Átadták a budapesti Keleti pályaudvart
A 1884. augusztus 16-án felavatott pályaudvart eredetileg Központi Indóház néven ismerték, majd 1892-ben nevezték át Keleti pályaudvarrá.
A VIII. kerületben, a Baross téren található központ a legtöbb belföldi InterCity járat kiinduló és végállomása, de a legjelentősebb nemzetközi vasúti csomópont is Magyarországon.
De nézzük meg először időrendben a kezdeteket, amelyek a Keleti pályaudvar átadását előzték meg:
• az első magyarországi vasútvonal 1846-ban létesült Pest és Vác között;
• akkoriban a vonatok a Teréz körúton álló Pesti Indóházból indultak és ugyanide érkeztek;
• három évtizeddel később ennek helyén épült fel a Nyugati pályaudvar;
• a Déli Vasúttársaság indóházát 1861-ben adták át Budán;
• Józsefvárosban 1867-től működött a MÁV budapesti főpályaudvara (ez később csak teherszállítási funkciót látott el);
• 1868-ban döntés született egy új központi pályaudvar létrehozásáról;
• a munkálatok 1881-ben kezdődtek meg (az 1873-as gazdasági válság miatt) a munkálatok a mai Baross téren;
• a pályaudvart 1884. augusztus 16-án avatták fel.
„1884. augusztus 16-án reggel 6 óra 10 perckor fogadta első, Zimonyból érkező utasait a Baross téren álló Központi Személyszállító Indóház. A ma Keleti pályaudvarként ismert létesítmény „a maga nemében a legdíszesebbek közé tartozik, s kényelemben, a beosztás czélszerűségében pedig csak messze földön akad párja, a legkisebb részletekig hazai erőkkel emelték” – olvasható a Vasárnapi Ujság 1884-es számában, amit a Lechner Tudásközpont idéz.
A historizáló stílusú épületet eredetileg a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésébe álmodták építtetői. Terveit Rochlitz Gyula, a MÁV főfelügyelője és építésze készítette, aki számos európai tanulmányúton vett részt, ahol tanulmányozta a pályaudvarok építészetét. A csarnok acélszerkezetének terveit végül az Operaház tetőszerkezetét és a Szabadság hidat is tervező Feketeházy János hídépítő mérnök nyújtotta be, míg a kivitelezés Kéler Napoleon irányítása alatt zajlott. Az épületet a vizenyős, lápos talaj miatt végül Gregersen Guilbrand irányításával velencei mintára cédrusfa-cölöpökre állították. A reneszánsz stílusú homlokzatot Mayer Ede és Brestyánszky Béla alkotása díszíti: a szoborcsoport Vulcanust és Neptunuszt, a tűz és a víz istenét ábrázolja, akik között a fogaskereket és gőzölgő edényt magasba emelő szárnyas nőalak jelenik meg, mint a gőzvasút allegóriája. Az oszlopokon bányászatot, ipart, földművelést és kereskedelmet jelképező szobrokat fedezhetünk fel, amelyek Bezerédi Gyula alkotásai. Ám itt még nincs vége: a homlokzat kapuzatának falfülkéiben is alkotások rejtőznek, a jobb oldalon James Wattot, a gőzgép feltalálóját (Strobl Alajos alkotása) láthatjuk, balra pedig és George Stephensont, a Rocket gőzmozdony tervezőjét (Vasadi Ferenc alkotása).
„A dicső Budapest középületeinek egyik dísze, az uj személypályaudvar. Aki jön, aki megy, mindenki meg lesz lepetve általa. Nagyszerű és gyönyörű, célirányos és pompás, kényelmes és hasznos, Magyarországhoz és a fővároshoz méltó épület ez. Messze földön ritkítja párját” – adott hírt a Budapesti Hírlap az 1884. augusztus 16-án megnyitott Keleti Pályaudvarról.
Átadásának időpontjában a Központi Indóházat Európa egyik legmodernebb pályaudvaraként tartották számon, miközben csodaszámba ment az elektromos világítás, amit a Ganz gyár 70 ívlámpája és 644 izzója biztosított. Az utasok száma az első évben elérte az egymilliót, száz év múlva (1984-ben) pedig már meghaladta a 36 milliót.