Levente, Irén, Iréneusz2022. június 28., kedd
Kultúra

Rozsdásodó relikviák

National Geographic Magyarország

2022. május 9-13. között került sor az Adriai-tengeren az 1918. június 10-én hullámsírba merült SZENT ISTVÁN csatahajó, az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének legnagyobb és legmodernebb egysége, az első és utolsó magyar építésű csatahajó roncsainak újabb vizsgálatára.

A hajótest egyik levált oldallemeze helyén, a törött bordák mögé tekintve, az egykori tiszti szállásoknak a hajótest felborulásakor tarka összevisszaságban felhalmozódott berendezési tárgyai láthatók.
Forrás: Farkas Zsolt

 

A Farkas Zsolt, Herpay Gábor, Visontai Csongor, Murányi Péter, Szabó Zsolt és Tóth Gergő részvételével zajlott expedíciót Miklós Tamás vezette. Czakó Ádám, a csatahajó roncsainak nyughelyét az első magyar búvárként lokalizáló, s a roncsok 1994-1998 közötti, eddigi legkiterjedtebb feltárását vezető Czakó László fia szintén csatlakozott. Az expedíció a 2018-ban megkezdett kutatást folytatta az egykori tiszti szállások területén, s további megfigyelésekkel igazolta a hajótest gyorsuló összeomlását, amiről első ízben éppen a National Geographic Magazin számolt be 2009-ben. Vajon miért és hogyan megy végbe ez a folyamat?

A hajóroncsokhoz gyakran társul az a feltételezés, hogy azok időben örökre, szinte érintetlenül őrzik az elsüllyedéskori események képét, mint afféle időkapszulák. Ez rendkívül romantikus kép, csak sajnos nem igaz. Hiszen a hajóroncsoknak is megvan a maguk evolúciója, és idővel ugyanúgy végképp lebomlanak, mint egy holttest a koporsós temetés után.

Ráadásul a hajók elvesztését rendszerint valamilyen drasztikus behatás idézi elő (a SZENT ISTVÁN esetében a torpedók robbanása okozta háborús pusztítás). Így már maga a süllyedés is a legkegyetlenebbül igénybe veszi a hajótesteket, amelyet a tengerfenéken töltött idő és az elsüllyedt szerkezetet érő fizikai és mechanikai hatások tovább gyengítenek: a korrózióval csökken a szilárdság, így a szerkezetek egy idő után már a saját súlyukat sem képesek elviselni, a súlyerők által előidézett deformációk pedig (amelyek eleinte csak egészen aprók) egyre jobban kiterjedve és felgyorsulva végül szó szerint szétnyomják a szerkezetet. A szétesés folyamatát ráadásul a helyszín is befolyásolja: a mélytengeri roncsok lassabban enyésznek, mint a hullámzás keltette, vagy egyéb erős áramlatoknak kitett sekély tengeri társaik. Oxigénritka környezetben (rendkívüli mélységben, a sarki tengerekben, vagy a Balti-tengerben) pedig még a fából készült hajótestek is évszázadokig fennmaradnak.

Búvárok a SZENT ISTVÁN kormánylapátjánál.
Forrás: Czakó Ádám

A SZENT ISTVÁN is egyre jobban szétlapul, megcsavarodik és mind több lemez válik le a testéről, ahogy az eredeti alakját eltorzító deformáció nyomán szétpattanó szegecsek már nem képesek összetartani többé. Miklós Tamás beszámolt róla, hogy a hajótat – amely eredetileg több, mint 2 méter magasan emelkedett a tengerfenék fölé – ma már annyira lesüllyedt, hogy csak üggyel-bajjal sikerült átúszni alatta. A belső terek kutatása sem ajánlott, hiszen a több, mint 20 000 tonnás hadihajó teljes tömegének tizedét egyetlen szerkezeti elem, a több, mint 2 000 tonnás kettős hajófenék teszi ki, amelyik lefelé mozog. A felfordult helyzetű roncsban a belső térhatároló elemek már egyre kevésbé képesek az alátámasztásra, hiszen nem erre tervezték azokat (a fenéklemezek súlyát a hajó eredeti úszási helyzetében a víz viselte). A leszakadt kazánok és gépek súlyából eredő nyíró-, húzó- és hajlító erők tovább deformálják a szerkezetet. Ráadásul ezek az erők egyenlőtlenül oszlanak el, mivel a roncs kissé a bal oldala felé billen, ezért a bal oldalt érő terhelés nagyobb. A fémszerkezet állékonyságát ezért mintavétellel és megbízható mérésekkel kell igazolni mielőtt még újra embert küldenének a belsejébe.

