Eredeti azték kori maszkot őriz a Néprajzi Múzeum
Természettudományos és muzeológiai vizsgálatok igazolják, hogy a Néprajzi Múzeum új kiállításában látható ritka mozaik maszk eredeti azték kori lelet, közép-mexikói, valószínűleg misték mesterek munkája, valódi türkiz berakással.
Az első hasonló tárgyakat a Mexikóban térítő domonkos szerzetesek 1533-ban hozták Európába, s VII. Kelemen pápának átnyújtva azt próbálták bizonyítani, hogy a spanyolok által meghódított mexikói indiánok fejlett kézművességgel rendelkező, értelemmel bíró emberi lények. Az egyháziak által Itáliába hozott gyűjtemények különböző magángyűjteményekből végül olyan múzeumok féltett kincsei lettek, mint a londoni British Museum, a bécsi Weltmuseum vagy a római Museo Pigorini. A 19. század végétől újabb darabok kezdtek feltünedezni. Ilyen leletek utolsó hullámából származik az a különleges műtárgy, melyhez a Néprajzi Múzeum az 1973-1980 között zajló műtárgycsere akció folyamán jutott.
A maszkról a szakértők is keveset tudtak, származási körülményei nem voltak tisztázottak. A múzeum leltárkönyvébe a következők kerültek be: mozaikmaszk, Mexikó, mixtec, anyaga: fa, türkiz, kagyló. Ám a Néprajzi Múzeum muzeológusa, Gyarmati János fontosnak tartotta, hogy modern természettudományos vizsgálatokat végezzenek el a tárgyon, illetve muzeológiai kutatásokat folytassanak annak érdekében, hogy kiderítsék az eredetiségét, anyagát és származási helyét.
1973 és 1980 között a Néprajzi Múzeum tehát cseresorozatot bonyolított le két külföldi műkereskedővel, mivel a szocialista korszakban, nyugati valuta hiányában azonban szóba sem jöhetett műkincspiacon történő vásárlás. A múzeum több kelet-német etnológiai múzeumhoz hasonlóan nagy és piacképes óceániai gyűjteménnyel rendelkezett – 19. századi, dokumentált óceániai tárgyak akkoriban már korlátozottan voltak forgalomban. A csere során összesen 244, afrikai, amerikai, indonéziai és óceániai tárgyért a múzeum 137 óceániai, indonéziai és ázsiai tárgyat adott cserébe. A múzeumba érkezett tárgyak között volt 1973-ban a Mexikóból származó mozaikborítású maszk is, ami akkoriban már igazi ritkaságnak számított.
Az archaeometriai vizsgálatokat az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Energiatudományi Központjában és a Természettudományi Kutatóközpontjában, a debreceni ATOMKI Örökségtudományi Laboratóriumában, az ELTE Litoszféra Fluidum Kutató Laboratóriumában, a MNM Országos Restaurátor és Restaurátorképző Központjában, a hamburgi Thünen-Institut für Holzforschungban és a poznani Radiokarbon Laboratóriumban valamint a Leiden University Régészettudományi Intézetében végezték.
A vizsgálatok eredményeként kiderült, hogy a maszk a 15–16. század fordulóján, Mexikóban is őshonos égerfából készült, és a hasonló maszkokkal megegyező módon fenyőgyantával rögzítették rá a mozaikborítást. Ezzel egyértelműen bizonyítást nyert, hogy eredeti, azték kori tárgyról van. A maszkot borító különféle berakások kémiai összetételét és a színezékek anyagát roncsolásmentes kézi és laboratóriumi XRF és Raman mérésekkel végeztek a tárgy több mint 40 pontján, valamint nagy felbontású pásztázó elektronmikroszkóp (3D digital microscope, SEM) felvételek készültek. Ezek a vizsgálatok egyértelműen azt bizonyították, hogy a maszkot borító valamennyi megvizsgált zöld–kékeszöld szemcse türkizből készült, és azok magas cink és csekély vas tartalma rokonságot mutat az Azték Birodalom fővárosában feltárt főtemplom, az ún. Templo Mayor türkizleleteivel.
A türkizberakásokat szegélyező világos színű lemezekből álló borítás három különböző anyagból áll, amit a kémiai vizsgálatok is megerősítettek: a gyöngyházfényű fehér-világosszürke lemezek alabástromnak, a porózus tojáshéj színű lemezek pedig agyagkőnek bizonyultak. A sima világossárga lemezek anyagát nem lehetett bizonyossággal meghatározni, az anyag Raman-spektruma a fehér agyag-agyagkőben (kaolinban) előforduló anatáz jelenlétét mutatja. A vörösre színezett területek környezetüknél magasabb (esetenként tízszer akkora) vastartalma arra utalt, hogy színezőanyagként vasban gazdag földfestéket használtak. A feketére festett szemöldökök jelentős kálium, kalcium és kén tartalma hamu vagy faszén színező anyagra utal.
Ezekkel a vizsgálatokkal párhuzamosan zajlott a maszk muzeológiai és kulturális összefüggéseinek kutatása. Ennek során kiderült, hogy a Néprajzi Múzeummal cserét folytató két műkereskedő két nagyon hasonló leletegyüttest adott el belga, német és amerikai múzeumoknak nagyjából ugyanazokban az években. Ezek, a budapestihez hasonló, de sokkal gyengébb minőségű maszkok mellett egy sor olyan tárgyat, agyagedényeket, szőtteseket, szandálokat és egyéb eszközöket tartalmaztak, amelyek alapján megállapítható volt, hogy a maszk olyan, isteneket vagy ősöket reprezentáló, gyógyítást szolgáló vagy temetkezési csomaghoz tartozhatott, amelyeket bábu formára alakítottak, majd száraz barlangokban rejtettek el.
A fellelhető dokumentumokból az is kiderült, hogy a tárgyegyüttesek, így a Néprajzi Múzeum maszkja is, a közép-mexikói Puebla és Oaxaca állam határán fekvő barlangokból származnak, így az ott élő, magas kézműveskultúrájukról ismert misték mesterek alkotásának tekinthető, és nagy valószínűséggel az 1960-as években az ott folyó ásatások során juthatott a műkereskedők kezére.
A mozaikmaszk a Néprajzi Múzeum ZOOM tér kiemelt tárgya, a múzeum rendszeres tárlatvezetésein is megismerhető.
Újabb Nazca-vonalakat találtak
A szakértők a Nazca-pampáról készült képeket mesterséges intelligencia segítségével fésülték át.
Az emberi test, mint mértékegység
Bolygónk társadalmai a történelmük során számos olyan mértékegységet találtak ki, amelynek alapja valamely testrészünk.
Megvizsgálták a híres királyné ékszereit
Kutatók egy csoportja I. Hotepheresz fáraóné kincseit vizsgálta.
A magyar gyógypedagógia úttörője
1745. június 5-én született a Gömör megyei Jólészen (ma Jovice, Szlovákia) Cházár András ügyvéd, a magyar gyógypedagógia úttörője.
Megtalálhatták a legendás viking települést
Jomsborgot a hagyomány szerint Kékfogú Harald alapította, az erődről régóta folyik a szakmai vita.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
