Tudja-e, hogy mit takar a páneurópai piknik?

A piknik szó használata első hallásra talán kissé megtévesztő lehet, bár bizonyos szempontból jól jellemzi az 1989. augusztus 19-én történteket. Ezen a napon úgynevezett páneurópai pikniket rendeztek Fertő-tó mellett, ami azzal járt, hogy ideiglenesen megnyitották az osztrák-magyar határt több száz NDK-állampolgár előtt, akik így az útiokmányok vizsgálata nélkül jutottak át Ausztriába. Még egy hónapot kellett várni arra, hogy szeptember 11-én éjfélkor hivatalosan is megnyíljon a magyar határ a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt.

De mi is történt pontosan? Nézzük át együtt a kronológiát!
• a műszaki határzár lebontása 1989. május 2-án kezdődött a magyar-osztrák határon;
• a vasfüggöny lebontását követően több száz keletnémet állampolgár szökött át a zöld határon Ausztriába (többen onnan Nyugat-Németországba mentek);
• több keletnémet az NSZK budapesti, varsói és prágai nagykövetségein kért menedéket;
• a több ezer budapesti menekülőt táborokban helyezték el;
• 1989 júniusában megfogant a páneurópai piknik, egy osztrák-magyar határ menti baráti találkozó gondolata a debreceni Mészáros Ferenc fejében;
• az ötletet politikusok is támogatták, akik a martonvásári „Sorsközösség Tábor” augusztus 20-i programzáró rendezvényeként javasolták, Pozsgay Imre és Habsburg Ottó védnökségével;
• emblémát is rendeltek az alkalomra, ami egy azögesdrótot átszakító fehér galambot ábrázolt (Varga Ákos grafikus készítette);
• a piknik felhívását ötezer példányban nyomtatták ki.

A határok nélküli Európa mielőbbi létrejöttére Ausztria és Magyarország is törekedett, ezért mindkét fél beleegyezett abba, hogy három órányi időtartamra szimbolikusan megnyissanak egy határátkelőt Szentmargitbánya (Sankt Margarethen im Burgenland) és Sopronkőhida között. A szögesdrótot Walburga Habsburg Douglas, a Páneurópai Unió főtitkára vágta át szimbolikusan ott, ahol kaput nyitottak a delegációk előtt. Nem számoltak azonban azzal, hogy az ideiglenes határnyitást több száz keletnémet állampolgár használja ki és rohan át szó szerint Ausztriába. Az esemény bekerült a világsajtóba, mert a határőrök sem nyitottak tüzet, így folytatódhatott a felszabadult ünneplés.

Mindez természetesen nem oldotta meg a hazánkban várakozó, nyugatra vágyó keletnémetek ügyét, bár a rendezvényt követően több százan döntöttek úgy, hogy zöld határon lépnek át a szomszédos országba. A Budapesten ragadt több ezer NDK-s állampolgár sorsáról 1989. augusztus 25-én a Köln melletti gymnichi kastélyban tárgyalt Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter Helmut Kohl szövetségi kancellárral és Hans-Dietrich Genscher alkancellár-külügyminiszterrel. A magyar kormány ezt követően döntött úgy szeptember 9-én, hogy ideiglenes jelleggel felfüggeszti az 1969-ben kötött magyar-NDK megállapodás határátlépésre vonatkozó pontjainak hatályát. Ezzel elhárult a jogi akadály, így az NDK polgárait minden olyan államba kiengedték hazánkból, amelyek engedélyezték be-vagy átutazásukat.

A kormány döntését Horn Gyula jelentette be szeptember 10-én este a televízióban, és az intézkedés szeptember 11-én 0 órakor már hatályba is lépett.