Esőerdőkben zajlott a bantu migráció

Afrika történelme méltatlanul alulvizsgált, néhány kiugró esettől eltekintve az átlagember alig tud róla valamit, egyik legfontosabb, máig meghatározó eseménye sem teljesen világos. A bantu terjeszkedéssel a szubszaharai Afrika nyelvi, etnikai, kulturális és gazdasági jellemzői gyökeresen változtak meg. A jelenleg elfogadott nézet az, hogy a bantu nyelvek ősét képviselő népcsoport valamikor 5-6 ezer éve a mai Nigéria és Kamerun határvidékén élt, az azonban nem volt világos, hogy pontosan merre és mikor vándoroltak át a sűrű közép-afrikai esőerdőkön, a mai lakhelyeikre igyekezve. A bantu nyelveket beszélő népcsoportok ma mintegy a felét foglalják el Afrikának.

Egy nemrégiben a PNAS hasábjain megjelent kutatásban ezt a migrációt vizsgálta egy, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet szakembere vezette kutatócsoport. A kutatók több mint 400 bantu és közeli rokon nyelv adatait elemezték s ez alapján felállítottak egy új nyelvi családfát, majd meghatározták azt a földrajzi útvonalat, amelyben e családfa kialakulhatott. A vizsgálatokban négy lehetséges terjeszkedési útvonal elméletét hasonlították össze a nyelvi adatok alapján.

Új adatként kiderült, hogy mintegy 4000 évvel ezelőtt kezdődhetett a déli irányú migráció, ez azt jelenti, hogy jóval korábban, mintsem 2500 éve szavannai jellegű folyosó ékelődhetett volna a sűrű esőerdővel borított területre. A korábbi elképzelések szerint az olyan mezőgazdálkodó népesség, mint a bantu, nem tudott volna az őserdei környezetben a mezőgazdaságuk fenntartásával megmaradni. A bantu nyelveken elvégzett valaha volt legnagyobb elemzésből kiderült az is, hogy jelenleg több mint 600 bantu és vele rokon nyelv létezik, ám a harmadukról igen kevés adat áll rendelkezésre. Ezért a kutatók egy, a genetikai vizsgálatokból kölcsönzött módszerrel elemezték a nyelveket, és e módon sikerült rekonstruálniuk a földrajzi elterjedésüket az adathiányok ellenére. A használt módszerben ahányszor csak kettévált a nyelv, minden alkalommal úgy számoltak, hogy a két így létrejött csoport egyike helyben maradt, s a másik vándorolt tovább, ez pedig sokkal valószerűbb adatokat eredményezett, mint a korábbi modellek, amelyekben mindkét népességnek tovább kellett mennie.

Az eredmények alapján az ember alkalmazkodóképességéről is újabb bizonyíték született. Habár nem volt könnyű, de úgy tűnik, mégis csak sikerült a bantu népcsoportoknak az esőerdei vándorlásuk során is fenntartania a mezőgazdálkodásról meglévő tudásukat, s magukkal vinni azt a távoli vidékekre. Az nem kizárt persze, hogy az esőerdőbe ékelődő szavanna kialakulása során már jóval korábban bekövetkeztek olyan változások, amelyek megkönnyítették a bantu mezőgazdálkodást (szárazabbá váló erdőségek segíthették ezt), de akkor is csak néhány száz, és nem 1500 évvel hamarabb nyílt volna meg ez a könnyebb út.