A hajóroncsok alak- és állapotváltozása olyan természetes folyamat, amely a világ összes hajóroncsán megfigyelhető: A fém hajók először rozsdásodni kezdenek, majd előbb lassan széttöredeznek egyre kisebb szerkezeti elemekre, végül a törmelék tovább bomlik elemi részeire és – végképp feloldódva a minden földi élet forrását jelentő Világóceánban – visszatér az élet nagy körforgásába. Megőrzésük és a bennük megtestesülő kulturális örökségi érték átadása ezért csakis a virtuális vizualizáció eszközeivel lehetséges, a víz alatti fénykép- és filmfelvételekkel, illetve a minden korábbinál alaposabb külső és belső dokumentációt megengedő, a roncsokban található legapróbb tárgyakat is valósághűen érzékeltető olyan háromdimenziós képalkotó és modellező eljárásokkal, mint a fotogrammetria. A jelen cikk írójának javaslatára a roncsot felügyelő horvát hatóságok már megkezdték ezt a munkát, amely nemzetközi összefogással kibővíthető és felgyorsítható lenne. Ha sikerül befejezni ezt a munkát és az interneten keresztül, egy virtuális „tengermélyi múzeumban” mindenki számára elérhetővé tenni az eredményét (a kívül-belül bejárható virtuális roncsmodellt) még azelőtt, hogy végképp összeroskad a csatahajó, akkor – és csak akkor – elmondható, hogy már sohasem foghat rajta az idő.

A hajótest úgy viselkedik, mint egy szekrényes tartó, annak köszönhetően, hogy szerkezetének szilárdságát a hajótest külső héjlemezeit tartó oldalsó bordák és a fedélzeteket tartó harántirányú fedélzeti gerendák merevítik. Ez a bordák és gerendák alkotta keret ismétlődik az orrtól a tatig, végig az egész hajón, ami nagy szilárdságú merevítést biztosít, ám felfordult helyzetében egyszerre több erő is hat a hajóroncsra (a rá nehezedő vízoszlop súlyát nem kell figyelembe venni, mivel a hajótestet immár teljes egészében víz tölti ki).

1)    Nyomóerők: A fedélzetekre a saját súlyukból (és a rájuk szakadt fedélzeti berendezések súlyából) eredő függőleges irányú nyomóerő hat, amelynek a széleken mért értéke a középen mérhető érték fele. A kettős fenék esetében ezt jelzi az ’A’ (illetve az A/2) jelű erő, a hajótestben a gépészeti terek és lőszerraktárak felett védelmet biztosító páncélfedélzet esetében pedig a ’B’ (illetve B/2) jelű erő.

2)    Húzóerők: A bordák és gerendák alkotta keretre pedig – az 1) pont szerinti súlyerőkből eredő – húzóerő hat, amely a bordák és gerendák alkotta keretekből álló szekrényes tartót deformálja. A kettős fenék esetében ezt jelzi az ’A/2X’, a páncélfedélzet esetében pedig a ’B/2X’ jelű erő. Ugyanez az erő hat a külső oldalfalakhoz ferde síkban csatlakozó páncélfedélzet és a hajótest oldala kapcsolatát jelentő bekötési pontokon. Ez az erő a hajótest oldalfalát befelé húzza, amit a jelzett helyeken kialakult nagy, hosszanti horpadások félreérthetetlenül jeleznek.

3)    Forgatónyomaték: Végül a felfordult helyzetében a bal oldal felé enyhén megdőlt helyzetű hajóra forgatónyomaték is hat (M A/2X), amely a megdőlt helyzetből ered (függőleges helyzetben nem volna tapasztalható) és a hajótest külső héja, illetve a páncélfedélzet találkozási pontja körül hat.

