Egy norvég épület, mely megjárta Amerikát
Az 1890-es évek fordulópontot jelentettek Norvégiában. Még mindig unióban voltak a norvégok Svédországgal, de erős politikai és nemzeti erők dolgoztak azon, hogy Norvégia külön királysággá váljon.
Ennek tudatában a norvég kormány 1892 májusában úgy döntött, hogy Norvégiának saját kiállítási standdal kell részt vennie az 1893-as chicagói világkiállításon. A norvég jelleg hangsúlyozására azt is elhatározták, hogy a pavilont dongatemplomnak kell megtervezni. Érdekes megjegyezni, hogy ez hét évvel azután történt, hogy leromboltak egy norvég dongatemplomot, a Rød stavkirke-t a romsdaleni Nesset-en.
A norvég hatóságok tudomást szereztek arról a különleges norvég örökségről, amelyet a korai templomok képviseltek, és ezután már nem bontottak le dongatemplomot. Sajnálatos tény azonban, hogy ezen intézkedés már későn született, mert 1850-től 1885-ig több mint 30 középkori dongatemplomot romboltak le.
A norvég pavilon tervezésre Waldemar Hansteen építész kapott megbízást, és a Gol Church ihletésére készített egy rajzot.
A norvég pavilon elkészítését a Christian Thams építész vezette cég végezte. A tekintélyes projekten 300 fő dolgozott, és három hónapon belül a pavilon szállítható állapotba került, az Atlanti-óceánon a Hekla gőzhajóval vitték Chicagóba.
A hajó azonban meghibásodása, a szállítás akadozott így a pavilont a kiállítás május 1-jei megnyitásakor nem tudták felállítani sajnos később Norvégia nemzeti ünnepére, május 17-ére sem készült el teljesen, így a látogatók csak június közepén ismerkedhettek meg a pavilon hangulatos belső terével és külső szépségével. Több mint 27 millióan látogatták meg a kiállítást az október végi bezárásig.
Költözések sorozata
A kiállítás után több épületet elárvereztek, a norvég házat egy multimilliomos, CK Billings vásárolta meg, és szállítható darabokban átköltöztette Chicagótól északnyugatra, a wisconsini Genfi-tónál lévő vidéki háza mellé. 1907-ben Billings Kaliforniába költözött, és eladta a helyet William Mitchellnek, ő azonban néhány évvel később meghalt, az ingatlant pedig William Wrigley rágógumikirály vette át. Fia, Philip hobbija volt a filmezés, és a pavilont mozinak használta.
1935-ben a pavilont ismét szétszedték és elköltöztették a dél-wisconsini Mount Horeb város közelében lévő Isaac Dahle nevű szabadtéri múzeumba. Dahle norvég származású üzletember összegyűjtötte a norvég bevándorlók épületeit és tárgyait, majd létrehozta a Kis Norvégiának nevezett skanzent.
A Wrigley-ék a pavilont alig használták, és Dahle rávette Wrigley-t, hogy elfogadható áron adja el a Norvég épületet a múzeumának. Kis Norvégiában a pavilon volt a fő látványosság 1936-tól a múzeum 2012-es bezárásáig.
Vissza Orkdalba
Sok-sok évvel később a norvégiai Olav Sigurd Kvaale egy bekeretezett képet kapott nagybátyjától karácsonyi ajándékként a pavilonról. Mint a képhez tartozó szövegből kiderült, Kvaale nagyapja készítette a bejárat körüli faragást. A kép új tulajdonosa 2014 őszén úgy döntött, hogy feleségével elmegy az Egyesült Államokba, és megnézi a pavilont, ám azt nem tudta, hogy a múzeum már nincs nyitva. Kitartó telefonálás után azonban sikerült bejutniuk, megnézni az épületet, ami ugyan jó állapotban volt, de aggódtak további sorsa miatt. Felvetődött az ötlet, hogy a pavilon visszakerüljön Orkdalba.
Olav a hazatérése utáni évben olvasott egy cikket, miszerint egy tajvani egyetem a norvég pavilon megvásárlása iránt érdeklődik. Megijedtek hogy az épület kicsúszik a kezük közül így elhatározták hogy elindítják a Project Heimatt-ot azzal a céllal, hogy megvásárolják, szétszereljék és hazahozzák Orkdalban az impozáns épületet.
Felvették a kapcsolatot a Little Norway tulajdonosával, Scott Winnerrel, és megkötötték az üzletet. Ezután Orkdal önkormányzatának polgármesterétől kértek támogatást. Az épület megfelelő állapotáról szóló jelentés kézhezvétele után az önkormányzati képviselő-testület 2 millió norvég koronát különített el erre a célra.
Virágzó közösségi összefogás
Az események hirtelen felgyorsultak. A helyi vállalkozói körből többen is támogatást ígértek. 2015 szeptemberében egy 14 férfiból és 3 nőből álló csoport utazott el az Egyesült Államokba, és alig több mint három hét alatt a pavilont szétszedték, a darabokat kategorizálták és három 40 láb magas dobozba csomagolták.
A Norvégiába való visszatérés után több mint egy év telt el az épületrészek tisztításával, javításával, és ahol kellett, új darabokat is legyártottak. 2017. május elején megkezdődött a rekonstrukció egy központi telken, közel a Bårdshaug-kastélyhoz és a város központjához. A munka közel ötven önkéntes segítségével zajlott.
A nyitónapot szeptember 9-ére, szombatra tűzték ki, Christian Thams, norvég építész születésének 150. évfordulójára. A pavilonról ugyan hiányzott néhány zsindely, az épület hátuljáról, de olyan jó állapotban volt, hogy a korábbi tulajdonos, Scott Winner felkiáltott: „Soha nem voltam még ilyen büszke erre az épületre.”
A megnyitó beszédet Linda Hofstad Helleland kulturális miniszter mondta. Az eseményt színvonalas kulturális programok is tarkították, több mint ezerötszázan vettek rész, közülük hetvenen az Egyesült Államokból érkeztek.
A helyiek nagyon remélik, hogy a norvég pavilonra sok turista lesz majd kíváncsi.
Írta és fényképezte: Betlehem Eszter – AstaNorPhoto
Ezeréves gyűrűt talált egy önkéntes
A Skóciában feltárt lelet a piktekhez köthető.
Aranypénzeket találtak egy középkori házban
A Bulgáriában fekvő épület leégett, belsejében viszont számos lelet konzerválódott.
Ókori ezüstkincset rejtett egy sziklában lévő hasadék
Az Izraelben végzett feltárás során különböző korú érmék kerültek elő.
80 éves hajóroncsok bukkantak elő a Dunából
Ismét láthatóvá váltak a Gabriella-szigetnél nyugvó maradványok.
Felújítják és múzeummá alakítják William Blake egykori lakóházát
A 18. századi angol romantika jeles költője, képzőművésze és nyomdásza egykori lakóháza siralmas állapotba került mára, egy alapítványnak sikerült a felújításhoz szükséges összeget előteremtenie.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
