Kenuban eltemetett nő maradványaira bukkantak

Egy új tanulmányban a szakértők egy nagyjából ezeréves, patagóniai kenusírt írnak le – számol be Live Science. A felfedezés megerősíti azokat a néprajzi és történeti beszámolókat, melyek szerint a kenukat már a spanyol kor előtti Dél-Amerikában is használták temetkezésre, és cáfolja azon elméletet, amely alapján a gyakorlat csak az európai hódítás után jelent meg.

„Reméljük, hogy ez a vizsgálat és eredményei feloldják a vitát” – mondta Alberto Pérez, a chilei Temucói Katolikus Egyetem antropológusa. Mint a szakértő hozzátette, a kenutemetkezést még ma is alkalmazzák Dél-Amerika egyes részein. A fa gyorsan elbomlik, a mostani sír az első ismert tárgyi bizonyíték a kenuk használatára a spanyol kor előtt.

A nyughelyet a nyugat-argentínai Newen Antug nevű lelőhelynél tárták fel 2012-2013-ban. A nőt a hátán fekve, egy egyetlen fatörzsből kivájt struktúrába helyezték el, melynek belsejét kiégették. A térség őslakói évezredeken át készítették ilyen technikával kenukat. Newen Antugnál három prehispán sírt találtak, a nőé a legkorábbi. A vizsgálatok felfedték, hogy a nyughely 850-1000 éves, az elhunyt pedig 17-25 éves lehetett.

A fa korából és a nedves környezetből adódóan a kenu nagy része elrohadt, csupán részei maradtak fenn. A konzerválódott törmelékek elemzése alapján az alapanyag az Austrocedrus chilensis ciprusféle volt. A nyughelyből egyéb leletek is előkerültek, úgy tűnik, a testet a Diplodon chilensis édesvízi kagylófaj héjaira fektették. A puhatestűek a mintegy 300 méterre fekvő Lácar-tóból származhatnak.

A jelek arra utalnak, hogy a nőt egy kenuban temették el. Ez illeszkedik a mapucse őslakosok hagyományához, mely szerint a léleknek csónakon kell eljutnia a halottak földjére. A metaforikus utazás négy éven át tartott. A szakértők azt feltételezik, hogy a kenus temetkezés elterjedt volt a kontinensen, a hagyománynak viszont kevés korai bizonyítéka maradt fenn.