Norvégia nagy tengeri csatája

E csata után vált Norvégia önálló királysággá, bár a terület annak idején még csupán mai Norvégia délnyugati részét jelentette.
A csata időpontja körül folyik némi vita. Are Frode, 11. századi izlandi történetíró szerint a csata 872-ben zajlott. Halvdan Koht, múlt századi történész, politikus ezzel szemben úgy gondolta, be tudja bizonyítani, hogy az ütközet dátuma közelebb volt 900. Ehhez azonban egyes királyok, jarlok és izlandi nemesek halálának viszonylag pontos dátumára lenne szükség. Koht kronológiája ellen más 20. századi történészek is kifogást emeltek: Johan Schreiner és Ólafia Einarsdóttir szerint a hafrsfjordi csata valamikor a 880-as években történt.

A hafrsfjordi a leghíresebb az összes csata közül, amelyben Harald részt vett. Korai történetírók szerint Harald oldalán harcolt a Trøndelag területét uraló Håkon Grjotgardsson. Az ellenséges flottánál felbukkan egy Kjøtve nevű vezér és egy Haklang nevű. Ez utóbbi azért is érdekes, mivel ezt a nevet egy jütlandi rúnakő is említi, mely körülbelül ebből az időből származik.

Egyes modern történészek felvetették, hogy a nagy dublini király, Fehér Olav is Harald egyik ellenfele lehetett. Olav ugyanis 871 körül nagy flottával utazott el Írországból, és elképzelhető, hogy a Harald elleni csatába indult.

A Hafrsfjord név első részét a fjord bejáratánál lévő zátony elnevezéseként használták.
A csata valószínűsíthető okaként a délnyugati irányban a vikeni Kaupangig, majd a dániai Hedebyig tartó kereskedelem útvonal szabályozása állhatott. A kereskedelem Norvégia és Európa között itt folyt már egy ideje, de könnyen támadható volt az útvonal. Harald Hårfagre uralkodása idején szigorúbb ellenőrzést vezetett be a nyugati parton, valamint a trøndelagi és a hålogalandi jarlokkal való együttműködés elősegíthette a kereskedelem fellendülését és jelentős bevételeket hozott.

Harald Hårfagre területi terjeszkedése azonban destabilizálta a meglévő erőegyensúlyt Norvégiában. Így az északi-tengeri szigeteken és Írországban a viking birodalmak is fenyegetve érezték magukat. A Man-szigeten és Dublinon keresztül az Orkney-szigeteken keresztül a skandináv országokba irányuló kereskedelem nagy része az Északi-Jæren és a Stavanger-félsziget környékén zajlott, és ezt a területet Harald ellenőrizte. Ez volt az a katonai központ, amelyet Harald ellenségeinek kellett átvenniük, ha meg akarták akadályozni, hogy Lindesnes mellett keletre terjeszkedjen , nyugatra pedig az Orkney-szigetekre, a Hebridákra és esetleg egészen Írországig.

Snorre történetíró szerint a csata hosszú ideig tartott és kemény volt, de Harald győzött. Tore Haklang elesett, míg Kjøtve a menekülők között volt.
A sagák és történetek alapján a történészek úgy gondolják, hogy a csata több mint 2000 harcos életébe került.

A csatáról Harald egyik udvari költője, Torbjørn Hornklove így ír:
„Berserkerek eveztek
Ott tombolt a harc
Farkas hangja felüvöltött
És a vasfegyverek remegtek”

Møllebuktánál, Hafrsfjorden északkeleti részén áll Fritz Røed emlékműve a csatáról, Sverd i fjell (kard a kőben) néven.

Forrás: Betlehem Eszter/AstaNorphoto

A győzelem után Harald leigázta Délnyugat-Norvégiát. Bár a Harald uralta terület kisebb volt, mint a mai Norvégia, jelentősnek számított. Az uralkodó aktív külpolitikát folytatott ezáltal az Északi-tenger körüli összes nagy birodalom elismerte. Legfiatalabb fiát Håkont, Ethelstan angol király nevelte, a legidősebb fiát Eirik Blodøks pedig feleségül vette Gunnhildot , az Öreg Gorm Jellingi király lányát. Tehát a csata után megszilárdult a birodalom.

Írta és fényképezte: Betlehem Eszter – AstaNorPhoto