Aki a betegápolás fejlesztését, oktatását elismert hivatássá tette

A gyakran kedvesen csak „lámpás hölgynek” nevezett Florence Nightingale gondoskodó nővér, amellett, hogy több mint 150 könyvet, füzetet és jelentést írt az egészséggel kapcsolatos kérdésekről, az ő nevéhez fűződik a kördiagram egyik első változatának elkészítése is. Leginkább azonban arról ismert, hogy a kórházakat tisztább és biztonságosabb hellyé tette a világban.

Florence Nightingale 1820. május 12-én született az olaszországi Firenzében, gazdag angol szülők gyermekeként. Florence és nővére, Parthenope is azokról az olasz városokról kapta a nevét, amerre a szüleik jártak, amikor a lányok születtek. A család 1821-ben visszatért Angliába, és az idejüket két házban töltötték: volt egy nyári otthonuk Derbyshire-ben Lea Hurst néven , és egy téli otthonuk Hampshire-ben, Embley néven. Florence otthon tanult és leginkább az édesapja oktatta, miközben arra számított, hogy fiatalon férjhez fog menni. Tinédzser korában azonban Isten hangját vélte hallani és megszállottan keresni kezdte isteni küldetését, így azon fáradozott, hogy életének értelmet adó hivatását meglelje. Úgy érezte, hogy ezt a szegényeken és a betegeken való segítésben találta meg– írja Womenhistory.org online portál.

Annak ellenére, hogy akkoriban ez még nem számított tisztelt hivatásnak, Nightingale közölte a szüleivel, hogy ápolónő szeretne lenni. Ők természetesen ellenezték a döntését, mert azt akarták, hogy férjhez menjen és alapítson családot. Édesapja végül megengedte neki, hogy három hónapra Németországba menjen, ahol Theodore Fliedner lelkész kórházában és az evangélikus diakonisszák iskolájában tanult. A program befejezése után Párizsba ment egy úgymond „extra képzésre” a Sisters of Mercy (az Irgalom Nővérei) közösséghez. Nightingale 33 évesen már hírnevet szerzett az ápolói közösségben. Angliába csak 1853-ban tért vissza, és egy „úriasszonyok” kórházának lett a vezetője Londonban.

Egy év múlva elkezdődött a krími háború, és a britek nem voltak felkészülve ennyi beteg és sérült katona ápolására. Az orvosi ellátás hiánya, a túlzsúfoltság és az egészségtelen állapotok miatt sokan panaszkodtak. A hadügyminiszter, Sidney Herbert ekkor kérte fel Nightingale-t, hogy irányítson egy csoport nővért, akik ellátják a sebesült katonákat. Florance beleegyezett, és 1854. november 4-én 38 nővér kíséretében megérkezett a Konstantinápolyon kívüli, brit táborba. Az orvosok viszont nem fogadták őket szívesen, mert nem akartak nővérekkel együtt dolgozni. A betegek számának növekedésével azonban egyszerűen szükségük volt a segítségre. Az ápolónők ellátmányt és tápláló ételeket vittek, tisztaságot és megfelelő higiéniai körülményeket teremtettek a katonai kórházban, miközben egyéni gondoskodást és támogatást is nyújtottak. Nightingale egy lámpát hordott magával, és éjszakánként ellenőrizte a katonákat, akik ezért adták neki a „lámpás hölgy” becenevet. A csapat hat hónapon belül átalakította a kórházat, ahol a halálozási arány 40 százalékról 2 százalékra csökkent a munkájuknak köszönhetően.

A háborúból visszatérve Nightingale tovább javította a kórházak körülményeit. Tapasztalatait és adatait 1856-ban Viktória királynővel és Albert herceggel is ismertette. Ennek köszönhetően az uralkodó létrehozott egy királyi bizottságot a brit hadsereg egészségi állapotának javítására. Az adatokban és számokban való jártasságának köszönhetően Nightingale-t 1858-ban a Királyi Statisztikai Társaság első női tagjává is megválasztották, egy év múlva pedig folytatta az egészségesebb orvosi gyakorlatok terjesztését azáltal, hogy segített felállítani a Chatham-i Army Medical College orvosi kórházat. Ugyanebben az évben kiadott egy könyvet is Megjegyzések az ápolásról: Mi ez és mi nem címmel: könyve tanácsokat ad a megfelelő betegellátáshoz és a biztonságos kórházi környezethez. Egy alapítványt is létrehozott, hogy folytathassa Angliában a nővérek oktatását. A Nightingale Training School (A Nightingale Felkészítő Iskola) 1860-ban nyitotta meg hivatalosan a kapuit a St. Thomas’ Kórházban. Nightingale élete végéig a biztonságos ápolási gyakorlatok mellett foglalt állást.

Bár Florence Nightingale 1910. augusztus 13-án, 90 évesen elhunyt, öröksége tovább él. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága két évvel a halála után létrehozta a Florence Nightingale-érmet, amelyet kiváló ápolóknak adnak át kétévente. A nővérek nemzetközi napját 1965 óta az ő születésnapján ünneplik.