A norvég történelem egyik legjelentősebb ütközete
A csatában a pogányok győztek, ám később a vesztes királyt szentté avatták.
II. Olav Haraldsson király (1015–1028) országában a kereszténység terjesztése és a birtokelkobzások miatt nőtt az elégedetlenség. Az elégedetlenkedők sorában a királyi család tagjait is megtalálhatjuk. Az ország történetét Snorre Sturluson, 13. századi izlandi költő, Heimskringla című művében írja le, ő mesél arról is, hogy ezt az ellentétet még fokozta, hogy az elkobzott birtokokra betelepített keresztényeknek kevesebb adót kellett fizetni.
Az újdonsült keresztény földbirtokosok gyakorta kerültek konfliktusba a pogány hadurakkal, majd ezek a konfliktusok véres erőszakba torkoltak. Így vált például Olav egyik legnagyobb ellenségévé Tore Hund, aki a kereszténység ellen volt.
Az Olav iránti ellenszenvét tovább növelte az is, amikor a király a gyenge gabonatermés miatt közvetlenül meghatározta a termés elosztását Norvégia északi és déli része között. A király ezzel a döntésével beleavatkozott a tengerparti arisztokrácia kereskedelmi és ellátási hálózatába. Az ezt követő feszült helyzet háborúhoz vezetett.
A pogány főurak közül sokan Nagy Knut (dán-angol) királynál kértek menedéket. Knut a hűségért cserébe sok főembernek gazdag ajándékokat adott és az 1026-os helgeåi csata után unokaöccsét, Håkon Eirikssont tette meg régensnek Norvégiában. Ebben a csatában Knut nyert egy nagyobb keresztény norvég-svéd hadsereggel szemben. Az akkori erőviszonyok így a pogányok javára tolódtak el. Knut 1028-ban 50 hajóból álló flottával érkezett az országba. A pogányok norvég királyként üdvözölték őt Øretingben. Olav pedig Knut elől Svédországba, majd azután Gardarike-ba (a mai Oroszország és Ukrajna területére) menekült.
Később Olav számára fölcsillant a visszatérés lehetősége, miután Håkon Eiriksson (Knut király régense) 1029-ben tengerbe veszett, a Brit-szigetekről Norvégiába tartó hajóútján. A száműzött király Norvégiába való visszatérése során sereget gyűjtött svéd, izlandi és norvég hűséges csatlósaiból és harcosaikból. A katonák Svédország felől érkeztek Verdalen fölé Trøndelagba, és Stiklestadban találkoztak egy paraszthadsereggel. Snorre leírása szerint ez a sereg több mint 7000 férfiból állt, és a kor híres nemeseiből (jarlok) mint például Kalv Arnesson, Tjøtta Hårek és Tore Hund vezették őket. Ugyanezen forrás szerint Olav serege körülbelül 3600 emberből állhatott.
Ma a kutatók úgy tartják, a király serege néhány száz embert tett ki. Valószínűsíthetően Snorre túlzott a hadsereg méretében. Sigvat Tordarson (Sigvat Skald), 11. századi költő egy versében is alátámasztotta mindezt:
„Szomorúságom, hogy a királynak túl kevés ereje volt keletről. A király idegesen szorongatta az aranyozott kardjának markolatát. A pogányok biztosan megnyerik a csatát hiszen kétszer annyian vannak. Ez volt a keresztény hadvezér legnagyobb bukása; Nem hibáztatok senkit.”
A csata végeredménye, hogy a pogány hadsereg győzött és Olav is odaveszett. Snorre szerint Olavot három seb ölte meg:
„Torstein Knarresmed szúrta meg először a combján, és emiatt ledobta a kardját. Aztán Tore Hund a hasába szúrta a lándzsáját, míg végül Kalv Arnesson keresztültolta a torkán a kardját. Ez lett az ő sorsa.”
A hagyomány úgy tartja, Olav egy sziklának támaszkodva halt meg. A legenda szerint ezt a követ a stiklestadi templom oltárába építették be. Az úgynevezett Olavssteinen zarándokhellyé vált a
középkorban, miután úgy vélekedtek, hogy isteni, gyógyító erőt közvetít. Vitatott, hogy vajon az oltár mögötti kő a templomban ma az eredeti-e.
Olav holttestét nem sokkal a csata után Nidarosba vitték. A halála után bekövetkezett csodák miatt Olav Haraldssont szentnek nyilvánították és az utókor számára a Szent Olav név élt tovább a köztudatban.
A stiklestadi csata és Olav bukása a norvég hagyományokban a kereszténység norvégiai bevezetését szimbolizálja. Bár a csata a keresztények vereségével ért véget, azonban az, hogy Olavot mártírként és szentként tisztelték, segítette a kereszténység terjedését, és hozzájárult a norvég egyházi szervezet kialakulásához.
Írta és fényképezte: Betlehem Eszter – AstaNorPhoto
Felszínre hoznák az ókori hajóroncsot és értékes rakományát
A hajó egy, az ókorban igen értékesnek számító rézötvözetet szállított.
Képeken az ikonikus Las Vegas-i hotel felrobbantása
A Tropicanát egy ünnepség keretében semmisítették meg.
Dél-koreai írónő kapja idén az irodalmi Nobel-díjat
Han Kang intenzív, a történelmi traumákkal szembenéző és az emberi élet törékenységét feltáró költői prózájáért részesül a díjban.
Kivételes kincsre bukkantak a Somlón
A több ezer éves ékszer már megtekinthető.
Ókori aranymaszkokat sikerült lefoglalni
A csempészeket pont a műkincsek eladása előtt sikerült elkapni.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
