Görgei Artúr leteszi a fegyvert Világosnál

Bár a történelemkönyvekből jól ismerjük Világos nevét, hiszen itt ért véget Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Az egyéni szabadságjogok kivívására és a nemzeti önrendelkezés megteremtésére irányuló nemzeti küzdelem 1848. március 15-én kezdődött és 1849. október 4-ig tartott, ám az utolsó jelentősebb harcképes seregtest, a Görgei Artúr (aki nevét 1848-ig Görgey formában használta) vezette fel-dunai hadsereg feltétel nélküli fegyverletételére 1849. augusztus 13-án került sor Világosnál. A honvédtábornok, aki 1849. augusztus 11. és 13. között három napig nem mellesleg Magyarország teljhatalmú vezére volt, az orosz Fjodor Vasziljevics Rüdiger tábornok csapatainak adta meg magát.

A világosi vár a teljesen összeépült két község, Magyarvilágos és Románvilágos közelében emelkedik. Falai ma már omladoznak: itt történt a fegyverletétel az oroszok előtt. Görgei Artúr ezzel egy fontos tényt kívánt jelezni: azt, hogy a magyarokat nem a Habsburg Birodalom, hanem a cári haderő győzte le.

„A szerencsétlen harczok után, a mellyekkel Isten a legközelebbi napokban meglátogatta e nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok elen az önvédelem harczát siker reményével folytathassuk. Ily körülmények közt e nemzet életének megmentése s jövőjének biztositása egyedül a hadsereg élén álló vezértől levén várható, s lelkem tiszta meggyőződése szerint a mostani kormány további létezése a nemzetre nézve nem csak haszontalanná, de károssá is válván: ezennel tudtára adom a nemzetnek, hogy azon tiszta hazafiui érzéstől indittatva, mellyel minden lépteimet s egész életemet egyedül hazámnak szentelém, magam s a ministerum nevében ezennel a kormányról lelépek, s addig, mig a nemzet hatósága szerint intézkednék, a leghőbb polgári s katonai kormányzati hatalmat Görgei Arthur tábornok urra ruházom. Megvárom tőle, s azért Isten, a nemzet és história előtt felelőssé teszem, hogy ezen hatalmat legjobb tehetsége szerint szegény hazánk nemzeti statuséletének megmentésére, javára s jövőjének biztositására forditandja. Szeresse hazáját olly önzetlenül, mint én szerettem és legyen a nemzet boldogságának biztositásában szerencsésebb nálamnál.” – írta Kossuth Lajos 1849. augusztus 11-én Aradon, a „Nemzethez” intézett levelében.

A világosi fegyverletétel után a Bohus-kastélyban írták alá a megadási okmányt. Ez az 1848-49-es forradalom és szabadságharc végét jelentette, amely szörnyű következményekkel járt. A fegyverletétel után az osztrákok részéről véres megtorlás következett Haynau császári-királyi táborszernagy rémuralma alatt, akit gyakran csak a „Bresciai hiéna” néven emlegettek. Görgei Artúr az orosz cár közbenjárására kegyelmet kapott és a szabadságharc bukása után Ausztriába internálták. Megítélése a mai napig vitatott a tudományos körökben; Kossuth 1849. szeptember 11-én írta meg híres vidini levelét, amelyben árulónak nevezte őt.