A fenti erőhatások következtében a hajótest a bal oldala felé és lefelé deformálódik (a bordák-gerendák alkotta keretek átló mentén torzulnak, a hajótest magassága pedig csökken). Mivel a kettős hajófeneket a belső válaszfalak a csekély anyagvastagságuk miatt nem tudják megtartani (hiszen ezek csak térhatároló elemek voltak, nem pedig teherviselő szerkezetek), a 2 000 tonna súlyú kettős hajófenék súlyának egésze a négy ágyútorony aknáján nyugszik, amelyek a felső fedélzeten látható forgatható ágyúállásoktól egészen a kettős hajófenékig nyúlnak, összekötve a felső fedélzetet a hajófenékkel. Ezek az erősen páncélozott, kör keresztmetszetű aknák roppant szilárdságúak, így egy ideig még képesek alátámasztani a kettős hajófeneket, de csak azokon a pontokon, ahol állnak (vagyis a hajó elülső és hátsó egyharmadának közepén). A kazán- és gépházakat rejtő középső harmadban semmi sincs, ami a lefelé mozgó kettős hajófenék súlyának ellenállhatna. Az orr- és a tatrészben is ez – az ágyútornyok aknái által kifejtett – ellenállás csak addig mard fenn, amíg a forgatónyomaték következtében balra dőlő szerkezet mozgása a torony-aknák hossztengelyének a tengerfenékkel alkotott döféspontját a toronyaknák alapján kívülre nem helyezi. Amint az bekövetkezik, a toronyaknák balra felborulnak a rájuk támaszkodó kettős hajófenékkel együtt.

A fentiekre tekintettel a hajótest már megindult végső összeomlása valószínűsíthetően a következőképpen fog végbe menni:

1)    A hajó orr- és tatrészén az ágyútornyok előtti és mögötti hajótestrészek leszakadnak (az orrban ez már a tengerfenékre érkezéskor megtörtént, a tatban pedig most zajlik, amint azt a búvárok helyszíni beszámolói – a tatfedélzet és a tengerfenék közti távolság csökkenése – és a hajóroncs bal oldaláról leváló lemezelésről készített fényképek bizonyítják).

2)    A hajótestnek a megfelelő teherviselő képességű szerkezeti elemekkel alá nem támasztott középső részén a kettős hajófenék beszakad az erősen páncélozott oldalfalak közé (magával sodorva – illetve maga alá gyűrve – a páncélozatlan víz alatti oldalfalakat), az ágyútornyok aknái által alátámasztott kettős hajófenék-szakaszok azonban ekkor még a helyükön maradnak.

3)    A hajótest fokozódó deformációjából eredő balra irányuló mozgás következtében a páncéfedélzet leszakad a hajótest külső oldalával alkotott bekötési pontjairól, a forgatónyomaték pedig felbillenti az ágyútornyok aknáit, s a mindaddig ezeken az aknákon támaszkodó kettős hajófenék-részeket. Ez a pillanat a hajó végső összeomlása, amelytől kezdve a hajótest egy jelentősen ellaposodott (eredeti magasságának legfeljebb mintegy a felét kivető magasságú) roncskupaccá, össze-vissza görbül fémszerkezetek rozsdás tömege alkotta törmelékhalommá válik.

Hozzászólások

Ókori nekropoliszt találtak a Gázai övezetben

Ókori nekropoliszt találtak a Gázai övezetben

A térségben a régészet messze nem olyan hangsúlyos, mint Izraelben.

Történelmi város az Ipoly völgyében

Történelmi város az Ipoly völgyében

A 13. század elején még faluként említik  a települést, a 14. században már mezővárossá nőtte ki magát.

Egy norvég épület, mely megjárta Amerikát

Egy norvég épület, mely megjárta Amerikát

Az 1890-es évek fordulópontot jelentettek Norvégiában. Még mindig unióban voltak a norvégok Svédországgal, de erős politikai és nemzeti erők dolgoztak azon, hogy Norvégia külön királysággá váljon.

Teknős és tojásának maradványai kerültek elő Pompeji területén

Teknős és tojásának maradványai kerültek elő Pompeji területén

A 2000 éves tojás egy szárazföldi teknős páncéljával együtt került elő a város egy korabeli üzlete alatt.

Ezerkétszáz éve épült mecset és palota maradványai az izraeli sivatagban

Ezerkétszáz éve épült mecset és palota maradványai az izraeli sivatagban

Ezerkétszáz éve épült mecset és palota maradványaira leltek Izrael déli részén, a Negev sivatagban található Rahatban - jelentette a Jediót Ahronót című újság hírportálja, a hírt az MTI tette közzé. 

National Geographic 2022. júniusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 600 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket