I. Ferenc József magyar királlyá koronázása

Ferenc József, mint a Habsburg monarchia leghosszabb, és Európa negyedik leghosszabb ideig regnáló uralkodója, összesen 68 éven át uralkodott. Sokak szerint megdöbbentette az embereket, akit senkihez sem tudtak hasonlítani a világon. Munkabírása, mély vallásossága és uralkodói hivatástudata egyaránt legendásnak számított.

A kiegyezés értelmében Ferenc József kinevezte a (második) felelős magyar minisztériumot, amelynek élére Andrássy Gyulát helyezte. Ezzel létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia. Az uralkodó a palotában fogadta az országgyűlés küldöttségét 1867. június 6-án, ahol átnyújtotta az első ízben magyar nyelven kiállított koronázási hitlevelet. Ezzel a koronázás minden akadálya elhárult. 1867. június 8-án a fejére tették Szent István koronáját a Budavári Nagyboldogasszony templomban (Mátyás-templomban), és egyidejűleg megkoronázták feleségét, Erzsébetet is. Ekkor lett a királyi jelmondata: „Bizalmam az ősi erényben”. Bár helyesírása nem számít teljesen megbízhatónak, az akkor kilencéves Habsburg–Lotaringiai Rudolf osztrák-magyar trónörökös az iskolai gyakorlatfüzetében számolt be a koronázási ünnepségről.

„A templomban mágnások és tisztek voltak, aztán megszólalt a zene, és jött a prímás és sok katolikus és görög püspök és nagyon sok más pap. Aztán jött a papa és a mama. Mama leült egyfajta trónusra, Papa pedig az oltárhoz ment, ahol sok latint olvastak fel… Utána zengett a dob, Andrássy és a prímás feltette a koronát Papa fejére. Aztán Papa kezébe került a császári országalma és a jogar” – idézi a főherceget a The World of the Hasburgs online portál, aki így számolt be 1867. június 8-án az eseményekről.

A koronázással együtt az uralkodópár általános amnesztiát hirdetett az 1848-49-es szabadságharc emigránsai számára. A kiegyezés értelmében az új birodalom dualista szerkezetű lett, kimondta Magyarország alkotmányos és önkormányzati önállóságát: és bár az ország belpolitikai ügyeit a saját minisztériumai vihették, de Ferenc József kezében jelentős hatalom maradt a hadsereg vezetőjeként. Magyarországon visszaállították az 1848-as forradalom előtti időszakra visszanyúló, régi magyar alkotmányt. A perszonálunióban Ferenc József egyszerre volt Magyarország királya és Ausztria császára, de a kiegyezés révén a birodalom két fele két formálisan független, egyenlő jogállású állam volt. A királyi pár koronázási ajándékként a gödöllői, barokk stílusú palotát kapta.

„Pompája és valóságos nagyszerűsége, ragyogása ellenére az egész menet mégis egy karneváli maszk benyomását keltette a szemlélőben. Ez a középkori maradvány egyszerűen nem illik korunkhoz. Emellett rendkívül furcsa benyomást kelt az a mód, ahogyan az a férfi, akinek a halálos ítéletét Ferenc József császár 1849-ben írta alá, és akinek a nevét Pesten az akasztófára szegezték, most, tizennyolc év elteltével, felteszi a koronát uralkodó fejére, akinek ma a legnagyobb bizalmát élvezi” – szól egy másik visszaemlékezés a koronázásról, amiből rögtön látszik, hogy a svájci követ nem egészen úgy élte meg a szertartást, mint az ifjú Rudolf. A követ láthatóan felhívta a figyelmet arra az iróniára is, hogy Ferenc Józsefet Andrássy gróf koronázta meg.

I. Ferenc József királynak a kiegyezés utáni legfontosabb intézkedései közé tartozott a törvényalkotás. Ennek köszönhetően megszületett a nemzetiségi törvény 1868-ban, amely széles nyelvhasználatot biztosított az egyes nemzeteknek. Ezt követően a magyar csak a legfelsőbb (törvényhozás) szinten volt kötelező, ám a megyék és városok szintjén akár négy nyelven is folyhatott az ügyintézés. A Monarchia válsága csak az 1890-es évektől indult el.