A roswelli baleset

Az új-mexikói Roswell neve örökre összeforrt a földönkívüliekkel. Hetven éve, 1947. június 14-én egy helyi marhatenyésztő, úton a földbirtokukon át, rendkívüli látvánnyal találkozott: hatalmas területet beborítottak a gumicsíkokból, alufóliából, keménypapírból és könnyű rudakból álló roncsok. A fémszerű, leheletkönnyű anyag szétszaggatva hevert a kavicsos-bokros talajon. Brazel, a terület tulajdonosa, akinek fogalma se volt róla, mit is talált, pár héttel később összegyűjtötte a roncsokat és elvitte azokat a roswelli serifnek (Roswell a helyszíntől mintegy 130 kilométerre volt, ami amerikai viszonylatban nem nagy távolság). Azonban a serif se tudott mit mondani a roncsok kapcsán, s felvette a kapcsolatot a légierő helyi képviselőivel, akik még feljebb mentek, s a Fort Worth-ben lévő parancsnokáig jutott a dolog.

A baleset helyszínére küldtek egy titkosszolgálati tisztet, aki az összes maradék kis törmeléket is begyűjtötte, majd a helyi délutáni lapban az ő nyilatkozatára hivatkozva jelent meg az repülő csészealj baleset híre. Később a légierő megerősítette: a birtokukba került egy repülő csészealj.

No de miért is állított ilyesmit az amerikai légierő, vagy a titkosszolgálat?

1947-ben, a világháború utáni eufória elmúltával már kialakult az új ellenségkép az USA-ban: a kommunista Szovjetunió, amely a birtokába jutott atomtitkok révén már elkezdett dolgozni a saját atomfegyverén, s elkezdte a tartósan az érdekkörébe vonni a kelet-európai országokat. Elindult az a fegyverkezési verseny, amely azután elhozta a nagy hatótávolságú rakétákat (s az űrkorszakot is), a minden korábbinál hatalmasabb hatóerejű termonukleáris fegyvereket, s számtalan lokális fegyveres konfliktust világszerte. A fegyverkezés természetesen rengeteg titkos fejlesztést és projektet vont magával, amelyekről a lehető legkevesebb ember tudhatott. Ezek közé tartozott a Project Mogul.

A projekt a második világháború alatt szerzett katonai hírszerzési tapasztalatok alapján született, hisz már akkor kiderült, hogy a nagy erejű robbanásokat egészen nagy távolságból sem lehetetlen érzékelni. Az elképzelés az volt, hogy állandó szinten lebegő magaslégköri ballonokra szerelt műszerekkel észlelni fogják a szovjet atomrobbantásokat, s ebből kiderül, hogy vajon van-e már működőképes szovjet atomfegyver.

A projektben ezért a robbanások keltette alacsony frekvenciás hangok detektálását tűzték ki egyik célul, ezért magaslégköri ballonokat szereltek fel megfelelő mikrofonokkal és számos más, geofizikai és légköri méréseket végző műszerrel, s kísérletekbe kezdtek. A kísérletek során az USA s a hozzá tartozó tengeri területek jelentős részén voltak ballonfelbocsátások. A ballonkísérletek fő résztvevője a New York-i Egyetem volt, a dokumentációikból azonban hiányoznak a titkos katonai műszerek, ezek feladatai közé tartozott a közeli White Sands légitámaszpontról indított V2-tesztek nyomon követése is. Az utólagos fotó- és adatelemzések alapján azonosítani is lehetett, mely ballon volt a „roswelli ufo”: június 4-én néhány heti előkészületeket követően az új-mexikói Alamogordoból bocsátották fel az aktuális tesztballont, amely aztán elsodródva Brazel földbirtokára zuhant.

A roswelli roncsok Fort Worth-be szállítását követően a helyi tisztek (köztük a meteorológiai tiszt) felismerték, hogy a „csészealj” egyes részei megegyeznek az időjárási ballonok alkatrészeivel, más részei speciálisan a Project Mogul számára készültek. Ezután, július 8-án a sajtót meghívták, hogy készítsenek fotókat a roncsokról, s kijelentették, hogy a korábbi nyilatkozatok félreértésen alapultak. A sajtónak a Project Mogul titkos katonai ballonjának azokat a részeit mutatták meg, amelyek a köznapi időjárási ballonoknak is részét képezték, vagyis a szigorúan titkos törmelékdarabok továbbra is titkosak maradhattak. (Leginkább a mylar-jellegű fémszínű fóliát és néhány kisebb töredéket lehet látni a képeken.) Alig néhány órával a délutáni lapban megjelent „repülő csészealj” sztorit követően magasabb szintről már az időjárási ballon sztorival zárták le a különleges eseményt. A szellem azonban ekkorra már kiszabadult a palackból.

Érdemes azt is tudni, hogy a „repülő csészealj” vagy „repülő korong” elnevezés ekkor még nem volt egyértelműen idegen lények űrhajójára utaló kifejezés, sokkal inkább valami ismeretlen eredetű, valószínűleg titkos szovjet légijármű. Bő egy héttel korábban jelent meg a médiában az első UFO-észlelés, amely kellően fellelkesítette az embereket (ne feledjük: az UFO nem idegen űrhajó, hanem olyan repülő tárgy, amelyet nem tudunk azonosítani – a legtöbbjükről az észlelést követően persze kiderült, mi is volt, ám az észlelés pillanatában még azonosítatatlanok).

Természetesen a titkos projekt titkának megőrzése fontosabb volt annál, hogy a lezuhant ballondarabokról a teljes igazság kiderüljön, sőt, a repülő csészealj sztorija még jól is jött a hadseregnek!

A roswelli esetről 1948-ban készült hivatalos jelentés mára már bárki számára hozzáférhető (évtizedekig titkosított volt, érthető okokból), azonban 1947-ben nagyon valószínű, hogy még a roswelli támaszpont magas rangú tisztjei se tudtak a Project Mogul létezéséről. Igazából az egész esetet elfeledte volna a világ, ha az 1970-es évek végén nem veti fel újra a média. Ekkor kerültek be az állítólagos „űrlények” és a róluk készült „titkos dokumentáció”, s ekkortól vált földönkívüli lények balesetének helyszínévé Roswell. Az egész helyzet olyannyira ellentmondásossá vált, hogy egy új-mexikói kongresszusi képviselő nyomása hatására a légierő egy 994 oldalas dokumentumban összegyűjtött minden, a roswelli esettel kapcsolatos információt, dokumentumot. (Az 1995-ös jelentést könyv alakban is megvásárolhatja, aki szeretné, de online is olvasható.) A könyvben a hidegháború idején titkosított adatokat már elérhetővé tették.

Ma Roswellben (ami, emlékezzünk csak vissza, mintegy 130 kilométerre van a baleset helyszínétől) ufómúzeum van, s a városban komoly turisztikai vonzereje van a témának, a város részben ebből a hírnévből él. Sokan mind a mai napig abban a meggyőződésben élnek, hogy a roswelli baleset valódi földönkívülieket ért baleset volt, és akárhány ezer oldalnyi további dokumentumot is gyűjtenének össze a cáfolatára, őket ez sem tántorítaná el a hitüktől. Ez pedig egész jól szolgálja az ufóhívőkre szakosodott iparágat is.