Ő találta meg Tutanhamon sírját, mégis megkímélte a fáraó átka

A londoni Kensingtonban, egy szegény művész családba született. Gyerekként sokat betegeskedett, ezért gyakran küldték a nagynénjeihez Norfolkba, ahol magánoktatásban részesült. Amikor édesapja megfestett egy ismert egyiptológust, a kis Howard azonnal tudta, hogy rajongása életre szóló a régészet iránt. Akkoriban azonban még nem létezett archeológus képzés az egyetemeken, ezért úgy döntött, hogy autodidakta módon sajátítja el a szakmát. Már 1891-ben, 17 évesen elkezdte a régészeti munkát, miután apja művészként talált neki állást Egyiptomban, így különböző régészek mellett tanonckodott, ahol minden figyelmét a sírfeltárás technikájára fordította. Ott volt például Közép-Egyiptom hercegnőjének (Kr. e. 2000 körüli) sírhelyének feltárásán – írja a history.co.uk online tudományos portál.

Következetes és alapos munkájának köszönhetően 1899-ben állást ajánlottak neki az Egyiptomi Régiségek Szolgálatnál, ahol a felső-egyiptomi feltárások felügyelője lett. Első nagyobb munkája során az abu szimbeli ásatást vezette, majd 1902-ben már a Királyok Völgyében dolgozott. És bár 1905-ben egy vita miatt lemondott a felügyelői állásáról, kemény munkáját látva Lord Carnarvon, egy lelkes és gazdag amatőr régész úgy döntött, hogy biztosítja a feltárások folytatásához szükséges pénzt. A munka gyümölcse 1922. november 6-á érett be: Carter egy bravúrral megtalálta Tutankhamon fáraó sírját az egyiptomi Luxor közelében.

„Először semmit sem láttam, a kamrából kiáramló forró levegő miatt, amitől a gyertya lángja lobogni kezdett, de ahogy a szemem hozzászokott a fényhez, a benti szoba részletei lassan kirajzolódtak a ködből. Furcsa állatok, szobrok és arany – mindenhol arany csillogás” – idézi a Smithonian Magazine Carter, az 1923. február 16-i beszámolóját, amikor a sírkamra megnyitásáról és Tutankhamon fáraó szarkofágjának megtalálásáról beszél.

Ez a sírfeltárás nemcsak a gazdag leletanyaga miatt vált világszerte szenzációvá. Hirtelen bekövetkezett halálesetek (egy rovarcsípés elfertőződése miatt először Lord Carnarvon hunyt el, majd a 26 fős kutatócsoport néhány idősebb tagja) borzolták a kedélyeket, amelyek hátterét és valóságtartalmát máig homály fedi. A történéseket a bulvártémákra igencsak érzékeny újságírók azonnal világgá kürtölték; így harsogtak a szalagcímek: „A múmia bosszút áll!” „Halál vár a fáraó álmának megzavaróira!” A botrány végül odáig fajult, hogy az elhunytakat exhumálni kellett. Az ezután végzett vizsgálatok mindegyikük tüdejében az Aspergillus csoportba tartozó penészgombát azonosították, amit a dohos sírkamra levegőjével együtt minden valószínűséggel belélegeztek. További analízisek azonban azt is megállapították, hogy nem ez okozta az elhunytak halálát.

Carter a sír felfedezésével világhírre is szert tett. A sírkamra kiterjedt leletanyagának katalogizálása 1932-ben fejeződött be, a feltárás régészeti vezetője pedig visszavonult és gyűjtőként folytatta munkáját. Későbbi éveit múzeumi munkával töltötte, miközben Egyiptomról és Tutankhamon fáraóról szóló előadásaival bejárta az Egyesült Államokat, amivel nagyban hozzájárult a téma iránti érdeklődés felkeltéséhez és fenntartásához.

Forrás: Jim Dyson/Getty Images

Howard Carter 1939. március 2-án, 64 évesen nyirokszervi daganatos betegségben hunyt el és a londoni Putney Vale temetőben helyezték örök nyugalomra. És bár a Londoni Régészeti Társaság nem ismerte el szakmai tekintélyként, sírjára mégis felkerült a régész-egyiptológus felirat.