Áthaladt az északi-sarki jég alatt a világ első atom-tengeralattjárója

A második világháború lezárulta után is folytatódott az amerikai haditengerészet nukleáris meghajtási programja, 1947-ben kezdődött egy atom-tengeralattjáró kifejlesztése Hyman G. Rickover orosz származású mérnök irányításával. Alig hét év alatt elkészült a világ első atom-tengeralattjárója, a közel 100 méteres, 3180 tonnás és 13 400 lóerős USS Nautilus, amelyet 1954. szeptember 30-án helyeztek üzembe. A korábbi dízel-elektromos tengeralattjáróknál méretesebb Nautilus jóformán korlátlan ideig képes volt a víz alatt maradni. Uránüzemű reaktora gőzturbinákat hajtott, a tengeralattjáró – fedélzetén 117 fős személyzettel – elérte az akár húsz csomós (óránként 37 kilométeres) sebességet.

A hajó különleges képességei révén egyedülálló célokat valósíthatott meg. Első nevezetesebb útja az Északi-sarkra vezetett, amelyet 1958. augusztus 3-án ért el. Abban az évben több próbálkozása is volt, de a kedvezőtlen jégviszonyok meghiúsították az Északi-sark elérését. William R. Anderson kapitány vezetésével a tengeralattjáró az alaszkai Point Barrow-ból indult, és 400 láb (nagyjából 120 méteres) mélységben ezer tengeri mérföldet tett meg a 3-5 méteres vastag sarki jégtakaró alatt.

A mókás kedvű legénység saját készítésű bélyegzővel pecsételte le az otthon maradt szeretteiknek írott leveleket, amelyekben a jeles alkalmat mesélték el. Később az amerikai főposta hitelesnek fogadta el a bélyegzőt, ezzel jelképes postafiók létesült az Északi-sarkon. A USS Nautilus az augusztus 5-ig tartó út során Izland irányába hagyta el az Északi-sarkot, de előbb még megállapították, hogy a tenger ezen a ponton kicsivel több mint 4 kilométer mély. A tengeralattjáró 1980-ig üzemben volt, ma a connecticuti Groton tengerészeti múzeumában áll.