Elsőként érték el a svájci Matterhorn-csúcsot

Brit és francia hegymászók 1865. július 15-én hódították meg a Wallis-Alpok legtetejét.

A 4478 méter magas csúcsot hét hegymászó próbálta meghódítani: Edward Whymper, Lord Francis Douglas, Michel Croz, Douglas Robert Hadow és Charles Hudson két svájci hegyivezető segítségével indultak a svájci-olasz határon lévő Matterhorn megmászására. Bár a céljukat teljesítették, a résztvevők közül négyen halálos balesetet szenvedtek a leereszkedésnél. Végül csak Whymper és a két hegyivezető tért vissza épségben. De mi is történt pontosan?
Korábban már számos alpinista próbált meg feljutni a Matterhorn tetejére, de egyiküknek sem sikerült. Ez a küldetés mind az olasz, mind a svájci oldalról lehetetlennek tűnt. A csúcs hódításáról álmodozó, dicsőségre vágyó hegymászók azonban nem adták fel. 1865. július 14-én egy újabb csapat indult útnak, köztük brit és francia alpinisták. Az elszánt férfiak a Hörnligrat megközelítésével másztak fel a hegyre, majd feljebb, a jelenlegi rögzített kötelek közelében léptek át az északi falra. A csúcsra Edward Whymper ért fel elsőként. Őt követte Michel Croz (chamonix-i) hegyi vezető, Charles Hudson tiszteletes, Lord Francis Douglas, Douglas Robert Hadow (mind Angliából), valamint Peter Taugwalder (édesapa) és Peter Taugwalder (a fia), a zermatti hegyi vezetők. Az ereszkedést azonban csak néhányan élték túl: Croz, Hadow, Hudson és Douglas lezuhant az északi falról. A holttestek közül hármat néhány nappal később megtaláltak a Matterhorn-gleccseren, ám Lord Francis Douglas végső nyughelyét azóta sem ismerik – írja a zermatt.ch oldal, a Matterhorn hivatalos turisztikai oldala.
„További adatok érkeztek a június 14. napján történt halálos balesetről. A 19 éves Lord Francis Douglas, Mr. Whymper, Mr. Charles Hudson és Mr. Hadow mindannyian Zermattban találkoztak, és a Mont Cervin-re vagy Matterhorn-ra kívántak feljutni, amely eddig elérhetetlennek bizonyult. Úgy döntöttek, hogy közös csapatként próbálkoznak. Mr. Hudson egy drótkötelet is vitt magával, hogy megkönnyítse az emelkedést, de végül a szállodájában hagyta a segédeszközét és a fent nevezett urakkal elindult Zermattból, a vezetőik kíséretében. Senki sem számított arra, hogy ezúttal elérik a csúcsot, csak egyszerűen valamiféle utat kívántak felfedezni a csúcshoz. A csapat a Mont Cervin lábánál töltötte az éjszakát. Másnap a vártnál könnyebben megtalálták a felvezető utat és két órakor megérkeztek a csúcsra. Háromkor már elkezdtek leereszkedni a hegyről: Croz ment elöl, őt követte Lord Francis Douglas, majd Hadow, Hudson és Whymper, illetve a két Tangevald. Az egész csapatot ugyanaz a kötél kötötte össze. Lord Francis Douglas megcsúszott és emiatt Croz, Hadow és Hudson, valamint az édesapa Taugwalder elesett. A csapat utolsó tagja még át tudta fűzni a kötelet egy sziklás kiszögellésen, de elszakadt a szikla és az elöl haladó négy hegymászó között, akik lezuhantak a hegyről, és szikláról sziklára 4000 láb mélységig csapódtak lefelé. A katasztrófa áldozatainak holttestét még aznap megtalálták” – számolt be a sikerről és a tragédiáról egy héttel később, július 21-én a Manchester Guardian, amit a The Guardian online portál idéz.
Douglas halála miatt Viktória királynő meg akarta tiltani, hogy brit hegymászók a Matterhorn meghódítására induljanak. Az uralkodó úgy fogalmazott, hogy soha többé nem engedi, hogy az angol királyi vért a Matterhorn-ra pazarolják. Mindez azonban kíváncsiságot és tettvágyat váltott ki a brit alpinisták körében, akik ettől kezdve tömegesen érkeztek Zermattba, hogy megnézzék és megmásszák a Matterhorn-t. Itt és ekkor kezdődött Zermatt máig tartó idegenforgalmi fejlődése.