Eufrozina, Kende2022. szeptember 25., vasárnap
Kultúra

A LUSITANIA titka

National Geographic Magyarország

2022. július 6-14 között került sor az 1915-ben torpedótalálat következtében elsüllyedt brit LUSITANIA óceánjáró roncsainak kutatására az Atlanti-óceánon. Az első ízben magyar történeti-műszaki szakértők közreműködésével végrehajtott expedíció 107 éve tartó találgatás végére tehet pontot.

A Kinsale-i Öreg-orom világítótornya, ahol a toronyőr 1915-ben szemtanúja volt a közeli tragédiának.
Forrás: Könczöl Péter

 

Írország déli partjain a Kinsale-i Öreg Orom az Atlanti-óceán hajósai számára éppen olyan jellegzetes tájékozódási pont, mint balatoni társaiknak a Tihanyi-félsziget. A földnyelv tövében megbúvó apró halászfalu, Kinsale kikötőjéből futott ki 2022. nyarán két héten át minden nap az ír SEAHUNTER nevű kutatóhajó, fedélzetén 6 ország 12 (amerikai, belga, ír, magyar, spanyol és német) búvárával és kutatójával, hogy választ keressen a XX. század egyik történelemformáló rejtélyével, a LUSITANIA személyszállító óriásgőzös megtorpedózásának körülményeivel kapcsolatos kérdésekre, amelyeket a tragédia századik évfordulóján a National Geographic Magazin is összefoglalt.

1915. május 7-én süllyedt el az akkori világ hetedik legnagyobb utasszállító hajója, a LUSITANIA. 1197 utas vesztette életét, amikor az U-20 jelű német tengeralattjáró megtorpedózta az óceánjárót, hogy megakadályozza a fedélzetén szállított hadfelszerelés célba juttatását. Az áldozatok között volt 128 semleges amerikai állampolgár is, akiknek a halála hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok 1917-ben az Antant oldalán és a Központi Hatalmak ellen lépett be a világháborúba, eldöntve ezzel annak végkimenetelét. A LUSITANIA tehát történelemformáló hajó, mivel a hajón elpusztult 1 197 fő egyedülálló módon járult hozzá hazája győzelméhez egy olyan küzdelemben, amelyben az enélkül az áldozat nélkül talán alulmaradt volna. Ebben az értelemben áldozatuk jelentősége a háború szárazföldi frontjain elesett katonák hősi halálának fontosságához hasonló (még akkor is, ha ezt az áldozatot tudtukon és akaratukon kívül hozták meg), amelyet hivatalosan mégsem ismertek el eddig ebben a minőségben.

A tragédia óta eltelt időben eddig összesen 14 roncskutató expedícióra került sor, melyek közül a legtöbb hozzátett valamit a hajó kutatástörténetéhez: 1935-ben Jim Jarret azonosította a roncsot. 1960/63 között John Light felismerte, hogy a hajó a jobb oldalán fekszik és kettétört. 1982-ben az Oceaneering International Inc. búvárai igazolták, hogy a hajó lőszert szállított és felszínre hozták 3 hajócsavarját. 1993-ban Robert D. Ballard igazolta a roncs folyamatos állagromlását és előre jelezte végső összeomlását. 1995-ben a roncsot védetté nyilvánították. 2007-ben engedélyezték a leletmentést. 2008-ban az Eoin McGarry vezette expedíció azonosította, hogy az addig feltételezett mennyiséghez képest sokkal több hadianyag van a roncson. 2011-ben Gregg Bemis vezetésével felszínre hozták az egyik gépvezénylő távírót és egy I. osztályú kabin-ablakot. 2017-ben Peter McCamley vezetésével megkezdődött, 2019-ben és 2020-ban pedig folytatódott a roncsok 3D vizualizációja. A 2022-es Darragh Norton vezette – a merülési célok kijelölése tekintetében magyar tervezésű – expedíciónak pedig a hajó 107 éve történt elsüllyedése óta a legelső alkalommal sikerült belső vizsgálatot végezni a torpedó robbanását követő második robbanás szempontjából kiemelkedő jelentőségű első kazánházban, megcáfolva azt a 2011 óta elterjedt vélekedést, miszerint a kazánház elülső raktérrel szomszédos válaszfala mentén lévő első két kazánnak a torpedó becsapódását kísérő robbanása gyorsította fel a LUSITANIA elsüllyedését.

