A hangok világának tudósa

A hazai tudománytörténet, és mi magunk is méltán vagyunk büszkék a Nobel-díjas tudósainkra, de érdemes feltenni a kérdést: a nevükön túl vajon mit is tudunk róluk? Ebben segít a diósdi múzeum kiállítása, amelyből megismerkedhetünk Békésy Györggyel, és a munkásságával.

Békésy 1899. június 3-án, Budapesten született, apja külügyi tisztviselői hivatása okán iskoláit jórészt külföldön végezte: alapfokú iskolát Münchenben, Pécsett, Konstantinápolyban és Budapesten, majd Zürichben érettségizett, eztán műszerésztanoncnak állt. 1917 őszén beiratkozott a Berni Egyetem kémiai szakára, 1921-ben vegyész oklevelet szerzett. 1923-ban a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen fizikából egyetemi doktorátust szerzett. Azonban zavarban volt, hogy mihez kezdjen a megszerzett tudásával. „Kétségbeesésemben úgy döntöttem, hogy keresek egy jó laboratóriumot. Egyetlen jól felszerelt laboratórium az Állami Postakísérleti Állomás volt” – írta később Békésy.

Paskay Bernát, a Posta Kísérleti Állomás mérnök-igazgatója alkalmazta, majd bátorította Békésy Györgyöt, hogy hivatali teendői elvégzése után bátran kísérletezzen. Békésy 1925-1926-ban elnyerte a Siemens & Halske kutatólaboratóriumi ösztöndíját és Németországban dolgozott.
„Egy évet töltöttem itt és a németektől megtanultam, hogyan kell keményen és folyamatosan dolgozni a sikerért.” Hazatérése után, pályája meredeken ívelt felfelé, a Magyar Királyi Posta főmérnökeként mérési módszereket dolgozott ki, berendezéseket készített és készíttetett. 1933-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára lett, 1940-ben a kísérleti fizika professzora, 1941 től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1946-tól rendes tagja, írja Sávoly Tamás, a diósdi Rádió- és Televíziómúzeum muzeológusa.

Békésy 1946-tól a svéd Karolinska Intézetben kutatott, majd 1947-ben meghívást kapott a Harvard Egyetemre, ahol a pszichoakusztikai – pszichofizikai laborjában vezető kutatóként dolgozott, 1966-ig, majd Hawaii-n folytatta munkáját, ekkor már megrendült egészséggel, végül Honoluluban érte a halál, 1972-ben.
Békésy, bár hivatalos kutatói szabadsága idején ment Svédországba kutatni (itthoni laborja a háborúban a bombázások áldozatává lett), s miután nem hosszabbították meg kérésére a szabadságát, az emigráció mellett döntött. E döntése magával hozta az akkori kommunista hatalomátvételt követő marginalizálást: rengeteg más, külföldre távozott tudóssal együtt megfosztották akadémiai tagságától, egyetemi pozíciójától, majd – ahogy az ókori egyiptomiak is kitörölték a korábbi fáraók emlékeit – a Békésyről szóló információk, dokumentumok is mind eltűntek a süllyesztőben. Békésy, mivel családja itthon élt, mindezekről tudott, és azért sem mert hazajönni, mert tartott tőle, hogy letartóztatják. Hazánkban még a Nobel-díjáról is csak félmondatos hírekben tettek említést, és csak a kommunizmus bukása után lehetett újra elővenni őt. Ennek a sok évtizedes űrnek tudható az is, hogy ma az átlagember számára még a neve se cseng túl ismerősen.

Az 1961-es orvosi Nobel-díjához vezető kutatásait azonban jórészt még itthon, a Posta Kísérleti Állomáson végezte, az 1930-40-es években. Hogyan is került egy távközéléssel foglalkozó kutató a halláshoz? Egyik feladata a telefonok kézibeszélőjének fejlesztése volt, s ehhez, hogy hatékonyabban dolgozhasson, a hallás mechanizmusát igyekezett minél jobban megérteni, ezért anatómiai és biológiai tanulmányokat is folytatott, majd későbbi akusztikai munkája révén is érdeklődni kezdett a hallás iránt.

A Nobel-díját „A cochlea ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos kutatásaiért” kapta, vagyis azért, mert feltárta, hogy a hangok miként terjednek a belső fülben, s miként keletkeznek az agyba továbbított ingerületek. A cochlea, vagyis a csiga a középfül felől érkező rezgéseket a belsejében lévő folyadék hullámzása révén képes, a szőrsejtek megmozgatásával idegi ingerületté alakítani. A csigában, az alaphártyán és a fedőhártyán elhelyezkedő, a hallóidegekhez kapcsolódó szőrsejteknek köszönhetően az adott hangmagasságnak megfelelő helyeken (magas hangoknál a csiga alján, mély hangok esetén a csiga csúcsához közel) születik az ingerület, s elektromos jellé alakulva tovább halad az agyba. Békésy már korán felismerte azokat az összefüggéseket, amelyek a fülbe jutó hanghullámok mechanikai folyamatai, majd a keletkező elektromos jelek közt fennállnak, azonban ettől még évtizedek munkája vezetett el a teljes megértésig, rendkívül kifinomult és aprólékos kísérleteket és méréseket végzett, amelyek hatására a belső fül hangingertől ingerületig vezető folyamatait teljességében képes volt átlátni (e munkájában még olyan, igen korai tanulmányai is segítették, mint a svájci műszerésziskola). Az e téren tett felfedezései más érzékszervek működésének megértésében is igen fontosak voltak, s ő maga is ezekkel foglalkozott, utolsó éveiben, amikor Honoluluban kutatott. Az itteni, 1966-ban általa tervezett, felépített labor ma is működik, Békésy Neurobiológiai Laboratórium néven.

