Védvár, élményvár, vadászvár, börtön és kiképzőközpont egyben

Lenyűgöző erőd az ausztriai Salzach-völgyben, amelyet a Berchtesgadeni Alpok és a Tennen-hegység szegélyez. Hohenwerfen vára ma már közel ezer éves, az osztrák építészet és stratégiai tervezés remekműve a mai napig büszkén áll. Klasszikus középkori építészetével és számos, a kastélyhoz köthető, lebilincselő történetével egy igazi időutazásra hív minket. Formái és kialakítása első ránézésre talán ismerősnek tűnhet: a Clint Eastwood főszereplésével készült Kémek a sasfészekben című háborús filmben is szerepelt.

Hohenwerfen vára a középkori Európa legnagyobb világi-egyházi konfliktusának számító, úgynevezett invesztitúraharc során épült Gebhard von Helfenstein salzburgi herceg és érsek megbízásából 1075 és 1078 között. A Salzach-völgy felett lévő, 155 méteres természetes hegyfok kiválasztásánál a stratégia volt a döntő, hisz a hely kiváló irányítási pontot biztosított, és nem mellesleg tökéletesnek bizonyult egy hathatós védelem kiépítéséhez. Hohenwerfen vára az alig negyven kilométerre található, salzburgi Hohensalzburg-erőd „testvére” lett. Gebhard von Helfenstein eközben szövetségre lépett a középkor egyik meghatározó alakjának számító VII. Gergely pápával, illetve Rajnai Rudolf sváb herceg és ellenkirállyal. A csaták során az építtető, Gebhard stratégiái ellenére veszített és 1077-ben elűzték a birtokairól. Csak 1086-ban térhetett vissza Salzburgba, majd két évvel később Hohenwerfen várában meghalt.

„Az eredeti erődítmények valószínűleg egyszerű faszerkezetek voltak. Az évek során kiterjedt fejlesztési és erődítési munkálatok folytak. Hohenwerfen vára csak a 15. században érte el jelenlegi méretét, amikor is hatalmas kőépítménnyé vált. A 16. század elején azonban parasztlázadások pusztították az országot, ami Hohenwerfent is elérte. A földművesek és parasztok a vár nagy részét ostrom alá vették, majd kifosztották, felégették és lerombolták. A lázadások leverését követően Matthäus Lang érsek vállalta a felújítást, amit végül 1530-1586 között végeztek el. A károkat kijavították, és ekkor épült például a kis bástya, a mellette álló Wallerturm őrtorony és a rejtett lépcső, illetve a ma is látható öreg torony. A második építési szakaszt Johann Jakob Khuen-Belasy érsek vezette, aki a nagy olasz erődítmények mintájára alakította át a várat. A 17. és 18. században, a protestáns üldözés időszakában már főként börtönnek használták, ahol nem csak közemberek, hanem nemesek is raboskodtak százával. A vár Salzburg úgymond elvilágiasodását követően bajor uralom alá került 1803-tól, és egyszerűen hagyták, hogy az romba dőljön. Ekkor érkezett Johann főherceg, a császár testvére, aki 1824 és 1833 között romantikus és nosztalgikus okokból kijavíttatta és restauráltatta a középkori erődítményt, hogy aztán vadászbázisnak használhassa. A komplexumot később, 1898-ban vásárolta meg Eugén osztrák főherceg, aki impozáns otthonná bővíttette és tekintélyes méretű mű- és fegyvergyűjteménnyel gazdagította. Ez utóbbi ma is látható, ráadásul az eredeti faszerkezettel megőrzött hat fegyvertárban” – mutatta be Hohenwerfen várának történetét Florian Willim, a komplexum egyik idegenvezetője, aki körbevezetett minket a hatalmas erődítményben.

A tragédiák azonban, az úgymond modern korban sem kímélték a várat. A kastélyegyüttes főépülete teljesen megsemmisült egy 1931-es tűzvészben, ami a kémények nem megfelelő szerkezete miatt ütött ki. Felbecsülhetetlen károk keletkeztek, aminek nyomai néhol még ma is fellelhetők a komplexumban. A várat újjáépítették, majd a náci uralom alatt katonai kiképzőközpontként működött, 1945 és 1987 között pedig a salzburgi rendőriskola használta. Ahogy arra az idegenvezetőnk rámutatott, csak 1987 óta szolgál turisztikai funkciókat.

Florian Willim több izgalmas és érdekes háttértörténetet is elárult a várról. A Szent Zsigmondnak szentelt kápolnája például méltán viseli a művészeti gyöngyszem jelzőt, ami bár a 19. század stílusát képviseli, de a legtöbb freskója a 16. századból származik. Kivételt az az újonnan felfedezett falfestmény jelent, amit csak 1983-ban találtak meg egy restaurálás során: az úgynevezett werfeni lovag freskója a 11. században készült és a pajzsára latinul a következőket vésték: „Itt senki nem jut át büntetlenül”. A szakember megmutatta azokat a járatokat is, amerre a vár lakói észrevétlenül elmenekülhettek veszély esetén, de láthatunk a középkori filmekből jól ismert szurokkonyhát is, ahol az a forró folyadék készült, amit a szurokköpő réseken át zúdítottak a hívatlan betolakodók fejére. Hohenwerfen várában már a 17. században is gyűjtötték az esővizet, négy, hat méter mélyen kiásott ciszternában. A kínzókamrában többek között ma is láthatunk spanyolcsizmát, nyújtópadot, szégyenmaszkot és erényövet is. A várhoz az évszázadok során több harangtorony tartozott, ahol a harangokat különleges technikával, a földszintig érő kötelek segítségével szólaltattak meg. Kuriózum, hogy a kézzel megmunkált óraszerkezetek közül az 1720-ban készült időmérő még ma is pontosan működik, az ehhez tartozó inga  140 kilogrammos.

Hohenwerfen várának impozáns fegyvergyűjteménye mellett interaktív fegyverkiállítása és solymász múzeuma is van.