A LUSITANIA vonalterve (fent) és kazánházainak általános elrendezése (lent).
Forrás: Dr. Balogh Tamás

 

Ez a körülmény – tudniillik a LUSITANIA elsüllyedésének rendkívüli gyorsasága – egy azóta is megoldatlan rejtélyt takar, hisz nagy valószínűséggel a hajót a torpedótalálatot követő, ismeretlen eredetű, második, belső robbanás küldte a tengerfenékre. Ennek a második robbanásnak az okát azóta is keresik. Már a torpedót indító német tengeralattjáró parancsnoka is három lehetséges okot jelölt meg a hadinaplójában: a hajón szállított lőszer/ robbanóanyag felrobbanását, kazánrobbanást, vagy a széntárolókban visszamaradt szénpor felrobbanását (sújtó bányalég). Azóta is kutatják, hogy a három lehetséges ok közül melyiket támaszthatják alá meggyőző bizonyítékok.

A kutatás azonban rendkívüli feladat, mivel azt a roncsok helyzete és egyre romló állapota is nehezíti. A LUSITANIA ugyanis az Atlanti-óceán két melléktengere – a Kelta-tenger és az Ír-tenger- közötti átjárót jelentő Szent-György csatorna bejáratánál fekvő földnyelv, a Kinsale-i Öreg orom előtt 22 kilométerre süllyedt el. Az árapály jelenség miatt a szorosban állandó a vízmozgás, így a sekély – mindössze 85-92 m mély – tengerfenékre merült hajóroncs állandó, erős áramlások útjában fekszik, melyek folyamatosan gyengítik, roncsolják a szerkezetét, ugyanakkor a búvárok munkáját is megnehezítik. A merülés csak az áramlásnak a dagály és az apály irányváltásakor bekövetkező lelassulása, az úgynevezett pangóvíz (slack water) idején lehetséges. Az általában heves viharairól ismert észak-atlanti óceánon a merülésre alkalmas időszakot ugyanakkor az időjárás változékonysága is tovább rövidíti. Évente csupán három hónap – június, július és augusztus – alkalmas a búvárexpedíciók szervezésére, de ebben a három hónapban is ritkaság a 3-4 napnál hosszabb, merülésre egybefüggően alkalmas periódus.

