Észak-Thaiföld különleges templomai

Egy thai zseni örök élet iránti vágya, a halál után is folytatódó elképesztő mestermű: még ötven évnyi építkezés - ez tömören Thaiföld ember alkotta csodájának, a hófehér, apró tükrökkel kirakott Wat Rong Khunnak a története.

Wat Rong Khun
Állok a buddhista templom felé vezető hídon, amit égbe nyúló kezek szegélyeznek, és földbe gyökerezik a lábam. A Fehér Templom mögül lassan felkelő nap sugarai sárgára festik az épületet. Talán csak az indiai Taj Mahal vetekszik a szépségével. Megbabonázva bámulom, ahogy a tükörmozaikok csillogni kezdenek, életemben nem láttam még ilyen elképesztően szép, álmokból és az öröklét hitéből született épületet.
Thaiföld legészakibb nagyvárosa, a hetvenezer fős Chiang Rai az, ahol a képzőművész, Chalermchai Khositpipat Fehér Temploma található.

Chalermchai a városban letelepedett egyik kínai családban született 1955-ben. Apja Guangdongból vándorolt be, míg anyja thaiföldi kínai volt. A fiú művészeti tehetsége már nagyon hamar megmutatkozott, később Thaiföld elsőrangú képzőművészeti iskolájában, a Silpakorn Egyetemen tanult, ahol 1977-ben képzőművészeti diplomát szerzett.
Kezdetben filmek óriásplakátjait festette, mellette falfestményeken is dolgozott, munkáját a hagyományos thai buddhista templomművészet és a kortárs képek keveredése jellemezte, ami rendkívül ellentmondásos fogadtatásban részesült.
1980-ban utazott első külföldi útjára Srí Lankára, ahol hat hónapig tartózkodott. Az ország építészetét, szobrászatát, festészetét és buddhista templomait tanulmányozta, itt ihlették meg a hófehér szobrok és templomok. Még ugyanebben az évben önálló művészeti kiállítást rendezett a Lionttel Wendt Művészeti Galériában Colombóban, az alkotásokat aztán Thaiföldre hozta, és mindegyiket eladta. A 20. század végére munkája egyre szélesebb körben elfogadottá vált, igazi áttörést azonban csak az hozott, amikor ügyfelei között tudhatta Bhumibol Adulyadejt, IX. Ráma thaiföldi királyt is.
Chalermchai 1997-ben kezdte el a grandiózus munkálatokat az eredeti, ám romokban álló Wat Rong Khun területén.

Élete fő műveként olyan templomot szeretett volna alkotni, amely ragyogó fehér színével az örök életet és Buddha tisztaságát szimbolizálja, míg a tükörmozaikok a bölcsességét ragyogják a Föld és az Univerzum fölött.
Mielőtt bárki belépne a fő templomba, az ubosotba, át kell mennie az Újjászületés Ciklusának nevezett kőhídon, mely előtt több száz kinyújtott kéz könyörög: a javak utáni sóvárgást jelképezve. Felsétálok a hídra, ez az átkelés az élet körforgásából a Buddha földjére való átmenetet szimbolizálja. Tökéletesen megfaragott naga kígyók mellett haladok el, és mielőtt belépnék a templomba, megtorpanok a Mennyország Kapuja előtt. Két, a halált jelképező lény mellett ott áll Rahu is, a hiedelem szerint ő dönt a halottak sorsa felett.

A fehér templom közepén egy szintén hófehér Buddha szobor ül meditatív pózban, az őrök rám szólnak, hogy húzzam le a papucsom és tegyem fel a maszkom. A nyitott ablakokon az utca meghitt zaja szűrődik be, fényképezők kattognak, gyerekek nevetnek hangosan.
Chalermchai eddig mintegy 11,5 milliárd forintnak megfelelő baht költött álmai megvalósítására, célja, hogy 2070-ben, mire a komplexum készen lesz, a templom melletti terület a tanulás és a meditáció központjává váljon. A templomot Buddhának ajánlotta, és mint a thaiok legtöbbje, hisz abban, az, aki templomot épített, egyben örök életet is vásárol magának.
Nőknek vállat és térdet takaró öltözet szükséges a belépéshez.
Wat Huay Pla Kung
Kuanjin, vagyis a végtelen könyörületesség istene, aki megérti a világ sírását.
Chiang Raitól mintegy 10 kilométerre magasodik a hegyek fölött a hófehér bodhiszattva, aki a hiedelem szerint Buddha minden együttérzését magáénak tudhatja. Nem csoda, hogy a mellé épült pagoda, és templom kapujában árva vagy nehéz sorsú gyermekek lézengenek, akik segítséget remélnek a kultúránként változóan, hol férfiként hol nőként ábrázolt istentől, no és az ideérkező hívőktől is.

