Bangkok különleges piacai a sínek között és a vízfelszínen
Két hónapig tartó utazásomat hol is kezdhetném máshol, mint a méltán híres Maeklong vasúti piac sínjei közt az érkező vonatra várva.
11:06 perc: hirtelen kürtszó hasít a forró levegőbe. Én még épp a síneken sétálok, mikor a thai árusok, mint egy vezényszóra, fürgén behúzzák a fejem felől a szivárványszínű ponyváikat, meg a lábam mellől a ládákba kipakolt portékáikat, mert a vonat átvágva a piacot, közvetlenül az orrunk előtt gurul el.
A világ egyik legkülönlegesebb vására a Bangkoktól másfél órányira lévő Maeklong vasúti piac, ami Covid előtt a menetrendnek megfelelően naponta akár nyolcszor is átalakult, hogy a Wongwian Yai és Samut Songkhram között közlekedő szerelvény áthaladhasson rajta. Ma csak a 11:10-es járatot csodálhatják meg az ide érkezők.
A Thai-öbölben található piac 1905 óta működik, és mivel az itt élők egyik fő megélhetése a halászat, nem meglepő, hogy a legtöbb árucikk már a kezdetektől fogva a tengerhez köthető.
Mikor a 20. század elején a tisztviselők a vasútépítés mellett döntöttek annak érdekében, hogy a friss halak, zöldségek és gyümölcsök más tartományokba, így a fővárosba is könnyebben eljuthassanak, mindenki azt gondolta, hogy a helyi piac bezár, ám az annak ellenére megmaradt, hogy az új pályák átvágtak rajta.
A Maeklong vasút két külön szakaszban készült el. Az első vonalat Bangkokból Samut Sakhonba építették meg, amely nyolc állomással nyílt meg, később ehhez csatolták a 34 kilométeres Ban Laem szakaszt, 1907-ben pedig megalakult a Maeklong Railway Ltd. A társaság eredetileg saját áruinak szállítására használta a vonalat, amely Samut Sakhon és Samut Songkram halászkikötőiből hozta a termékeket a bangkoki piacokra.
A második világháború alatt a thai katonaság szerezte meg a vasút irányítását, és a vonalat 1946-ban a thai kormány államosította.
A vonat előtt fél órával érkezem meg a piacra. Besétálok a ponyvák alá a vasúti sínre, ahol zöldséget, gyümölcsöt, tintahalat, sőt, még nyársra tűzött tenyérnyi grillezett békákat is kínálnak 300 méter hosszan a pálya mellett. A fülledt, trópusi meleget itt még jobban érzi az ember. Virágillat és friss halszag terjeng a levegőben, valahol épp tojást sütnek, hangosan serceg a fehérje a serpenyőben, itt-ott árusok vitatkoznak, néhol pedig egy fürge gyerek cikázik el a lábam közt.
Az egyik asszony jó tenyérnyi rákokat pakol ki éppen, ollójukat gondosan összekötözte egy piros madzaggal. A mellette lévő csak zöld színű zöldségeket árul, olyan frissek és ropogósak a keserű uborkái, a koriander meg a hagyma, mintha csak most szedte volna le őket.
Ránézek az órámra, 11:00 múlt, így helyi vezetőm tanácsára egy olyan helyet keresünk, ahol be tudunk majd húzódni a vonat elől.
Épp hogy megállunk, amikor füstfelhő jelenik meg az égen, kürtszó hasít a zsibongásba, és a kanyarban kidugja fejét a 15 km/h sebességgel közeledő hatalmas, piros-sárga mozdony. Az árusok az utolsó pillanatban húzzák el útjából a ponyvát, néhány láda gyümölcs és hal marad a földön, azok még épp a szerelvény széle alá férnek.
Egyesével ugrálnak el a bámészkodók a vonat elől, én is kivárok, amíg lehet, majd ellépek időben. A mozdonyvezető teljesen kikönyököl, vígan integet, felém nyújtja a kezét, igazi vásári hangulatot kölcsönözve az eseménynek. Mikor az utolsó vagon is eldöcög, a ponyvák villámgyorsan kinyílnak, a zöldségek meg halak a helyükre kerülnek, senki nem mondaná meg, hogy itt bizony egy vonat haladt el.
Nem csoda, hogy a piacot a helyiek csak Talat Rom Hoop néven emlegetik, ami bezáródó esernyőt jelent. A síneken sétálni azonban csak egy része az piaci élménynek, a Bangkokból jövő vonaton ülni is nagyon látványos.
Damnoen saduak úszó piac
A vasúti piactól félórányi autóútra fekvő híres csatornához, a Klong Damnoen Saduakhoz tartunk. Thaiföld legegyenesebb és leghosszabb csatornája uralkodói kezdeményezésre épült, mivel IV. Rama király össze szerette volna kötni a Mae Klong folyót a kínai vizekkel, hogy ezzel is szorgalmazza a közlekedést és a kereskedelmet.