A LUSITANIA szétesésének okai és folyamata. A jobb oldalára borulva elsüllyedt hajóra az elsüllyedése után közvetlenül a pirossal jelzett erőhatások (közel függőleges irányú nyomóerők, az ezekből – az oldalán fekvő hajótestnek a függőlegestől való eltérése miatt – ébredő, közel vízszintes irányú húzóerők, s az ezen húzóerőkből ébredő, a kettős hajófenék tengerfenékkel alkotott találkozási pontja körüli forgatónyomaték) hatott. A LUSITANIA volt az első olyan óceánjáró, amelybe nagyobb mennyiségben építettek be nagy szilárdságú szilícium-acélt (annak érdekében, hogy a két hullámhegy által alátámasztott hajó hullámvölgy felett szabadon lógó középső része is rugalmasan viselje az ilyenkor fellépő hatalmas hajlítónyomatéktól fellépő belső feszültséget). A hajóderék felső részén két rétegben beépített szilíciumacél lemezekkel terhelt baloldal a hajónak az elsüllyedés után jobbra fordult helyzetében 26 m-rel magasodott a tengerfenék fölé és nem támasztotta alá más, csak a bordák közé beépített fedélzeti gerendák sora. Ezeket azonban nem erre a terhelésre méretezték, ezért – amint a kettős lemezelés súlyból eredő nyomóerő átadódott a fedélzeteknek – idővel behajlottak a súly alatt. A korrózió miatti szilárdságvesztéssel a folyamat felgyorsult. Ahogy a baloldal súlyától a fedélzeti gerendák behajlottak, a hosszuk, s ezzel a hajótest szélessége is csökkent. Ám – mivel ezeket a gerendákat a hajótest oldalfalait tartó bordákhoz rögzítették – a behajló fedélzeti gerendák elindították a hajóroncs legmagasabb pontján lévő baloldal lefelé mozgását, ami szélsőségesen nagy húzóerőt generált. Ez hatást gyakorolt a kettős hajófenék szerkezetére is, amely – a most már szögben ránehezedő bal oldal nyomásának hatására – az eredetileg tengerfenékhez viszonyított, csaknem függőleges helyzetéből a tengerfenék felé, azaz balra kezdett dőlni, miközben a hajótestben lévő szerkezetek az ellenkező irányba mozdultak el, a lefelé mozgó baloldal súlyának engedelmeskedve. A fedélzetek fokozatosan elkezdtek jobbra kicsúszni az összelapuló hajótestből. Ennek következtében felléptek a zölddel jelölt erőhatások (a hajótestből ferde síkban kicsúszott fedélzetekre a súlyukból eredően ható nyomóerők), amelyek felgyorsították a folyamatot (eredőjük hozzáadódott a szerkezet balra mozgását elindító erőkhöz). A roncs összeomlása az 1993-as Robert Ballard vezette expedíción már látványos volt, ám azóta jelentősen fokozódott. Már Ballard is döbbenten tapasztalta, hogy az oldalán fekvő hajótest – ahelyett, hogy 24-26 m-nyire emelkedne a tengerfenék fölé, amint az várni lehetne – csak 19 m magas. A 2000-res években készült legfrissebb SONAR-felvételek azonban megerősítették, hogy a hajótest magassága már csupán 13 m. A hajótest összeomlását – a szerkezet egészére ható erőhatások miatt – egyéb deformációk és torzulások kísérik. Napjainkra nemcsak, hogy szinte teljesen összelapult a roncs, de annak felső (az egykori fedélzetekhez tartozó) fedélzetei is teljesen kicsúsztak a hajótestből. Az egykori szerkezet egyre kevésbé felismerhető, s valószínűsíthető, hogy hamarosan végképp összeroskad.
Forrás: Dr. Balogh Tamás

A LUSITANIA roncsainak áttekintő ábrázolása a 2022. évi expedíció eredményei alapján.
Forrás: Dr. Balogh Tamás
A kutatók munkában: a feltárási helyszín kijelölése az ismert eredmények értékelése alapján.
Forrás: Könczöl Péter

 

A 2022. júliusi nemzetközi expedíció azonban szerencsés volt: a búvároknak 7 nap, összefüggő kutatási időszak állt a rendelkezésére! Ennek is köszönhető, hogy 2022. 07. 11-én Trevor Pedlow, az expedíció búvára, a 2007 óta a roncs széthasadozó oldallemezein megnyílt résen behatolva, elérte a hajónak a torpedó robbanása által közvetlenül érintett rakterekkel szomszédos elülső kazánházát, ami a hajó elsüllyedése óta eltelt 107 év alatt mindeddig senkinek sem sikerült. Itt az expedíció tisztázta, hogy a legelső (a 2 db egyvégű) kazán, amely a kazánháznak az elülső, a tartalék széntárolóként is használt 2-es számú raktérrel közös válaszfala mellett állt, nem robbant fel (ez arra tekintettel nagy eredmény, hogy a 2011-es expedíció megállapításai alapján mindeddig azt valószínűsítették, hogy a raktérben robbanó torpedó meggyengítette a raktér és a kazánház közötti válaszfalat, amely tömítetlenné vált, így a hideg tengervíz átjutott a kazánházba, ahol a felfűtött kazánokkal érintkezve, felrobbantotta azokat). A kazánház belsejéről az oda 2022.07.13-án – az expedíciói utolsó napján – behatoló, egyben a kazánházban eddig a legtávolabbra jutó Darragh Norton készített az elsüllyedés óta először fényképeket.