Egy buddhista történet szerint Kuanjin fogadalmat tett, hogy addig nem fog megpihenni, amíg az összes érző lényt meg nem szabadítja az élet és halál körforgásának szenvedéseitől. Ígérete betartása során sokszor megoldhatatlannak tűnő nehézségekkel nézett szembe, míg végül elmélkedés közben tizenegy darabra esett szét a feje.
A kétségbeesett helyzetet látva, Amitábha Buddha tizenegy fejet adott Kuanjinnak, hogy ezekkel még jobban meghallhassa a szenvedők hangját, ezért van az, hogy Indiában, Tibetben vagy Kínában több fejjel ábrázolják.

A hegytetőre épült Wat Huay Pla Kang a régió viszonylag új látványossága, amely a 2001-ben befejeződő munkálatok után rendkívül népszerűvé vált a thaiok és külföldiek körében is. A kilenc tornyú pagoda, a Pob Chok Dhamma Chedi különleges csúcsos kialakítása tökéletes kombinációja a kínai és az ősi lanna kultúrának.
Leülök a 79 méter magas Isten lábához a lépcsőkre, a dombok fölé már aranyglóriát húzott a nap. A mögöttem tornyosuló Kuanjin árnyékot vet a hegyekre, és önkéntelenül is az jut eszembe, hogy a megvilágosodott szent valóban itt maradt köztünk, itt vár a Wat Huay Pla Kangban és nem csak a világot, de engem is figyel.
A szobor tetejére szeretne lifttel is föl lehet menni, nőknek vállat és térdet takaró öltözet szükséges.
Wat Sri Suphan
Thaiföld legészakibb régiója, Chiang Mai korábban Lanna Királyság volt. Nem csoda, hogy székhelyén, a mindössze 40,22 négyzetkilométernyi, azonos nevű városban több mint száz templom épült.
Lanna a felemelkedését a 13. században regnáló Mengrai királynak köszönheti, aki erőskezű uralkodóként letelepítette a Yunnanból átvándorló thaiokat a régió első igazi királyságába, aminek Chiang Mai – azaz új város – lett a központja.
Az óvárost négyzet alakban kijelöltette, majd 1296-ban elkezdődött az árok kiásása, és a részben még ma is álló városfalak felépítése. A virágzó Chiang Mai Thaiföld egyik igazi kulturális és történelmi kincse lett. Ma is vibráló, színes kavalkád, éjszakai piaccal, kávézókkal, thai masszázzsal, kutyákkal, macskákkal minden sarkon. A város emellett több mint háromszáz templommal is büszkélkedhet, közülük az egyik legkülönlegesebb, az Ezüst Templom.

Chiang Mai templom-komplexuma, a Wat Sri Suphan eredetileg a 16. században készült a Mangrai-dinasztia idején.
Azóta nem egyszer újjáépítették, majd 2004-ben az akkori buddhista főpap vezetésével, 300 millió forintnak megfelelő baht adományból nekiláttak az Ezüst Templom megtervezésének, amely a falaktól a tetőig 12 évet vett igénybe, ami nem csoda, hiszen a részletek kidolgozásával azt a kerületben élő közösséget bízták meg, amelynek tagjai évszázadok óta ötvösművészettel foglalkoznak. Kétkezi munkájuknak köszönhetően a templom minden egyes négyzetcentimétere mestermű.

Wat Sri Suphan egyik legkülönösebb stílusjegye azonban nem csak az öntött és vésett technikával készült elképesztően aprólékos ezüstremek, hanem az, hogy a művészek valóban szabad kezet kaptak az alkotásban, így a szokásos Buddha életjelenetek mellett a világ hét csodáját, földönkívülieket, de a Pókembert is megcsodálhatjuk.

A templomot a férfiak ingyen látogathatják, a nők csak kívülről nézhetik meg, mivel a templom mai napig a buddhista pappá szentelés helye.