Egy könyvtár, amit a világ nyolcadik csodájaként emlegetnek

Ha feltennénk a kérdést, miszerint mi lehet a közös a világ legnagyobb kolostori könyvtára és egy fantasy film között, akkor a válasz szinte magától értetődő lenne. Nos, mindkettő egy igazi időutazást jelent. A polcokon körülbelül 70 ezer könyv található, de a padlózat alatti, rejtett szobákban még több. Vajon miből készültek ezek a könyvek és hány évesek? Mi teszi vajon az egyes köteteket értékessé? Pontosan mit csinálnak manapság a szerzetesek? És vajon miért építettek titkos ajtókat a falakba? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ az admonti kolostorkönyvtárban, a magyar-osztrák határtól 200 kilométerre.

A múltban ezt az impozáns könyvtári szobát néha csak „a világ nyolcadik csodájaként” emlegették. Nem véletlenül. Hatalmas méretének, építészeti felépítésének, könyvállományának és művészi díszítése, megalkotása óta elképeszti a látogatókat. Az építési munkálatait Josef Hueber, egy bécsi születésű építész tervezte és felügyelte, aki főként Stájerországban tevékenykedett. Mintaként az 1726-ban elkészült bécsi Császári Könyvtárat (a mai Osztrák Nemzeti Könyvtárat) használta. Az eredmény önmagáért beszél: Hueber a teret három részre osztotta, amelyek egy hosszúkás, ovális alakú középső kupolateremből és két összefüggő szárnyból állnak. Mindkét oldalkamrának három nyílása van, mindegyik hosszúkás boltíves mennyezettel. A rendkívüli teret így összesen hét kupola fedi. Az admonti kolostorkönyvtár magassága két szintes, a világosságot pedig negyvennyolc ablak biztosítja.

„A könyvtár mintegy 70 ezer kötetet őriz, míg az apátság összesen közel 200 ezer könyvet tudhat magáénak. Ezek közül a legértékesebbnek a több mint 1400 kézirat számít, közte a legrégebbi dokumentummal, ami időszámításunk szerint a 8. században keletkezett. Emellett szintén kiemelt értékkel bír az az 530 darab, úgynevezett inkunábulum vagy más néven ősnyomtatvány, amelyek 1500 előtt készült nyomtatott könyvek vagy szövegek. A dokumentumok közül egyelőre mindössze 700 darabot digitalizáltunk, de a munka folyamatos. Amerre a szem ellát, itt minden fehér, de az építtető az arany színnel jelölte meg a fontosabb részeket. A szerzeteseknek a könyv kincset jelent, amit szeretnének megosztani a világgal, így a könyvtár mindenki számára nyitott. Nem véletlen, hogy a templom pont ezzel a teremmel van szemben, hiszen a hit ugyanolyan fontos számukra, mint a tudás” – kalauzolt végig bennünket az impozáns könyvtárban Dr. Karin Schamberger, az admonti kolostorkönyvtár könyvtárosa, aki a könyvtári állomány, kéziratok, korai nyomtatványok megőrzéséért is felel.

Ahogy a szakember elárulta, a könyvtár központi kupolaszobájának mennyezetét tizenkét, vöröses márványból készült pillér támasztja alá. Az ezen látható freskó témája az isteni kinyilatkoztatás, az isteni bölcsesség megszemélyesítése. A két hosszú oldalszárny falát galériák követik, ami tovább hangsúlyozza a kétszintes magasságot. A kétszintes könyvszekrények tovább erősítik a tér lenyűgöző hatását.

„A könyvtárterem a késő barokk stílusában készült – 1776-ban készült el Matthäus Offner apát megbízásából. Az osztrák építőmester, Josef Hueber a felvilágosodás eszméinek híve volt, és az emberi elméhez hasonlóan a tereket is meg akarta tölteni fénnyel. A világ legnagyobb kolostori könyvtártermében található freskókat, az akkor 80 éves Bartolomeo Altomonte festette, 1775 és 1776 nyárán. A freskók az emberi megértés különböző fázisait mutatják be: kezdve a gondolattal és a beszéddel, a tudományokon és művészeteken keresztül, ami végül az isteni kinyilatkoztatásban csúcsosodik ki a központi kupolában. Nem véletlen, hogy a kupola alatt a Biblia különböző kiadásait és az egyházatyák műveit tároljuk, az északi mellékteremben a teológiai irodalom, míg a déli mellékteremben más tárgyú könyvek találhatók” – árulta el a látottak történetét és hátterét Dr. Karin Schamberger.

De itt még nincs vége: az apátság szobrásza, Josef Stammel számos, igényes faragványt készített ebben a különleges térben. Különösen feltűnő a Halál, az Ítélet, a Mennyország és a Pokol túlméretezett figuráiból álló szoboregyüttes. Érdekesség, hogy ezeket még a könyvtár felépítése előtt faragták és csak utólag helyezték a terem központi részébe, így egyfajta éles kontrasztot jelentenek a felvilágosodás koncepciójával. Utóbbi a terem padlóján is megmutatkozik, ahol több mint hétezer fehér, vörös és szürke márványból készült, rombusz alakú csempét helyeztek el úgy, hogy ismétlődő geometriai mintát hozzanak létre az egész könyvtárban. A látogató, szubjektív nézőpontjától függően csíkokat, cikk-cakk vonalakat, kockákat vagy akár háromdimenziós lépcsőszerű szerkezeteket is láthat.

Aki inkább a misztériumot keresné a könyvtár falai között, azt is megtalálhatja. Az egykori építészek feltűnően életszerű, hamis könyvgerinceket – műkönyveket – is elrejtettek a polcok között. Ezek egy ajtót rejtenek, amely nem azonnal ismerhető fel. Az Admont könyvtár „titkos ajtói” azonban nem egy kincsesládához vagy valamiféle búvóhelyre, hanem praktikusan az emeleti galériára vezetnek.