berners-Lee tehát tovább dolgozott rajta és 1990 októberére létrehozta azt a három alapvető technológiát (HTTP, HTML, URL), amelyek a mai web alapját is képezik, és megalkotta az első oldalszerkesztő – böngésző alkalmazást és az első webszervert is.

Ahogy a web növekedni kezdett, Berners-Lee ráébredt, hogy a találmánya valódi potenciálja csak akkor bontakozhat ki, ha azt bárki, bárhol, és ingyenesen és szabadon használhatja, ezért társaival együtt a CERN beleegyezését kérte ahhoz, hogy a világháló alapul szolgáló kódokat jogdíjmentesen, örökre elérhetővé tegyék. Ezt a döntést jelentették be 1993 áprilisában, amely a kreativitás, az együttműködés és az innováció soha nem látott globális hullámát váltotta ki.

Berners-Lee azóta sem pihen: az 1994-ben alapított W3 Consortiumot igazgatja a Massachusetts-i Műszaki Egyetemen (MIT), 2004-ben lovagi címet kapott az angol királynőtől, 2013 nyarán pedig átvehette a technika és a műszaki tudományok területén kimagasló szakembereknek járó Erzsébet Királynő Díjat. Sir Timothy John Berners-Lee azonban maradt ugyanaz a szerény ember, aki volt: találmányáért semmiféle jogdíjra nem tart igényt, és csak annyit mond: „jó helyen voltam, jó időben”.