Aki egy papiruszcsónakkal szelte át az óceánt
1970. július 12-én Thor Heyerdahl norvég utazó azt akarta bizonyítani, hogy az ókorban is volt lehetősége az embereknek az óceán átszelésére.
Thor Heyerdahl norvég etnológus és többnemzetiségű legénysége 1970. május 17-én Marokkóból indult útnak az Atlanti-óceánon túlra. A történet eddig szokványosnak hangzik, pedig nem az: a férfi az ókori egyiptomi hajók mintájára egy papirusznádhajóval, a Ra-II-vel vállalkozott az expedícióra. Heyerdahl ezzel egy elméletet próbált bebizonyítani, miszerint a mediterrán civilizációk az ókorban is képesek voltak elhajózni a mai Amerika területére. A Ra-II végül 57 nap alatt szelte át a közel 6500 kilométeres óceánt Barbadosig, és július 12-én kikötött – írja a History.com online történelmi portál.
Az 1914-ben született Heyerdahl az Oslói Egyetemen tanult zoológiát és földrajzot. Feleségével 1936-ban a Marquesas-szigetekre utazott, hogy tanulmányozza a távoli csendes-óceáni szigetvilág növény- és állatvilágát. A Polinéz szigetvilág pedig elbűvölte. Az akkoriban uralkodó vélemény szerint a térséget Délkelet-Ázsia ősi, tengerjáró népe népesítette be. Heyerdahl azonban felfigyelt rá, hogy a szelek és az áramlatok általában keletről nyugatra fújnak a Csendes-óceánon, ráadásul szemet szúrt neki, hogy dél-amerikai növényeket, például az édesburgonyát is találták Polinéziában. A norvég utazó ezért úgy sejtette, hogy egyes polinézek nem Ázsiából, hanem Dél-Amerikából származnak. Hamarosan már-már rögeszmésen hangoztatta elméletét, hogy Polinézia benépesedésében jelentős szerepük volt a dél-amerikai őslakosoknak. Úgy döntött, hogy ezt be is bizonyítja.
Ennek az elméletnek a feltárására megépítette egy korabeli, dél-amerikai tutaj másolatát, amit az inka isten után Kon-Tiki-nek nevezett el. Heyerdahl és kis legénysége 1947. áprilisában hagyta el a perui Callaót, és mintegy 8000 kilométer megtételét követően, 101 nap után érkezett el Francia Polinéziába, Raroia atolljához. A hajóút sikeres volt, de az elméletében túl sok misztikus elem maradt. Heyerdahl a Tutajjal a Csendes-óceánon című könyvben és egy dokumentumfilmben mesélte el az epikus utazás történetét, amely 1952-ben elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat.
Heyerdahlt ezután Afrika, valamint Közép- és Dél-Amerika korai népei közötti kulturális érintkezés lehetősége kezdte el foglalkoztatni. Úgy gondolta, hogy bizonyos kulturális hasonlóságok, mint például a piramisépítés közös jelentősége talán összefüggésre utalhat. Az ősi transzatlanti utazás megvalósíthatóságának tesztelésére Heyerdahl 1969-ben egy ókori egyiptomi papirusznádhajó másolatát építette a közép-afrikai Csád-tó hagyományos csónaképítőinek segítségével, amit Ré (régebbi átírással: Ra) napistenről neveztek el. A hajó a marokkói Szafiból indult el 1969. május 24-én a Karib-tenger felé, ami a tervezési hibák és egyéb problémák miatt csak 5000 kilométert vitorlázott.
Heyerdahl nem rettent el és megépítette a második csónakot, a Ra-II-t. Ezt már az andoki indiánok készítették a bolíviai Titicaca-tó partján, de szintén papirusznádból. A Ra-II hét fős, többnemzetiségű legénységgel 1970. május 17-én indult el szintén Szafi kikötőjéből: az út 6100 kilométer volt, 57 napig tartott és szerencsésen megérkeztek Barbados szigetére, miközben hivatalosan is dokumentálták a tengeri szennyezés mértékét, amit az ENSZ megbízásából mintákkal támasztottak alá. Ennek az utazásnak a történetét a The Ra Expeditions (A Ra expedíciók) című könyv
Később, 1977-ben Heyerdahl vezette az úgynevezett Tigris-expedíciót is, amelyben szintén egy nádból készült hajóval navigált a Tigris folyón át a Perzsa-öbölig, az Arab-tengeren át Pakisztánig, végül a Vörös-tengerig. Az utazás célja az volt, hogy feltárja a kapcsolat lehetőségét Mezopotámia, az Indus-völgy és Egyiptom nagy kultúrái között. Heyerdahl a következő évtizedekben kutatóexpedíciókat vezetett a Húsvét-szigetre és Túcume régészeti lelőhelyére, Peru északi részén.
Heyerdahl 2002. április 18-án hunyt el. Elképzeléseit és elméleteit többnyire máig nem fogadták el az antropológusok.