Ekkor bólintott az angol parlament az időbeállításra

A Londonhoz közeli greenwichi Királyi Obszervatórium a tengeri navigációhoz szükséges csillagászati megfigyelések mellett az időmérési központjának számított 1675 óta, amikor II. Károly megalapította az intézményt.

A hely két okból is különleges: mivel itt fut át a nullás délkör, innen számítjuk a hosszúsági köröket. Emellett 1884-ben a Nemzetközi Meridián Konferencia azt a döntést hozta, hogy mivel addigra a világszerte használatos térképek zöme a greenwichi kezdő hosszúsági körhöz alkalmazkodott, legyen az obszervatórium helyi ideje is ez a viszonyítási alap, amelyhez a Föld többi időzónájának idejét igazítják. Ekkor állapították meg a 24 időzónát is.
A Greenwich Mean Time, greenwichi középidő bevezetésére azért került sor, mert a szárazföldi közlekedés, a vasúthálózat fejlődésével szükségessé vált az egységes nemzeti idő megállapítása. Addig ugyanis – képletesen szólva – a települések toronyórái nem voltak összehangolva. És nem csak a szigetországban: 1883 november 18-ig az Egyesült Államokban háromszázféle helyi időt ismertek, amelyek egységesítése akkor vált lehetővé, amikor sikerült távíróval átküldeni a pontos idő jelét az Atlanti-óceánon.
Ahhoz azonban, hogy a GMT később nemzetközileg elfogadott érték legyen, az kellett, hogy a brit parlament 1880. augusztus 2-án rábólintson az időmérés ilyetén való szabályozására. A csillagászati mérésen alapuló GMT bő nyolc évtizedig használatban volt, majd 1961-ben váltotta hivatalosan az egyezményes koordinált világidő (Universal Time Coordinated, UTC), amelyet azóta használunk viszonyítási alapként. Ezt a minden korábbinál pontosabb időmérést biztosító atomóra kifejlesztése tette lehetővé. A pontos idő számítása a cézium-133-as izotópjának állapotváltozás-ciklusán alapszik. Noha a Föld valódi forgásához igazodó GMT máig használatos fogalom nem csillagászati területeken, az időmérésben több mint hat évtizede UTC-ben számolunk. Magyarország télen az UTC+1-es, nyáron pedig az UTC+2-es időzónát használja.