Letértünk a kitaposott ösvényről, hogy felfedezzük Dante Toszkánáját

Gondoljunk csak Dantéra, Olaszország legnagyobb költőjére és az Isteni színjáték szerzőjére! Talán azonnal Firenze városa jut eszünkbe, de érdemes a dolgot tovább gondolni. A híres itáliai poéta életét végigkövetve máris a toszkán vidéken találjuk magunkat. Letérve az útról, messze a jól ismert turisztikai célpontoktól, váratlan betekintést nyerhetünk a helyi kultúrába, a történelmi eseményekbe, valamint Dante mindennapjaiba. Nem túlzás, bármerre is járunk, a költőhöz vagy az Isteni színjátékhoz (olaszul: Divina Commedia) kapcsolódó helyszíneken találhatjuk magunkat. A világirodalom egyik legnagyobb alkotása a purgatóriumon és a paradicsomon keresztül vezeti át az olvasót.

Dante mindig úgy jellemezte magát, mint aki „születése szerint firenzei, de a viselkedése szerint nem”. A mai firenzei Dante-ház múzeuma az 1265-ben napvilágot látott költő szülőhelye, nem messze található innen a San Giovanni Keresztelőkápolna, ahol csecsemőként megkeresztelték. De csak a gyerekkorát töltötte a városban, hiszen a politikában a rossz oldalt választotta, aminek száműzetés lett a vége. Dantét ráadásul megfenyegették: ha visszatér, biztos halál vár rá. A költő így elmenekült és élete hátralevő részét bolyongva töltötte (akárcsak az Isteni színjátékban): megfordult többek között Velencében, Veronában, Bolognában, Rómában, Ravennában, valamint olyan kisebb helyeken is, mint Casentino, Romena, Lunigiana, Poppi és a Mugello régió.

Az egyik kedvenc helye az Észak-Toszkánában található Lunigiana volt, ahol békére vágyva a Santa Croce del Corvo kolostorban élt néhány évig. Nem véletlen, hogy a közeli Mulazzo város minden áprilisban történelmi színjátékkal ünnepli érkezésének évfordulóját. Kicsit távolabb, az olasz tengerparton megbújó Ravenna az a hely, ahol a költő végül meghalt és ahol eltemették. Érdekes, hogy a firenzeiek csak a halála után fedezték fel jelentőségét, ami miatt hamvait meg akarták szerezni. Egy filmbe illő húzással a ravennai szerzetesek koporsót küldtek a firenzeiek által kialakított nagy sírba, ám az valójában üres volt, mivel máshol rejtették el Dante csontjait, amit csak 1865-ben fedeztek fel újra a tudósok.

A világirodalom nagy klasszisának hazája ízletes ételekben és nemes nedűkben gazdag. Dante útja régi szőlőültetvények, ősi parasztházak, gyümölcsösökkel borított dombok és gesztenyefákkal teli vad erdők táján át vezetett. Borgo San Lorenzo például a Chini család szecessziós stílusú kerámiakészítőinek otthona, Scarperia városa pedig az évszázados késgyártásáról ismert. Brisighellát a napfényes Itália egyik legszebb falujaként emlegetik; Dante a falu alapítójától, Maghinardo Paganitól is idéz az Isteni színjátékban. De nem csak ez az egyetlen toszkán momentum lelhető fel a híres elbeszélő költeményben.

Dante útját követve számos történelmi eseményt és jelenetet érhetünk tetten Az Isteni színjátékból. San Gimignano például azon városok egyike, ahol az itáliai költő és filozófus sokat tartózkodott. 1300-ban például itt kötött politikai szövetséget és a Palazzo Pubblico szobájában lakott, ahol beszédet is tartott. Utóbbit most Sala Dante-nak, tehát Dante szobájának hívják. A település történelmi központjában is találhatunk utalásokat az Isteni színjátékra és a költő remekműve által ihletett alkotásokra. Dante rejtélyes útvonala a városházától a Vernaccia Múzeumig tart. Utóbbi egy fehérborszőlőről kapta a nevét, ami az egyetlen bor, amit a költő valaha is megemlített a világirodalom legnagyobb költeményeként is emlegetett elbeszélésében.

