Mi köze a koktélnak a szesztilalomhoz?

1920-1933 között az USA-ban tilos volt az alkoholos italok előállítása, importja, szállítása, forgalmazása, s ennek hatására alakultak azok a bűnszervezetek, amelyek a korszak mámorra szomjazóit ellátták. Az alkohol előállítása önmagában nem szűnhetett meg, hisz számtalan célra használták oldószertől kezdve fertőtlenítésig, ám az ipari alkoholokba olyan adalékanyagok kerültek, amelyek meggátolták, hogy emberi fogyasztásra használhassák őket. Leálltak azonban a sörfőzdék, borászatok, whisky- és likőrlepárlók, s a legtöbbjük soha többé nem tudott újra kinyitni Ezzel pedig a minőségi italok elérhetőségét is felfüggesztették, és örökre megváltoztatták az ország alkoholfogyasztási szokásait.

A szesztilalom korszaka mára romantikussá vált, ebben nem kis szerepe van a korabeli gengsztertörténeteknek, vagy épp a Nagy Gatsby regénynek is amelyek mind bevonultak a filmtörténetbe is, így a legtöbben csak ezt az arcát ismerhetik a korszaknak.
Nem kevesen illegális szeszfőzdéket és illegális bárokat, kocsmákat üzemeltettek, gyakoriak voltak a zárt körű házi partik, amelyeket mind illegális alkohollal láttak el – ám ezek az italok, az alapanyagaik és készítésük körülményei miatt elképesztően rossz minőségűek voltak, sokszor gyomorforgató ízüket (lásd a magyar kerítésszaggató házi pálinkák), illetve az ipari céllal gyártott denaturált szeszt ihatatlanná tévő anyagok hatását valahogy ellensúlyozni kellett. (Mindezek ellenére például 1925-ben, az ipari céllal gyártott több százmillió liter alkohol harmada az illegális alkoholkereskedelmi hálózatba került.) Az ipari alkohol átalakítás, vagy inkább visszaalakítás után is teli lehetett mérgekkel, halálesetek ezreiért felelősek ezek az italok.

Az ipari alkohol átalakítása után a második legnagyobb mennyiségben a házi lepárlók termékei kerültek forgalomba, ezeket moonshine (holdfény) néven ismerhetjük, annak köszönhetően, hogy az illegalitásból adódóan gyakran éjjel főzték ezeket az italokat. A moonshine kétes tisztaságú, kétes alkoholtartalmú volt, hisz az illegalitás azt is lehetetlenné tette, hogy ellenőrzött, szabvány körülmények közt készüljenek. Az alkoholtartalom becsléséhez az italt felrázták, s az így képződő buborékok felszállásának üteméből következtették ki a párlatban lévő alkohol mennyiségét. A tisztaságot a szesz egy kiskanálnyi adagjának meggyújtása segítségével vizsgálták: minél tisztább volt, annál inkább kékes lánggal égett. Még ha nem is volt szennyezett vagy kimondottan gyenge minőségű az így készült ital, az érlelés hiánya akkor is rontott a minőségén.

Az alkoholtilalom évei alatt minden egyes évben 250 ezer illegális lepárlóra csapott le a hatóság (ez 13 év alatt 3,25 millió illegális lepárlót jelentett). A holdfényes itókákhoz, az eredeti ízek utánzása céljából nem egyszer adtak olyan adalékanyagokat, mint a rothadó hús, vagy épp döglött patkány… A skót whisky füstös ízét egy kátrányszerű anyag, a kreozot hozzáadásával érték el, ezekre az ismert ízeket megidéző illegális termékekre különösen nagy volt a kereslet. Emellett az elfogyasztott alkoholon belül a párlatok aránya 40-ről 75 százalékra nőtt az alkoholtilalom bevezetését követően (ennek jórészt gyakorlatias okai voltak).

Persze nemcsak az előállítók, hanem a kocsmatulajdonosok, illetve maguk a fogyasztók is tovább fokozták az ihatatlanul rossz alkohol ízének keverését, gyakran erősen aromás vagy édes adalékokkal. A legegyszerűbb a „gin” előállítása volt: az alkoholt vizes hígítást követően glicerinnel és borókaolajjal keverték, számos, e korból származó koktél is ginnel készült, így például a mézes-citromos Bee’s Knees. Szintén nagy népszerűségnek örvendett a rum, amelyet nem helyben készítettek, hanem hajókon becsempésztek az országba, vagy épp a tehetősebb, bohém fogyasztók utaztak el érte – például Havannába, ahol a híres színésznőről elnevezett, rummal készült Mary Pickford koktél született. A koktélok készítésével helyettesítették a partikon a sört és a bort, s a szesztilalom korában gyakorlatilag amerikai itallá váltak.

A modern kori koktélbár-divat a szesztilalom időszakának titkos bárjait, a speakeasy (suttogó) nevű helyszíneket igyekeznek utánozni. Kis területen, intim hangulatban, sok koktéllal az itallapon várják egyre több helyen – nem csak Amerikában – a vendégeket. A mára átromantizált korszak szebbik arcára emlékeztetnek a sokszínű, ízekben is igen változatos italok.

A szesztilalomnak a nagy gazdasági válság korszaka vetett véget: az államnak igen nagy szüksége volt az adókra, amelyek addig a feketegazdaságba vándoroltak. Franklin Roosevelt elnök annak köszönhette megválasztását, hogy a szesztilalom végére tett ígéretet – amelyet be is tartott.