Tengerből előkerült edények árulkodnak az ókori borokról
Úgy tűnik, az ókori rómaiak helyi szőlőkkel dolgoztak, de a borkészítéshez szükséges szurkot távoli vidékekről szerezték be.
Egy friss tanulmányban a kutatók a római kori borkészítés praktikáit vizsgálják – olvasható egy, a Science Daily felületén megjelent közleményben. Az eredmények alapján a térség egykori lakói őshonos szőlőket használtak, a bort viszont importált kátránnyal vízhatlanná tett edényekben tárolták.
Louise Chassouant, az Avignoni Egyetem munkatársa és kollégái három korabeli amforát elemeztek, a leletek a tengerből kerültek elő az olaszországi San Felice Circeo kikötőjének közelében. Az edényekben lévő kémiai nyomok, növényi szövetmaradványok és pollenek sokat elárultak egykori tartalmukról. Úgy tűnik, az amforákat vörös és fehér borok készítéséhez is felhasználták.
A pollenek illeszkednek a térség szőlőihez, ami azt sugallja, hogy a bor létrehozása során helyi fajtákkal dolgoztak – feltéve, ha ekkor már domesztikálták azokat. A szurok ugyanakkor nem térségbeli, a forrásokat figyelembe véve valószínűleg Calabriából vagy Szicíliából hozták be.
A vizsgálat különlegessége a multidiszciplináris szemlélet volt, a kutatók a kémiai elemzés mellett történeti és régészeti módszereket is alkalmaztak. A megközelítés segítségével sokkal több részlet kideríthető egy-egy tárgy történetéről, mintha egyetlen technikára támaszkodnának.