A macskák világnapja

A világnap 20 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a Nemzetközi Állatjóléti Alapítvány (IFAW) úgy döntött, hogy bársonytalpú barátainkat is megilleti egy világnap, s más állatvédő szervezetekkel karöltve a legnépszerűbbnek tartott háziállat ünneplésére az augusztus 8-át jelölték ki. Talán sokak számára furcsán hangzik a macskák a legnépszerűbb háziállatok, egyes becslések szerint a számuk háromszorosan felülmúlja a második helyezett kutyákét. Azt azért tegyük hozzá, hogy távolról sem biztosak a számadatok, mivel sajnos a macskák többsége ma is gazdátlan, kivadult állatként él.

A családban élő házi kedvencek száma alapján a kutyák 100 millióval vezetnek a cicák előtt: 470 millió kutyára 370 millió macska jutott. A kivadult macskák számát azonban közel 500 millió körülire becslik. Azonban az is bizonyos, hogy jelentősen alulbecsültek ezek az adatok, hisz pl. 2017-ben csak az USA-ban 95 millió cica élt az emberekkel. Az igazság talán sose derül ki. Az Európai Unióban azonban ugyanebben az évben több ember tartott macskát, mint kutyát: 75 millió embernek volt cica házi kedvence, és „csak” 65 milliónak kutya. Később se fordult meg a helyzet, 80 millió macska, s 70 millió kutya élt az EU-ban 2020-ban.

Egy átlag házimacska várható élettartama sokat emelkedett az elmúlt évtizedekben, ma már nem számít nagy ritkaságnak a 20. életévét túllépő cica sem. Fontos tudni, hogy az ivartalanítással a kandúrok élete kétszeresére nő, a nőstényeké 62 százalékkal lesz hosszabb, s így nemcsak a felesleges szaporulat előzhető meg, hanem számos daganatos betegség is.

A macska őse a líbiai vadmacska (Felis silvestris lybica), s mintegy 10-12 ezer éve vált háziállattá, a mezőgazdálkodás kezdetével egy időben. Mára az egész világon elterjedt, s az Antarktika kivételével minden kontinensen él. A különféle macskatenyésztő szervezetek közel 50 elismert fajtát tartanak nyilván (sőt, van, amelyik szervezet ennél is többet).  Számos fajta természetes mutáció eredménye, s vannak, amelyek magukban hordozzák egykori élőhelyükhöz alkalmazkodó tulajdonságaikat, így például a szibériai vagy a norvég erdei a hosszú bundáját, a török van pedig vízkedvelő-halászó életmódját.

Talán sokan nem tudják, hogy a cicák csak miattunk nyávognak – a nyávogást a kiscicakort elhagyva már az egymás közti kommunikációjuk során nem használják, azonban az emberrel fenntartott viszonyban fontos eszköz marad. A macskagazdik azonban jól tudják, hogy különféle nyávogástípussal mást és mást fejeznek ki a bársonytalpúak, s mivel ez egy, az adott gazdi és az adott cica közt fokozatosan kialakuló kapcsolat eredménye, a „macskanyelv” is minden egyes ilyen kapcsolat esetében kissé eltérő.

No de mi volt a célja a macskák világnapja létrehozásának? Az, hogy az otthontalan, menhelyeken élő cicákra felhívja a figyelmet, a világnapon – s persze máskor is – jó ötlet e menhelyeket segíteni, akár önkéntes munkával, akár anyagilag, kinek mire van lehetősége. Ha cicával szeretnénk bővíteni a családot, akkor fogadjunk örökbe egyet!