Zászlót bontott a Magyar Úttörők Szövetsége

1946. június 2-án alakult meg a Magyar Úttörők Szövetsége.

Az úttörőmozgalom hagyományai Magyarországon 1919-ig nyúlnak vissza, amikor a budapesti VII. kerületi Rottenbiller utcai iskolában felvette Marx Károly nevét az első úttörőcsapat a következő jelszóval: „A tettek beszélnek!”
Az úttörőszövetség a Magyar Kommunista Párt egyik ifjúsági szervezeteként alakult meg a szovjet pionírmozgalom mintájára. Az iskolák államosítása és az egypárti diktatúra idején az úttörőmozgalom volt az egyetlen, az általános iskolás korú, gyermekeket tömörítő szervezet, így működése is az iskolákhoz kötődött.
Az első úttörőcsapatok különféle színű nyakkendőt viseltek, amiket maguk választhattak ki. Egy év múlva, 1946 őszén született meg az első, egységes úttörőnyakkendő: háromszögletű, fehér színű, két piros csíkkal a szélén. A színek jelentőséggel bírtak: a fehér az úttörők jellemének a tisztaságát jelképezte, a piros csíkok pedig a forradalmiságra utaltak; három sarka a három forradalmi nemzedéket jelképezte. A nyakkendőt egy piros fagyűrű tartotta össze. A Magyar Úttörők Szövetsége hivatalosan végül 1946. június 2-án bontott zászlót, július 20-án pedig feloszlatták a Magyar Cserkész Szövetséget. Két év múlva, 1948 májusában az úttörők már fehér inget és piros nyakkendőt viseltek, az alsó tagozatos kisdobosok pedig kéket.
Az úttörőknek 12 pontjuk volt, amit értéklistaként kezeltek, ám ezek mindig változtak a szocialista mozgalom értékrendjét követve.
„Hogy milyen volt az úttörőélet? Erre csak annyit tudok mondani, hogy azokkal a hajdani gyerekekkel ma is élő a kapcsolatom, a feledhetetlen emlékek összekötnek. Amikor előadtuk Bornemisza Péter Élektráját, a nézőtéren ott ült Major Tamás, Kodály Zoltán és Pais Dezső. A gyerekek lázban égtek, a lelkesedés úgy felfűtötte őket, hogy talán életük végéig megmarad bennük a szikra. És amit most mondok, nagyon lényeges: egyiküknek sem voltam tanára. Kapcsolatunk az iskolától függetlenné tett, egészen másféle emberi-baráti-nevelői kapcsolat volt. Véleményemet ez a tény csak erősíti, ám nem az egyetlen, amelyből kiindulhatok, mikor azt mondom, hogy az úttörőmozgalom megújítása azzal a sorsdöntő lépéssel kezdődjék, hogy emeljék ki az iskola keretei közül, s helyezzék át egy másik, kötetlen, önkéntes, szabad dimenzióba.” – jegyzi a neves történész, Nemeskürthy István.

Az 1960-as és 1970-es években több tanéven át tartó mozgalmak, akciók sorozata zajlott, az 1981–1982-ben a Hass, alkoss, gyarapíts! jelmondat szellemében a helyi lehetőségeken alapuló rugalmas programválasztásokra kaptak lehetőséget a csapatok, ám az utána következő években minden csapat maga választhatta meg a jelmondatát. Az iskolán belüli úttörőéletben a protokoll jellegű rendezvényektől élesen elváltak a hétköznapi, folyamatos vagy alkalmi tevékenységek, amelyek kiegészítik a turisztikai, táborozási és más programokat.
A rendszerváltás után az iskolai úttörőcsapatok megszűntek, és bevezették az egyéni tagság rendszerét. A volt táborozó helyek átalakultak, van ahol szabadidőközpont vagy gyermektábor üzemel.