Az első magyar lombikbébi
1988. augusztus 24-én reggel 7 óra 9 perckor a Pécsi Orvostudományi Egyetemen meglátta a napvilágot az első magyar lombikbébi, egy 3850 grammos kislány.
A reprodukció zavara jelentős orvosi és társadalmi probléma világszerte. A Pécsi Tudományegyetem (PTE) Szentágothai János Kutatóközpont (SZKK) Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratóriuma szerint az összes meddőségi problémával küzdő házaspárok száma eléri a 15 százalékot Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy mintegy 150 ezer pár küzd meddőségi problémákkal és ez az arány egyre növekszik.
A női testben egy emberöltő alatt mintegy 400 petesejt érik meg, egy milliliter ondófolyadékban pedig csaknem 20 millió spermium rejtőzik. Ahhoz, hogy egy gyermek megfoganjon, mindössze egy petesejt és egyetlen, aprócska spermium találkozására van szükség. Párok ezrei szembesülnek ennek ellenére a meddőség problémájával.
A modern orvostudománynak köszönhetően azonban ma már szinte senkinek nem kell lemondani a gyermekáldás öröméről. Erre született megoldásként például a lombikbébi program. Az első, ilyen eljárás segítségével 1978-ban született baba az angliai Oldhamben. A módszer ezt követően viszonylag rutineljárássá fejlődött. Olyannyira megbízható eljárásról van szó, hogy Amerikában ma már minden századik újszülött méhen kívül fogan.
Hazánkban elsőnként Pécsett végeztek sikeres lombikbébi programot: a 3850 grammos kislány 1988. augusztus 24-én reggel 7 óra 9 perckor látott napvilágot. A kezdeti módszer során a méhtüszőből kiemelt érett petesejtet egyesítették a férfi spermiummal, majd ezután mindjárt visszahelyezték a méhkürtbe. Az „igazi” méhen kívüli megtermékenyítésre azonban még egy évet kellett várni: szintén Pécsett született 1989-ben az a lombikbébi, akinél már egy lombikban történt a megtermékenyítés: az embrió csírasejtet a sejtosztódást követően ültették be az édesanya testébe.
Magyarországon tehát 1988 óta végeznek „in vitro fertilizációt”, évente pedig csaknem kettőezer lombikbébi jön a világra. Az eljárás sikere azonban több tényezőtől függ:
• a leendő anya életkorától,
• a táplálkozási szokásaitól,
• az őt érő környezeti hatásoktól.
A statisztika szerint a 30 év alatti nők esetében a mesterséges megtermékenyítés mintegy 30–35 százalékban sikeres, 30–35 év között körülbelül csak a nők egynegyede esik teherbe, míg 35 és 40 éves kor között 15 százalékuk, 40–45 éves korban pedig csupán a nők 5 százaléka lesz várandós.