Hivatásuk az életmentés és a betegszállítás

1887-ben május 10-én alakult meg az Önkéntes Mentőegyesület Kresz Géza fővárosi orvos, a magyarországi szervezett mentés megteremtője, a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME) alapító igazgató főorvosa kezdeményezésére. A mentés ügye a következő több mint ötven évben, egészen 1948-ig a társadalmi egyesületek kezében maradt. Ekkor jött létre az Országos Mentőszolgálat és ez által a mentés állami feladattá vált. Napjainkban is ők irányítják a különböző mentőszervezetek működését, szakembereket képeznek, valamint országszerte oktatják a mentéstant.

Forrás: Paul Gilham/Getty Images

„Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) hazánk legnagyobb mentő- és egészségügyi intézménye, mely ellátja a mentési és betegszállítási feladatokat. A szervezett mentés előzményei a 19. század utolsó harmadára nyúlnak vissza. Jogelődei az 1887-ben alapított Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME) és az első világháborút követően 1926-ban életre hívott, országos kiterjedésű mentőállomás-hálózatot üzemeltető Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete (VVOME) volt. A generációk által felhalmozott tudással és infrastrukturális háttérrel alapított új, országos hatáskörű intézmény, az OMSZ az elmúlt 134 év mentéstörténetének, fejlődésének letéteményese. Ennek egyik legbeszédesebb példája, hogy a mentés 1948. évi államosítása során, a Mentőszolgálat személyi állományának és infrastruktúrájának több mint 90 százalékát a VVOME, orvos-szakmai hátterét és a fővárosi alapokat pedig a BÖME biztosította. Nemzeti mentőszolgálatunk a mentés centralizáltabb struktúrájával, hierarchikusan felépített szervezeti formájában fejlődött tovább. Ennek megfelelően működése is egyedülálló; induláskori mentőállomás-hálózatát több mint háromszorosára, személyi állományát hússzorosára, járműveinek számát hatszorosára növelte” – írja az Országos Mentőszolgálat hivatalos oldala.

A hatékonyság fokozásának biztosítása miatt a szakemberek úgy döntöttek, hogy megyeszékhelyi központokat hoznak létre: az 1960-as évek közepén létrejöttek a megyei mentőszervezetek, a helyi és operatív ügyekben önálló döntési jogkörrel:
• Budapest központtal a Közép-magyarországi Regionális Mentőszervezet,
• Veszprém központtal a Közép-dunántúli,
• Szombathely központtal a Nyugat-dunántúli,
• Pécs központtal a Dél-dunántúli,
• Szeged központtal a Dél-alföldi,
• Debrecen központtal az Észak-alföldi,
• Miskolc központtal az Észak-magyarországi Regionális Mentőszervezet kezdte meg működését.

Az országos hálózat hamarosan már 76 mentőállomásból állt és dinamikusan fejlődött. Olyannyira, hogy a Mentőszolgálat napjainkban már 255 mentőállomással rendelkezik. Ahogy arról azt az Országos Mentőszolgálat garantálja, telepítésük koncepciója a mentőegységek riasztását követő 15 percen belüli helyszínre érkezés biztosítása, amely megegyezik az Európai Unió mentéssel kapcsolatos direktívájával. Jelenleg összesen 19 mentésirányító csoport irányítja a teljes gépjármű állományt.; a mentőegységek mintegy 40 millió kilométert tesznek meg Magyarország útjain. Évente több mint 1,2 millió mentőfeladatot teljesítenek.

„Szakterületén belül szerepe az oktatásban és a tudományos életben is meghatározó, így az 1950-es évek közepétől két évtizeden át, az 1970-es évek közepéig a Mentőszolgálat saját maga szervezésében indított tanfolyamokon képezte ki orvossegédeit, majd mentőtisztjeit. Az 1975. évi miniszteri rendelkezésnek köszönhetően a képzés a felsőoktatás keretei közt folytatódott, sőt az elmúlt években már a pécsi, nyíregyházi és szombathelyi egyetemi központokban is lehetőségük van a mentéstudomány iránt érdeklődő fiataloknak a graduális képzésben való részvételre. A mentőápolói munkavégzés szintén szakképesítéshez kötött feladatkör, melyet korábban egyedüliként is csak a Mentőszolgálatnál folyó, iskolarendszeren kívüli képzésben szerezhettek meg a hallgatók. Az Egészségügyi Minisztérium 1979-ben ismerte el az új diszciplína, az oxyologia önállóságát. 1983-tól a tudományág oktatása beépült az orvostudományi egyetemek graduális alapképzésébe. A széles körű, orvosi és mentőtiszti jelenléten alapuló, franko-germán modell szerint szervezett tevékenységnek hazánkban történelmi gyökerei vannak. A nagy elődök közül a BÖME több mint hat évtizedes mentőorvosi gyakorlata, majd az 1950-es években indított rohamkocsi szolgálati ág és az egykori Mentőkórház elhivatott orvosi gárdája biztosította azt a dinamikus fejlődést a mentőmunkában, melynek eredményeként megszületettek a modern mentés tudományának alapjai” – mutat rá az oktatás és tudományos munka fontosságára is az Országos Mentőszolgálat.

Az állomáshálózat fejlődésével együtt az Országos Mentőszolgálat gépkocsi állománya is gyarapodott: míg 1948-ban 140 darab, napjainkban már mintegy 1000 darab gépjármű végzi a szolgálatot a nap huszonnégy órájában. Üzemeltetnek egy speciális rendeltetésű mentőegységet, de mentőhelikopterekkel is teljesítenek szolgálatot napkeltétől napnyugtáig.