A kálvinizmus névadója, aki megteremtette a református egyházak mintáját

Kálvin János testvérével és két barátjával elmenekült a katolikus Franciaországból, és Strasbourg szabad városába indult. 1536 nyara volt és Kálvin nemrégiben tért át az evangélikus hitre, és éppen akkor adta ki az Institutio Christianae religionis (magyarul A keresztény vallás rendszere) című könyvét. Egy genfi fogadóban rendezkedtek be, ám tartózkodásának híre gyorsan eljutott a helyi gyülekezeti vezetőhöz, William Farelhez, aki épp egy újonnan alakult protestáns gyülekezet megszervezésére törekedett a városban. A fogadóba rohant, ahol könyörögni kezdett Kálvinnak, azzal érvelve, hogy Isten akarata volt, hogy a városban maradjon. A reformátor azt mondta, hogy csak egy éjszakát marad, mire Farel csalódottan esküt tett, hogy Isten átkozza meg Kálvin János összes tanulmányát, ha nem marad Genfben.

„Úgy éreztem, mintha Isten az égből nyújtotta volna rám hatalmas kezét, hogy megállítson az úton – és annyira rémült voltam, hogy nem folytattam utamat” – elmélkedett később Kálvin erről a pillanatról, amit a Christianity Today online portál idéz, hozzátéve, hogy ezért fűződik a tudós nevéhez mind a mai napig Genf városa.

De hogy is kezdődött ez a történet? Kálvin János 1509. július 10-én született a franciaországi Noyonban. Római katolikus családban nőtt fel és édesapját a helyi püspök adminisztrátorként alkalmazta a város székesegyházában. Nem meglepő, hogy a családfő azt kívánta, hogy Jánosból pap legyen. A fiú 14 évesen Párizsba ment, hogy a College de Marche-ban tanuljon. Már az egyetemi tanulmányaira készült, ahol hét tárgyra fókuszált: nyelvtanra, retorikára, logikára, számtanra, geometriára, csillagászatra és zenére. Később, 1523 vége felé Kálvin átment a híresebb College Montaiguba tanulni, majd megváltoztatta nevét annak a latin alakjára, Ioannis Calvinusra, amely magyarul Kálvin János. Oktatását ez idő alatt részben néhány kisebb plébánia bevételéből fizették. Kálvin hamarosan azonban olyan baráti kapcsolatokat épített ki, amelyek megalapozták, hogy a férfi a reformáció vezéralakjai közé emelkedhessen.

Ebben az időben édesapja azt tanácsolta neki, hogy inkább jogot tanuljon, mint teológiát. Kálvin 1528-ban ezért elkezdett a polgári jog irányába mozdult. A következő években különféle helyeken és válogatott tudósok mellett tanult, humanista oktatásban részesült. Mire 1532-re befejezte jogi tanulmányait, már ki is adta első könyvét. A következő évben azonban menekülnie kellett Párizsból, ahol olyan személyekkel érintkezett, akik szembehelyezkedtek a római katolikus egyházzal. Kálvin életének tanulmányozói úgy gondolják, hogy 1533-ban élt át egy hirtelen és váratlan megtérést, amelyről az egyik könyve előszavában is ír.

A Calvin University oldala szerint a következő három évben különböző neveket használt és Franciaországon kívül élt. Egyedül tanult, prédikált, és elkezdett dolgozni az Institutes első kiadásán, amely azonnal „bestseller” lett. 1536-ra végleg elszakadt a római katolikus egyháztól és azt tervezte, hogy végleg elhagyja Franciaországot. Ekkor ment Strasbourgba, ám az I. Ferenc francia király és V. Károly német-római császár között kitört háború miatt úgy döntött, hogy egy éjszakás kitérőt tesz a svájci Genfbe, ahol a korábban vázolt történet szerint hosszabb időre „leragadt”. Itt teremtette meg az „istenfélő város tökéletesen működő prototípusát”. Az egyetemen tanított és prédikátorként dolgozott, ám az 1538-ban kirobbant teológiai konfliktusok miatt távozásra szólították fel.

Kálvin a következő három évet Strasbourgban töltötte, ott tartózkodása során a francia menekülteket támogatta; lelkipásztorként olyan békésnek és boldognak érezte magát, hogy amikor a genfi zsinat 1541-ben arra kérte, hogy térjen vissza Genfbe, érzelmileg megtört. Bár Strasbourgban akart maradni, de felelősségének érezte, hogy visszatérjen Genfbe, és így is tett. Kálvin János a svájci városban maradt egészen 1564. május 27-ig tartó haláláig, amit szinte diktátori hatalommal kormányzott. Elképzelései nyomán Genf olyan várossá alakult, amelyben az élet minden területét a reformáció határozta meg. Az általa felállított genfi egyházszervezet Európa-szerte mintaként szolgált a református egyházak megalakulásához. Kálvin tanai még életében elterjedtek Franciaországban, Angliában, Skóciában, Németalföldön, a rajnai Pfalzban és Magyarországon is.