Tényleg műtrágyaként adták el a Waterloonál elesettek csontjait?

A Glasgowi Egyetem hadtörténész kutatója, Tony Pollard a Journal of Conflict Archaeology szakfolyóiratban számolt be azon kutatásairól, amely a csata halottjainak sorsát tárta fel, a kutatását a Scimex tudományos hírportál ismertette. A kutató számos korabeli dokumentumot dolgozott fel, amelyekben a csata után nem sokkal a helyszínen járt személyek számoltak be a tapasztalataikról.

A csatamezőre már szinte az ágyúfüst elültét követően megérkeztek az első civilek, hullarablók, majd a korabeli katasztrófaturisták is, részint relikviákat gyűjteni, részint egyszerűen saját szemükkel megnézni a kor leghíresebb ütközetének helyszínét (a terület korai felkeresői közt olyan neves személyiségek is voltak, mint Sir Walter Scott). Az ő beszámolóikból meglehetősen sok kiderült arról, hogy hol és miként temették el az elesettek ezreit. Azonban a régészeti feltárások meglehetősen kevés maradványra bukkantak mindezen információk ellenére, s ennek okán terjedt el az az elképzelés, hogy a csontokból műtrágya készült.

Pollard professzor a vizsgálataiban arra jutott, bár egyelőre (további ásatások nélkül) nem tudja bizonyítani, de a dokumentumok alapján az a legvalószínűbb, hogy igaz lehet ez a feltételezés. A feldolgozott dokumentumok, levelek pontosan megjelölik a tömegsírok helyszíneit, amelyeket csak fel kellene tárni ahhoz, hogy megbizonyosodjanak róla, mi is lett voltaképp az elesettekkel.

Az 1820-as években több brit újságcikk is szólt arról, hogy európai (a kontinentális területet értve ez alatt) csatamezőkről csontokat importáltak és árusítottak talajjavítóként Nagy Britanniában. Ekkoriban még nem voltak ismertek a Csendes-óceánon pár évtizeddel később feltárt guanó-szigetek, így a mezőgazdaságnak minden kínálkozó lehetőséget meg kellett ragadnia.

A waterlooi lehetőség mindenképp megvolt ehhez, hiszen a tömegsírok helyét ismerték a helyiek, de lehet, hogy pont a csata helyszínéről készült útleírások szolgáltak „térképként” az értékes csontokra áhítozó kereskedőknek. Ha valóban kihantolták a tömegsírokat, annak régészeti nyomai is volnának, nemcsak annyi, hogy a sírok nincsenek a leírt helyszíneken.

A Waterloo Uncovered projekt keretében Pollard egy geofizikai felmérést fog majd vezetni a csatatér környezetében, amelynek célja pontosan e helyek azonosítása lesz.

„A következő években igyekszünk a csatatér nagy területeit megvizsgálva azonosítani azokat a helyeket, ahol korábban megbolygatták a talajt, ezeket összevetni a történelmi források alapján készült térképpel. Dokumentumok további kutatásával és ásatásokkal is szeretnénk sokkal pontosabb képet alkotni a waterlooi halottak sorsáról” – mondta a professzor.

Amennyiben sikerrel jár majd a csapat, az igazi szenzáció lesz. A csoport már 2015-től fogva végzett feltárásokat a csata helyszínén, de egy hadikórháznál végzett ásatásokban eddig csupán amputált lábak csontjait, illetve egy parkoló építésekor egy emberi csontvázat találtak. Ezeken kívül egy bizonytalan eredetű csontváz van még a helyi múzeumban, de semmi többet nem találtak a csata helyszínén.

Számos oka lehet persze annak, hogy nem bukkantak rá eddig a sok maradványra, mindenesetre fura, hogy a sok-sok ezer ember és rengeteg ló maradványa egyszerűen eltűnt. Az új vizsgálatok remélhetőleg a városi legendának tűnő csontliszt-műtrágya eseténél pontosabb adatokkal szolgálhatnak majd.