Az ásás több mint két évig tartott, a csatorna kiépítése végül csak utódja, V. Rama uralkodása alatt fejeződött be. A Klong Damnoen Saduak 32 kilométer hosszú, és több mint kétszáz ága van, a főrészén kialakult úszó piac 1971-1973 között tett szert igazi népszerűségre, amikor a folyó megtelt a csónakjaikon portékáikat árusító, rendkívül fotogén helyi gazdákkal.
1971-ben a Thaiföldi Turisztikai Szervezet a fő csatornában, a Lad Plee-ben, amely egy buddhista templomhoz csatlakozik, felismerte a páratlan bevételi lehetőséget, és a külföldiek számára turisztikai látványossággá alakította. Új utat építettek, a magánvállalkozók pedig létrehozták a mai Damnoen Saduak úszó piacot, ahol több száz csónakárus és part menti üzletek várták minden áldott nap a lelkes közönséget. Egészen 2020-ig.
Behajózva a máskor nyüzsgő csatornák egyikén, most minden kiüresedett. Kapitányom olyan vadul szeli a vizet, hogy a dús, buja növényzet szó szerint elfut mellettünk a parton, csak akkor lassít, mikor a köveken napozó varánuszt megpillantjuk. A cölöpökre épített házakban lustán zajlik az élet, valaki épp a teáját készíti komótosan a lépcsőn, barátságosan felénk biccent. Ám rajta kívül alig látni embert, bár már délre jár, a legtöbb árus ki sem nyitotta a boltját, minek, hiszen a napi több tízezres tömeget elvitte a Covid.
A világjárvány ugyanis rendkívül keményen sújtotta a thaiföldi gazdaságot. 2021-ben alig több mint négyszázezer külföldi látogató fordult meg az országban, töredéke a 2019-es negyvenmilliónak, amikor az idegenforgalmi ágazat több mint hatvanmilliárd dollár bevételt termelt. Bár a turizmus hiányát az ikonikus piac is megsínylette, van ebben a csendességben valami szépség és szívszorító. A turisták nélkül most látszik, milyenek is itt a csendes hétköznapok.
Míg két évvel ezelőtt a kanálisok labirintusában a gyakran hagyományos mo hom ruházatot, a kék farmeringet viselő, szalmakalapos női kereskedők vidám nevetése és alkudozása hallatszott, most mindössze néhány sampan, vagyis evezős csónak siklik mellénk. A hosszú orrú faladikokon frissen szedett mangót, ragacsos rizst, banánt kínálnak a fogatlan asszonyok.
Mivel az úszó piacot mindig is túlárazottnak tartották az ide érkezők, meglepődve állapítom meg, hogy két év kihagyás után semmi sem drágább, mint Bangkokban. Veszek egy köteg banánt, mire a partról minket figyelő árus fellelkesül, ravaszul előveszi kampós végű, jó méteres vasrúdját, és szó szerint a a csónakunkba akasztja, hogy odahúzzon minket maga mellé. Fogatlan mosolyával egy színes játék tuktukot emel fel. Száz baht vagyis 1000 forintot kér érte. Megrázom a fejemet, és visszamosolygok.
De régen volt már, hogy alkudozni kelljen, mégis rögtön elememben vagyok. Semmi szükségem a szivárványos kistuktukra, de a móka kedvéért belefogok, jó negyed órát vitatkozunk, közben egy teát is megiszunk, míg végül 50 bahtban megegyezve, elégedetten, sűrű köszönömök közepette elválunk.
Bár sokan kifogásolják, hogy az úszó piacból hiányzik a kulturális hitelesség, az autentikusság, hiszen az egymással harcoló turistahajók a szűk kanálisban valóban kiábrándítók, nekem szerencsém volt. Az ország lassú nyitása után egy soha nem látott arcát ismerhettem meg Damnoen Saduaknak, ahol a mini kókuszos palacsinta mellett a csónakban, nyílt láng fölött sütött pad thait is megkóstolhattam anélkül, hogy folyton küzdenem kellett volna a helyért és az itt töltött időért.
Ritka aranykincset talált egy fémdetektoros
Az 5-6. századi lelettel az angolszászok a rómaiakat próbálták utánozni.
Óbudai építkezésen bukkantak világháborús leletekre
Több mint 130 kilogrammnyi robbanótestet és lőszert szállítottak el.
Korábban ismeretlen emberfajra bukkanhattak
A kutatók Kínában feltárt leleteket elemezve arra jutottak, hogy bizonyos kövületek egyetlen ismert embercsoporthoz sem köthetőek.
Az emberi evolúció fontos mérföldkövét azonosították
A szakértők egy spanyolországi lelőhely kőeszközeit elemezték.
Ellopott aranykincseket sikerült visszaszerezni
A 18. századi érmék egy spanyol flottához kötődnek.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
