A római császár, akinek a neve a zsarnokság szimbólumává vált

Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus neve a zsarnokság szimbólumává vált, de mit is tudunk valójában a hírhedt római császárról? Róma 5. császára és a város első dinasztiájának, az Iulius-Claudiusoknak az utolsó tagjaként nevét az egyik leghírhedtebb uralkodóként emlegetik, aki kegyetlenségéről és kicsapongásáról volt híres. Nero időszámításunk szerint 54-ben, 16 évesen került hatalomra, és mindössze 30 évesen halt meg. A nagy társadalmi és politikai változások idején uralkodott, és olyan jelentős események történtek abban az időben, mint a római nagy tűzvész vagy a szabadságharcos nő, Boudica lázadása Britanniában.
Néhány legenda szerint, Nero megölte anyját és két feleségét, miközben csak a művészetekkel törődött és kevéssé érdekelte a birodalom irányítása – írja a British Múzeum oldala.

A legtöbb, amit a római császárról tudunk, három történész – Tacitus, Suetonius és Cassius Dio – fennmaradt munkáiból származik. Beszámolóikat Nero halála után évtizedekkel írták, amelyek sokáig formálták a császár uralmának megértését. A szerzők és forrásaik azonban távolról sem pártatlan narrátorok, akik objektív beszámolókat mutatnak be a múlt eseményeiről, hanem inkább egy kissé provokatív stílust ütnek meg. Nero halála ugyanis előrehozta a káosz és a polgárháború időszakát a birodalomban, amely csak akkor ért véget, amikor egy új dinasztia, a Flaviusok átvették a hatalmat. A flaviusi korszak szerzőinek az volt az érdekük, hogy legitimálják az új uralkodó családot azáltal, hogy az utolsó Iulius-Claudianusokat a lehető legrosszabb színben tüntetik fel, a történelmet propagandává változtatva. Mi azonban összeszedtünk öt érdekességet az uralkodóval kapcsolatban, amit Mary Beard, a Cambridge-i Egyetem klasszika-filológia professzora állított össze.

Tényleg „hegedült, miközben Róma égett”?
A Nero császárral kapcsolatos, talán leghíresebb történet az, hogy a császár élvezte a látványt, miközben Róma lángokban állt és a líráján játszott (a későbbi korok megfogalmazása szerint a „hegedűjén”). Ez a modern karikaturisták kedvence: amikor meg akarnak mutatni egy politikust, aki nem törődik valamilyen nemzeti katasztrófával, tógába öltöztetik, babérkoszorút tesznek a fejére, a kezébe lírát, mögé lángokat rajzolnak. A történet hitelességét illetően megoszlanak a vélemények. Az egyik író szerint Nero a város széléről nézte a tüzet, miközben a líráján játszott, míg egy másik azt állítja, hogy valójában 60 kilométerre tartózkodott. Abban viszont egyetértenek, hogy a zenélés nem jelenti automatikusan azt, hogy nem érdekelte a tűzvész. Dokumentumok bizonyítják, hogy a katasztrófa után hatékony segélyakciókat szervezett, megnyitotta a saját palotáit a menedéket keresők előtt, fizette a sürgősségi élelmiszer-ellátást, majd új tűzvédelmi szabályokat vezetett be.

Valójában maga a császár rendelte el a tüzet?
Ez szinte biztosan hamis. Arra a tényre nyúlik vissza, hogy a tűzben elpusztult városrészek egy részét arra használta fel, hogy egy hatalmas új palotát építsen magának, amelyet „Aranyházának” vagy Domus Aureának hívnak, amit egy „forgó étkezővel” egészített ki. De egyáltalán nincs bizonyíték arra, hogy felgyújtotta volna a várost a palota építése érdekében. Maga Nero valójában a keresztényeket hibáztatta, mint egy véleménye szerint radikálisan új szektát.

Valóban meggyilkolta az anyját, Agrippinát?
Szinte biztosan, igen. Agrippina, Claudius császár negyedik felesége egyike volt azoknak a hatalommal bíró nőknek Rómában, akiket valószínűleg sokkal több bűnért hibáztattak, mint amennyit valójában elkövettek. Az általános vélekedés szerint nagy befolyása volt, hogy Claudius saját fia helyett Nero (Agrippina első házasságából származó fiú) kerüljön trónra és eleinte óriási befolyása volt a fiatal császárra, aki uralkodása kezdetén még csak 16 éves volt. Az anyának a fiára gyakorolt befolyásából eredtek a vérfertőzésről szóló rémisztő és teljesen bizonytalan mesék. A dolgok viszont megváltoztak, ahogy Nero felnőtt, és a húszas évei elején elhatározta, hogy bármilyen eszközzel megszabadul az anyjától.

Mi a helyzet az összes többi családi gyilkossággal?
Ott volt a mostohatestvére, Britannicus, aki holtan esett össze a vacsoránál, és akit állítólag Nero mérgezett meg. Első feleségét, Octaviát, Claudius császár lányát is megölette, hogy feleségül vehesse második feleségét, Poppaeát, aki maga sem élt túl sokáig. A pletykák szerint Nero hasba rúgta, miközben várandós volt a második gyermekükkel. A történészek szerint, bár tény, hogy a gyilkosság gyakori fegyvernek számított a római hatalmi politika brutális világában, de különösnek tűnik, hogy a hatalom központjának közelében bekövetkezett hirtelen halálesetek mindegyikét Nero nyakába varrták.

Hogyan halt meg?
A római császár szinte megrendítő módon hunyt el időszámításunk szerint 68-ban. A seregei ugyanis ellene fordultak, miközben a palota vezető tisztviselői elhagyták. A senatus bátorságra kapott, és anyagyilkossága ürügyén június 8-án halálra ítélte az uralkodót. Csak a rabszolgái maradtak hűségesek hozzá, akik segítettek neki abban, hogy önkezével vessen véget az életének menekülés közben, majd elvitték a holttestét eltemetni. Utolsó mondata Cassius Dio szerint úgy hangzott: „Iuppiterre, micsoda művész vész oda velem!” Suetonius ellenben úgy tudja, hogy a földön vérében fekvő császár haldokolva megpillantott egy elfogására érkezett centuriót, ám azt hivén, hogy a megmentésére érkezett, azt dadogta: „Ez aztán a hűség! Néhány római azonban nem hitte el, hogy a császár elhunyt. Hamarosan pletykák kezdtek keringeni arról, hogy valahol még életben van. Ennek nyomán az elkövetkező néhány évtizedben legalább három „hamis Nero” követelte a trónját.