Ősi, elveszett nagyvárost vizsgáltak Amerikában

Cahokia a 19. századot megelőzően Észak-Amerika legnagyobb települése volt. A város a mai Illinois államban, a Mississippi folyó közelében feküdt, valamikor a 11. században alapíthatták, és a mississippi kultúrához köthető. A szakértők úgy gondolják, hogy történelme csúcspontján területén mintegy 20 ezer ember élhetett, ezzel több korabeli európai nagyvárost is felülmúlt. A település az 1400-as években néptelenedett el.

A város egykori lakói 120 földhalmot emeltek, ezek közül a legnagyobb az úgynevezett Szerzetesek dombja. A mesterséges dombot egy, a kiemelkedésen megtelepedett trappista közösségről nevezték el. A halom 290 méter magas, és meglehetősen komplex, magasított teraszok tarkítják, melyeket szögletes, nyílt területek vesznek körbe.

Szakértők egy csoportja a közelmúltban a domb egyik terét vizsgálta – számol be a Heritage Daily. A kutatók korábban úgy vélték, hogy a hasonló helyeken a közösség tagjai gyűltek össze, a legújabb paleokörnyezeti elemzés alapján azonban az északi tér szinte folyamatosan víz alatt volt.

Cahokia egy ártéren épült fel, a környéket rendszeresen elárasztotta a víz. Caitlin Rankin, az Illinois Állami Régészeti Hivatal munkatársa szerint a víz több szempontból is nagyon fontos volt a helyieknek, többek között mezőgazdaságuk számára is. Azt nem tudni, hogy a Szerzetesek dombja északi részét pontosan mire használták, de elképzelhető, hogy vallási jelentőséggel bírt.