Békésy élete során háromszor is elveszítette mindenét: először 1944-ben, amikor bombatalálat miatt megsemmisült a Posta Kísérleti Állomáson lévő laboratóriuma, másodszor az emigrációja során, harmadszor pedig 1965-ben, amikor a Harvardon kiépített laborját pusztította el egy tűzvész. Ezt követően fogadta el a Hawaii Egyetem meghívását, ahol végül élete utolsó éveit is töltötte. A veszteségeket azonban nem végzetes tragédiaként élte meg, legalábbis visszatekintve hasznot látott ebben a helyzetekben is.
„Ha valaki Magyarország határain kívül utazik, és magyar kiejtéséről (amit bizonyos kor felett már lehetetlen levetni) felismerik, rendszerint mindenki megkérdezi: hogyan lehetséges az, hogy egy olyan kis ország, mint Magyarország, annyi nemzetközileg elismert tudóst adott a világnak. Sok magyar adott választ erre. Magam részéről nem tudok felelni rá. Egy dolgot azonban megemlíthetek. Mikor Svájcban éltem, ott minden csendes, biztos és nyugodt volt, az életben maradás nem jelentett problémát. Magyarországon más a világ, az élet állandó küzdelmet jelentett szinte mindenért, de a küzdelem nem jelentett pusztulást. Egyszer elvesztettük, máskor megnyertük, de mindig életben maradtunk. Nem jelentett véget, legalább az én esetemben nem. Az embernek szüksége van ilyen erőpróbára és ez Magyarország egész történelme folyamán megvolt.”

Békésy sosem házasodott meg, gyermektelenül hunyt el 1972. június 13-án, hamvait a Csendes-óceánba szórták.

A tudós elme munkája persze, nem egyedül a Nobel-díjat érdemlő kutatásban érvényesült. Neki köszönhetjük azt a hallásvizsgálót, a Békésy-féle audiométert, amelyet mind a mai napig világszerte használnak. Ő fejlesztette annak a CB35 telefonkészüléknek a mikrofonját, amelyet aztán évtizedeken át használtak. Sokoldalú érdeklődését jól jellemezte, hogy a közép-amerikai őslakos kultúrák iránti érdeklődése nemzetközileg elismert szakértővé tette – régészeti, művészeti tárgyú értékes gyűjteményét a Nobel Alapítványra hagyta.
A Magyar Rádió 6-os stúdiója szintén Békésy akusztikai tervei alapján készült, neki köszönhető a legendás stúdió hangzása: a rádió az 1930-as években még a postához tartozott s Békésy, a rá jellemző alapossággal, hosszas kutatásokat követően jutott el a gyakorlati megvalósításig, majd ismét hosszas kísérletekkel véglegesítették a stúdiót. A 6-os stúdió, bár megalkotása óta hosszú évtizedek teltek el, még megvan, s önmagában is kultúrtörténeti-technikatörténeti kincs, de Békésy-örökségként különösen fontos lenne a megőrzése.

A diósdi Rádió- és Televíziómúzeum egy különleges eseményre is készül 2022. június 25-én, a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozata keretein belül: halálnak 50. évfordulója alkalmából a Postamúzeum központi kiállítóhelyén, Budapesten (Benczúr u. 27.), időszaki kiállításon újul meg a Békésy György életét és kutatásait bemutató kiállítás, amelynek ünnepélyes megnyitóját e napon tartják. A Benczúr utcában marad a kiállítás egészen október 1-ig, ezután költözik vissza Diósdra.
A kiállításon megismerkedhetünk Békésy munkásságának és életének számos emlékével, például az általa használt körzőkészlettel, az általa még svájci műszerésztanoncként készített mérleggel, a belső füllel kapcsolatos kutatásihoz készített modellekkel, a Békésy-féle audiométerrel, a telefonkészülékkel, amelynek mikrofonja az ő keze munkáját dicséri, találkozhatunk számos eszközzel, amellyel az érzékelést (pl. ízlelés, tapintás) vizsgálta, az e munkái során készült magyarázó ábrákkal. Megnézhetjük számos kitüntetését – a Nobel-díját is, illetve tudományos munkáit nyomtatásban.