A veszettség elleni vakcina alkalmazása

Amikor Pasteur befejezte a veszettség elleni oltóanyaggal kapcsolatos állatkísérleteit, akkor szinte egyértelműnek tűnt a következő lépés: mindenképpen ki akarta próbálni egy emberen is.

A kezeletlen veszettség áldozatainak szinte általános elhalálozása miatt szinte érthető rémület övezte a betegséget. A szó a latin rabere szóból származik, ami szó szerinti fordításban tombolást jelent. Egykor kutyaőrültségnek vagy hidrofóbiának is nevezték, amely bénulást vagy „ördögi ingerlékenységet” okoz, az embernél pedig halálos kimenetelű agyvelőgyulladást, amely nyeléskor torokgörccsel jár. Ezért is keltette fel a francia mikrobiológus és kémikus, Louis Pasteur figyelmét.

„Amikor kutyáról majomra, majd majomról majomra adják át, a virulencia minden átvitellel csökken, majd ha visszaoltják kutyákba, nyulakba vagy tengerimalacokba, akkor legyengülve marad – írja a BMJ Journals tudományos szaklap. Tehát a vírus fokról fokra gyengébbé vált, és így Pasteur gyengített vakcinát állíthatott elő, és sikeresen immunizált ötven beoltott kutyát.

1885. július 6-án, hétfőn a kilenc éves Joseph Meistert elvitték Pasteur Ulm utcai laboratóriumába, miután a kisfiút július 4-én megharapta egy veszett kutya. A mikrobiológus eleinte habozott, mert teljesen tisztában volt vele, hogy milyen kockázatot vállal. Némi vonakodás után azonban meggyőzte az egyik kollégája, hogy adják be Josephnek a június 21-én veszettségben elpusztult nyúl gerincvelőjéből előállított emulziót. A gyermek tíz nap alatt kapta meg az oltásokat az egyre erősebb oltásokat, majd három hónap és három nap elteltével meggyógyult. Az orvosok ekkor már ki merték jelenteni: a gyermek élete már nincs veszélyben és az egészsége is kiválónak tűnik. A kezelés tehát sikerült, a beteg meggyógyult. Ezt tartják Pasteur legnagyobb diadalának.

A rettegett, halálos veszettség elleni védőoltás kifejlesztésével a francia mikrobiológust és kémikust ezután az orvostudomány történetének talán legfontosabb egyéni alakjaként emlegették, mint a mikrobiológia, az immunológia és a járványtan megalapítóját.

Pasteur néhány hónappal később, október 20-án szintén sikerrel kezelt egy másik beteget, akit hat nappal korábban egy veszett kutya fertőzött meg. Az immunizálás olyannyira sikeres volt, hogy a veszettség elleni oltási eljárást gyorsan elterjedt az egész világon. Pasteur összesen 350 beteget kezelt 1886-ig Európából és Amerikából. 1890-re már úgynevezett veszettségkezelő központok működtek Budapesten, Algírban, Bandungban, Firenzében, Sao Paulóban, Varsóban, Sanghajban, Tuniszban, Chicagóban, New Yorkban és sok más helyen a világon.

Pasteur a maga idejében nagy hírnévre tett szert, közadakozásból sikerült létrehozni Párizsban a Pasteur Intézetet. Emberfeletti munkatempója során, 46 éves korában agyvérzést kapott, ezután nem épült föl teljesen, bal lába élete végéig béna maradt, de a kutatásokat folytatta.
Pasteur 1895. szeptember 28-án hunyt el a Seine-et-Oise állambeli Garches-ben. Koporsóját a párizsi Notre Dame székesegyházban helyezték el ideiglenesen, majd a Pasteur Intézet kriptájában nyert örök nyugalmat.