A katolikus császári tanácsosokat kidobták a prágai kastély ablakából
1618. május 23-án a rendi gyűlésen a protestánsok két katolikus tanácsost és egy írnokot hajítottak ki a Hradzsin ablakából.
Prágában cseh protestáns aktivisták dühös tömege három katolikus tisztviselőt egyszerűen kidobott a prágai Hradzsin (eredeti nyelven Hradčany) vár legfelső emeleti ablakából. Bár a császári követek sértetlenül megúszták, de az 1618. május 23-i események az európai történelem legvéresebb háborújának, a harmincéves háború katalizátorának bizonyultak. De mi történt pontosan?
A prágai vár (nemzeti nyelven Hradčany) a világ egyik legnagyobb várkomplexuma. Főként éjszakai megvilágításban lenyűgöző, amely négy évszázaddal ezelőtt még impozánsabb lehetett. Ami itt történt azon a végzetes, 1618. május 23-ai napon, hosszú múltra tekint vissza, és megdöbbentő, hosszú távú következményekkel járt. Az úgynevezett defenesztráció (amely szó szerint a lincselés egy formája, az embereknek az ablakból való kidobása) a protestáns cseh nemesség II. Ferdinánd német-római császár, cseh és magyar király rekatolizációs politikája elleni felkelése, egyben a harmincéves háború kezdete volt.
A javarészt protestáns csehek 1617-ben ráébredtek, hogy II. Ferdinánd német-római császár, cseh és magyar király személyében katolikus uralkodójuk lesz. Eközben az Egyház követelte a protestáns imahelyek építésének leállítását, és a papok bizton azt állították, hogy a föld a katolikusoké. A protestánsok szerint a föld azonban királyi adomány volt, és a birtokosok egyre inkább veszélyben látták vallási jogaikat. A cseh birtokok tulajdonosai két kormányzó, Vilém Slavata és Jaroslav Bořita tevékenységét különösen kifogásolhatónak tartották. Úgy látták, hogy mindketten bajt okozhatnak a cseh nemesség protestáns tagjainak. Jindřich Matyáš Thurn és Václav Budovec vezetésével 1618. május 23-án gyűlést tartottak, hogy megtervezzék, hogyan mozdíthatják el a kormányzókat pozíciójukból. Slavata és Bořita végül a vallásszabadság jogának megsértése miatt került bíróság elé. Bár tárgyalást tartottak, az csak jelképes volt: az ítéletet előre eldöntötték. Miután a kormányzókat bűnösnek találták, és írnokukkal, Filip Fabriciusszal együtt egyszerűen kidobták őket a kancellária ablakából, és 16 métert zuhantak – eleveníti fel a történelmi eseményeket a Prague Guide online oldala.
Bár meglehetősen kellemetlen és megalázó szituációban, de elképesztő és csodával határos módon mindhárman túlélték a tizenhat méteres zuhanást: egy trágyadombon landoltak. Fabricius (az írnok) elhagyta Prágát és Bécsbe menekült, ahol elmesélte II. Ferdinánd német-római császár, cseh és magyar királynak a történteket. Szolgálataiért később megkapta a „von Hohenfall” címet, ami szabados fordításban azt jelenti, hogy „magas esés”.
A következő években elkezdődtek a harmincéves háború csatái, melyek főleg német területeken zajlott. A központosításra törekvő katolikus vallású Habsburg császári hatalom és a vele szemben álló, önállóságukat és szabad vallásgyakorlatukat féltő protestáns fejedelmek közötti harc 1648-ig tartott, több külföldi ország beavatkozása mellett.