A világ legrégebbi polipcsalija

A polipfogás trükkös dolog, speciális csali kell hozzá, ezt a csendes-óceáni népek kifúrt, és egymáshoz erősített kagylók formájában használták, használják. A világ számos múzeumának etnográfiai gyűjteményében találkozhat a kíváncsi utazó efféle eszközökkel.

Nemrégiben a Mariana-szigeteken folytatott régészeti ásatások során rábukkantak az eddig talált legrégebbi, 3500 éves polipcsalira. Az amerikai-ausztrál kutatópáros a World Archeology szakfolyóiratban számolt be a felfedezésről.

A kaurikagylókat kifúrták, majd valamilyen zsineggel (a közelmúltban kókuszrostból fonták ezt) egy kőnehezékhez erősítették, majd egy hosszabb zsineg segítségével „báboztak” a víz alatt megbújó polipnak. A polip kedvenc eledele közé tartozó kaurikagyló nyíló és csukódó héjainak mozgását utánozta így a poliphalász, még a kagylóhéjak közül kikandikáló húst is utánozták egy-egy bottal. Az éhes fejlábú pedig rávetette magát a csalira, s alaposan megölelgette – ám közben a halász vagy megszigonyozta, vagy a csaliba épített hegy segítségével, esetleg hálóval kiemelte őt a vízből.

A polipok fogyasztása után nem marad a lelőhelyeken semmiféle szilárd nyom, amiből kiderülhetne, hogy egy embercsoport ette ezeket az állatokat. Az egyetlen bizonyíték az, ha találnak polipcsalit – ez pedig az étrenden kívül a halászati stratégiákról is vall. A Mariana-szigeteken eddig 7 lelőhelyen kerültek elő ilyen polipcsalik, a most bemutatott 3500 évestől kezdve a néhány száz évesig. Egyes helyeken olyan köveket is találtak, amelyek megfelelhettek a nehezéknek, a rajtuk látható vájatokban futhatott a zsineg, ami tartotta a csalit. Azon kívül, hogy kifúrva, vájatokkal ellátva találták meg a kaurikagylókat, a belsejükön látható kis karcolások is arra utalnak, hogy polipcsalikhoz tartozhattak, a nehezékként használt kő okozhatott karcolásokat bennük.

A kagylóból készült polipcsalihoz, amelyet Polinéziában „patkány” néven emlegetnek, egy polinéz legenda is fűződik, a patkány és a polip meséje. A patkány a tengeren hajózott, amikor egy viharban a hajó elsüllyedt, ám egy arra járó polip megmentette a fulladástól. A patkány rávette a polipot, hogy ússzon ki vele a szárazföldre, ahol majd megjutalmazza őt. A polip így is tett, ám a patkány, amint szilárd talaj volt a lába alatt, elszaladt, a csalódott polip hiába várta az ígért jutalmat. Bosszúból megfogadta, hogy mindaddig vadászni fog a patkányra, míg világ a világ.
Azonban a polinézek a történetet máig őrzik, s a polipcsalijukat, amely a patkány testére és farkára emlékeztető alakú, patkánynak hívják. Mikronézia egyes részein is ismert ez a történet, de nem kapcsolódik a polipcsali használatához.

A Mariana-szigeteken talált csalik kora alapján ez a legrégebbi ismert polipcsali, s ha később nem találnak rá ennél is ősibbre, akkor kijelenthető, hogy e szigeteken találhatták fel, s innen terjedhetett el a poliphalászat e formája a Csendes-óceánon. A hatalmas távolságokba eljutott módszernek az 1900-as évek elején még voltak aktív művelői, csak később szakadt meg e hagyomány.