Shakespeare virágai

Stratford-upon-Avonban született és itt is nőtt fel, ám amikor már Londonban élt, az ottani mértani kerteket is rendszeresen látogatta, ismerte a kertdivatot és az újításokat. Jól ismerte a kor növénygyűjtőit és botanikusait, mint John Parkinson vagy John Gerard. A Kew Gardens Botanikus Kert mutatta be azokat a növényeket – a teljesség igénye nélkül – amelyek William Shakespeare műveiben megjelennek.

Nem mindig könnyű azonosítani a Shakespeare műveiben szereplő növényeket, azonban azok a típusú Erzsébet-kori kertek, amelyekről említést tesz, a korabeli tervek közt jól dokumentáltak. E kor kertjeiben találhatunk gyümölcsöket és zöldségeket, de gyógynövényeket is. Ezeken felül azonban a kertek az örömet, szépséget is szolgálták: számos elemüket pusztán a dekoratív értékük, vagy épp társasági céljuk miatt ültették, mint például a növények alkotta boltíveket, a lugasokat. Az ekkor divatos geometrikus kertek már a Tudor-korban megjelentek, olasz és francia mintára készültek, ezekbe illatos, kis termetű sövényféléket ültettek.

Az Erzsébet-kori kertészet valódi művészet volt. A virágos kerteket úgy alakították ki, hogy mindig virágozzanak, s a színeik, illataik is kiegészítsék egymást. Az illatokon legalább akkora hangsúly volt, mint a virágok küllemén. E korban a mainál sokkal többre tartották az édes illatú gyógynövényeket, mint például a kamillát, amely a kertek szépségének részét képezte amellett, hogy kulináris és gyógyászati felhasználása is ismert volt.

„A parton, hol kakukkfű nő buján,
s kankalin bújik át az ibolyán,
vadrózsa hajt, virágát bontja hanga,
hol szőlő s lonc lugassal körbefonja:
ott alszik Titánia néha éjjel,
eltelve illattal, tánccal, zenével;” 
(Szentivánéji álom, II. felvonás, 1. szín., Gál Tibor fordítása)

A rózsa bármilyen más neve

Százszor is említi Shakespeare a rózsát, és a virág saját érdemei mellett talán a Tudor-dinasztiával való összefonódásnak is köze van ehhez. Hívja briar és eglantine néven – ez egy tőlünk nyugatabbra elterjedt vadrózsafaj, a Rosa rubiginosa (nyitóképünkön) – köznapi nevei, az utóbbin szerepel eredetileg a Szentivánéji álomban is.

Vadszőlő és lonc

A növénynevek jelentése – ahogy néhány szóé is – módosul az évszázadok során. Shakespeare idején az a név, amit ma más futónövényekre, jórészt a vadszőlőre használnak (woodbine) még a lonc neve volt, s abból tudjuk, hogy a művész erre gondolt, hogy leírásai tisztázzák ezt. A futónövények valamely csoportja áll tehát e szó mögött, később ismét szóba kerül, s meg is magyarázza a darabban, hogy e bizonyos futónövény virága a loncvirág.

Így került a magyar fordításba a lonc mellé a szőlő is Gál Tibornál. Arany János még szabadabban értelmezi Shakespeare szavait: nála az eredetiben kankalin (oxlip) rukercként köszön vissza, ez a százszorszép, pipitér régebbi népies neve.

„Van egy kies part, hol kakukfü nő,
Hol dús virányt rukerc s ibolya sző,
Fölötte sűrü loncból mennyezet,
Vadrózsa, gyönge jázmin fog kezet:
Ringatva ott szunnyad tánccal, zenével
Titánia egy kissé minden éjjel;”
(Szentivánéji álom, II. felvonás, 1. szín., Arany János fordítása)

Azt se feledjük, hogy ugyanazt a növényt tájegységenként is másképp hívhatják, egy kiragadott hazai példa a „kulcsvirág”, ami egyaránt lehet kankalin vagy jácint. Nem csoda hát, ha a fordítók is kissé belezavarodnak, és akkor még nem beszéltünk a költői szabadságról, amellyel ők is élnek, hisz pont ettől válnak egyedivé a műfordítások.

Azt is jól tudta Shakespeare és korabeli közönsége, hogy az illatos gyógynövények, mint a kakukkfű, akkor ontják leveleik illatát, ha azokat megdörzsöli valaki, vagy más, mechanikai hatásnak vannak kitéve, legfőképp akkor illatoznak, ha egy tündérkirálynő heveredik le rájuk aludni. Oberon szavai misztikus erdőként jelenítik meg az illatozó lugast, a korabeli kertek ékét.

Bőrkabát és vadalma

„De bizony meg kell néznie a gyümölcsömet. Beülünk a lugasba s megeszünk egy pár múlt évi Pipin-almát a magam oltásából, meg egy kis befőzöttet s más effélét. Jőjön, Hallga czimbora, s azután az ágyba.”
„No itt van egy tányér bőr alma, ni.”
(IV. Henrik, II. rész, 5. felvonás, 3. szín, Lévay József fordítása)

Jelenkorunk nagyáruházi almakínálata rendkívül szegényes, talán nem kell külön hangsúlyozni, milyen sok almafajtát termeltek akár csak néhány évtizede is, ám e fák ma már jórészt csak a génbankokban léteznek. Hazánkban egykor 250 almafajtát ismertek!

Shakespeare idejében azonban még nem az döntött, hogy egy termés mennyire szabályos alakú vagy épp hogyan tárolható gazdaságosan, a rövid tárolási idejű fajtáknak éppúgy szerepük volt a korabeli kertművelésben, mint a télálló, vastag héjú fajtáknak. Egy ilyen vastag héjú alma (talán az elvétve még ma is létező hazai „húsvéti rozmaring” fajtához lehetne hasonlítani) volt az, amelyet bőrkabátnak (leather-coat) nevezett Shakespeare, s bőr almaként került a fordításba.

A „pippin” számtalan brit almafajta nevében szerepel, az Erzsébet-kori angol almák közt egy szintén utóérlelést igénylő, hosszú tárolású fajta volt, ma a talán még nem teljesen elfeledett ranettek állnak hozzá legközelebb (Randótinál az „aranyranét” a név ellenére nem e téli alma volt).

A fordításban befőzöttként szereplő, eredetiben a köménymag (caraway) nevével jelzett különleges, köményes almakompót ma furcsa ízvilágot idéz. A Shakespeare darabjaiban több helyen is emlegetett apró termésű, gyakorlatilag vadalma, a „crabs” vagy „crabapple” igen népszerű volt még az Erzsébet-kori Angliában, bár termése fanyar volt, ma legfeljebb dzsemként befőzve, esetleg ciderként fogyasztják.

Az almafa oltásáról se feledkezzünk meg: Shakespeare kertészeti ismeretei közt ez is szerepelt, ahogy a metszés is szóba került A vihar sorai közt (a magyar fordításban ez sem így szerepel).

No és hol keressük azokat a kerteket, amelyeket Shakespeare is láthatott az Erzsébet-kori Londonban? Ma a hatalmas botanikus kert, a Kew Gardens részeként találhatjuk meg a Queen’s Garden, vagyis a királynő kertje néven, a Kew Palace szomszédságában. Ha emiatt nem akarunk Londonba utazni, akkor a google utcaképe segítségével is végig tudunk sétálni az alacsony sövénysorok közt.