Az első állandó jellegű budapesti cirkusz

A budapesti cirkusz kétségtelenül a magyarok közkedvelt és szórakoztató létesítménye, ami bár első megnyitása óta jelentős változásokon esett át, de mára talán el sem tudnánk képzelni nélküle a Városligetet. A fővárosi döntéshozók először 1888-ban gondoltak a létesítmény megtervezésére, de a megvalósítás egy ideig váratott magára. A kapcsolódó kivitelezői szerződést csak egy év múlva kötötték meg Wulff Ede, elzászi vállalkozóval, aki az első állandó cirkusz igazgatója lett. Innen is ered az intézmény első elnevezése is, a Wulff-cirkusz.

„A Fővárosi Nagycirkusz címerében változott az évszám, az egykori Wulff-cirkuszt ugyanis a korábban használt logóban szereplő 1891-es évnél korábban, már 1889-ben felépítették. A Wulff-cirkusz felállítását 1889-ben hagyta jóvá a Fővárosi Tanács, de ehhez számos lobbista vetette latba befolyását, ugyanis a kérvény – a színházi konkurencia tiltakozása miatt – elutasító tanácsi javaslattal került a közgyűlés elé. Végül anyagi megfontolások vezetettek a terv jóváhagyásához: a Fővárosi Állat és Növénykertet ugyanis a rendes bevételeiből nem tudta fenntartani a társaság, ezért az igazgatóság cirkuszi mutatványokkal kívánta odavonzani a közönséget” – írja a Fővárosi Nagycirkusz hivatalos oldala.

Az épületet szétszedhetőnek és újra összerakhatónak tervezték meg, ami végül Németországban készült el egy újszerű vasvázas megoldással. Az elkészült épület a kevésbé gyúlékony hullámbádogból állt és vasrudakkal erősítették meg, előbbieket a brüsszeli világkiállításra készítették. Az akkoriban modernnek számító technológiára azért volt égető szükség, mert a század utolsó évtizedeiben világszerte színháztüzek pusztítottak. Egy ilyen, szétszedhető és összerakható épület viszont viszonylagos biztonságot jelentett. Ráadásul a bejárati előtérben elhelyeztek egy tűzjelző állomást is.

„Az állatkertben épülő vasszerkezetű circus munkálatai már annyira előrehaladtak, hogy az előadások két hét múlva megkezdődhetők lesznek. Az imposans és rendkívül elmés szerkezetű építmény valódi technikai remekmű, a minő Európában sehol sem épült. A colossális épület 3 ezer látogatónak nyújt kényelmes helyet és teljes biztonságot ad, a mennyiben minden része kovácsolt vasból készült” – számolt be cirkusz építésének munkálatairól a korabeli sajtó.

Az 1891. május 7-én megnyílt cirkusz akkori méretei nagyjából megegyeztek a jelenlegi Fővárosi Nagycirkuszéval, ám a századforduló viszonyai között az új létesítmény igencsak grandiózusnak számított: összesen 2290 vendéget tudott egyszerre fogadni.

„Méltán mondható a technika mesterművének. Az egész szerkezet valamint a helyek talapzatai kovácsolt vasból, a falak burkolatai pedig hullámbádog lemezekből készültek. A helyek alatt köröskörül vasboltozat van, ezek alatt a művészeknek öltözői, szintén vasból, úgy hogy a tűzveszély annál is inkább teljesen ki van zárva, mivel az 50 méter hosszú és 15 méter széles istálló külön épületet képez… Úgyszintén gondoskodva van elegendő kijáratról” – ünnepelte az építkezés befejezését a korabeli média.

De hogy is képzelhetjük el a cirkusz kezdeteit? Az előadásokat eleinte csak ünnepnapokon tartották, majd egyre rendszeresebben, minden csütörtökön. A cirkuszban volt egy lovaglótér, alatta egy két méter széles és három méter mély medence (a vízi pantomim bemutatásához), de gyakran tarkították az előadásokat tűzijátékkal, szökőkúttal és elektromos világítással. Volt itt büfé, helyiség a statisztáknak, szabóműhely, öltözők, és vízöblítéses toalettek.

A Fővárosi Nagycirkusz épülete. A felvétel a Párizsi Jégrevü vendégszereplése idején készült, 1957-ben.

Forrás: Fortepan / Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely

Megnyitása után a cirkusz életében több változás történt: új tulajdonosok jöttek, felújításokat végeztek, míg a második világháború idején bombatámadások érték és az épület megsérült, de helyreállították, és 1966-ig működött. Ezután lebontották és 1971-ben elkészült, az akkor viszonylag modernnek számító épület, amely a mai napig ad otthont az előadásoknak.