Dante akkoriban bizonyára megcsodálta Monteriggioni falait és tornyait, ezek egykor persze jóval pompásabb arcukat mutatták, mint most. Jó eséllyel annyira lenyűgözték a költőt, hogy többen a száz énekből álló elbeszélő költeményének első színteréhez, Dante poklához (Inferno) hasonlítják, ahol „Rondabugyrod” kezdődik, és ahol a csalók bűnhődnek. Ez az a táj, amely koncentrikus körökben lejt, a tíz bugyor pedig tíz vasszínű kőből álló, tölcsérszerűen keskenyedő terasz, középen a pokol kútjával.

Számos dokumentum és pletyka él Dante Siena városában tett látogatásairól, aminek első és egyetlen hiteles forrás Boccaccio Trattatello in laude di Dante című könyve, ahol a költőről azt jegyzik, hogy „mélyen belemerült olvasmányaiba”. Egyes források azt állítják, hogy Dante néhány hónapig élt és tanult itt, mások szerint inkább a fia telepedett le a városban. Bár semmi sem biztos, az kétségtelen, hogy a költő jól ismerte a település befolyásos tagjait. Siena történelmi központjában ma összesen nyolc táblát találhatunk elrejtve, amelyek az Isteni színjáték egyes részeit idézik. Azoknak az épületeknek a falára helyezték őket, ahol az elbeszélt események zajlottak, például a Via della Diana, a Vicolo Beato Pier Pettinaio, a Via del Moro vagy a Casato di Sotto mellett.

Toszkánában több olyan helyet is felfedezhetünk, amelyek eseményeit az Isteni színjáték is említi. A kiváló fehér borairól és jellegzetes falvairól híres Val d’Arbiában található Montaperti városában kísérteties hasonlóságot láthatunk azzal a verssel, amikor Dante találkozik Bocca degli Abbatival, a guelfek árulójával. Utóbbi a pápaság híveinek és a császárság ellenfeleinek pártneve volt Itáliában. Itt kanyarog az Arabia folyó, amely a tizedik énekben vörös színűre változott. A következő állomásunk Radicofani, amit a purgatóriumról szóló fejezet említ. Dante a Malaspina családnál vendégeskedett itt 1306-ban, amikor közvetítőként kívánt fellépni Malaspina és Luni püspökei között.

Poppi vára egy változatos és sötét történelmet őrző völgyben bújik meg. Gondoljunk csak a mártírhalált halt szentekre, az etruszkokra, a római katonákra és az epikus csatákra! Az út Firenzétől körülbelül 65 kilométerre délkeletre vezet, az Arno folyót szegélyező zöld mezőkkel, Nippozzano és Frescobaldi lágy szőlővel borított dombjain keresztül. Az út lekanyarodik a völgybe, a széles gabonatáblák és a campaldinói csata történelmi helyszíne mellett, amit 1289. június 11-én vívta Firenze pápaság párti guelf városvezetése és a császárságot támogató, ghibellin érzelmű Arezzo városa, bár előbbi törekvéseit Siena, Lucca, Pistoia és más városok is támogatták. Utóbbi – a győztes fél – katonái között volt a 24 éves, lovagi ősökkel büszkélkedő Dante Alighieri is, aki egy korabeli levél tanúsága szerint még egy térképes vázlatot is készített a csatáról – olvashattunk részleteket a rendkívül véres csatáról Poppi várában.

Poppi vára ma is a Casentino völgy legfontosabb középkori emléke. A terület más, hasonló építményétől eltérően nem kezdte ki az idő vasfoga és nem is rombolták le, hiszen mindig is a helyi politikai vagy közigazgatási hatalom rezidenciájaként szolgált. Sőt, ma is Poppi község székhelye. A vár a kezdetektől erősen kötődött a terület legnagyobb feudális családjához, a nemes Guidi családhoz, amely Poppit tette meg óriási hűbérbirtokainak központjává. Bár a kapcsolódó, első írásos emlékek 1191-ből származnak, építészete alapján a szakemberek azt feltételezik, hogy két-három évszázaddal korábban alapíthatták. A kastélyból panorámás kilátás fogad minket a toszkán vidékre, a szomszédos téren pedig Dante Alighieri mellszobra emlékeztet arra, hogy a Guidi grófok itt látták vendégül azt a férfit, aki firenzei száműzetését töltötte. Dante nem mellesleg ebben az időszakban írta a Pokol 33. énekét.