Trevor Pedlow és Michael Walz, akik 2022.07.11-én 107 év után először jártak a LUSITANIA kazánházában, illetve Darragh Norton (Trevor Pedlow társaságában), aki 2022. 07. 13-án először készített alapos fényképes dokumentációt a kazánokról és a legmesszebb hatolt be a kazánházba.
Forrás: Dr. Balogh Tamás
A LUSITANIA elülső kazánházában készült fényképek (készítette: Darragh Norton) és a készítésük helyének azonosítását segítő rajz.
Forrás: Dr. Balogh Tamás

 

Bár még tart a 2022. évi expedíción készült fotók és felvételek alapos kiértékelése (amit a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek a hajótervezés oktatásáért felelős tanszéke szimulációs kapacitásaival támogat), a folyamatban lévő elemzés ellenére az alábbi tények már teljes biztonsággal kijelenthetők:

1.)   A kazánház 7 kazánja közül 5 látható valamilyen mértékben (az első sor mindkét egyvégű kazánja, a középső sor bal oldali kétvégű kazánja és a harmadik sor középső és bal oldali kazánja).

2.)   Az 5 látott kazán közül 3 (az első és a középső sorban lévő 3 kazán) biztosan elmozdult az eredeti alapjáról és – a hajóorr irányába nézve – attól jobbra került (a saját és a vele jobbról szomszédos kazán alapjai közé).

3.)   Az 5 látott kazán közül 3-nak az állapota ismert: 2 épségben van, 1-en sérülés látható (a sérülés elsüllyedéssel, vagy a roncs összeomlásával összefüggő okát, pontos kiterjedését és keletkezésének körülményeit a jelenleg zajló vizsgálat fogja meghatározni).

4.)   A kazánok alapjai körül (az egykori fűtőállásokban) láthatók a fűtőállások alaplemezeinek és az azokat tartó oszlopsornak a maradványai.

5.)   Más, a kazánházak egyéb berendezéseinek (az elszívó- és a füstaknáknak, vagy a szerelőjárdáknak és létráknak, stb.) maradványaiból származó törmelék azonban nem azonosítható. Ennek az a valószínű oka, hogy a roncs – egyelőre ismeretlen ideig – a jobb oldalára fordulva feküdt a tengerfenéken, később azonban (valamikor az 1970-es évek eleje-közepe és az 1980-as évek közepe-vége között) az addig közel függőleges helyzetű kettős hajófenék az orr felé nézve bal oldalra dőlt (azaz csaknem eredeti vízszintes helyzetébe visszabillent), magával húzva a hajótest bal oldalát. A kazánházak tehát viszonylag hosszú ideig (50-60 évig) eredeti helyzetükhöz képest mintegy 90 fokkal jobbra elfordult helyzetben álltak (lógtak). Az ebből eredő terhelést csak a legerősebb szerkezeti- és anyagkapcsolatok tudták elviselni, a gyengébb illesztések és a vékonyabb anyagok korróziója azonban ebben az elfordult helyzetben ment végbe, így minden, ami ebben az időszakban elengedett, vagy tönkrement, az a hajótesten belül a jobb oldalra zuhant.

A kutatás azonban nemcsak a hajó orr-részére koncentrált, de a tat-rész feltárását is további eredményekkel gazdagította: A búvárok a hajóközép egy kb. 40 m hosszú szakasza kivételével lényegében a teljes hosszában bejárták a hajóroncsot, s egyebek között a gépházba is behatolhattak, ahol az egyik gőzturbina és a kondenzátor maradványait is azonosították.

A legnagyobbtól a legapróbbig – a LUSITANIA roncsai. Fent: Michael Walz a LUSITANIA baloldali gépterében. Lent: egy kávéscsésze az iszapban.
Forrás: Darragh Norton
A LUSITANIA gépvezénylő távírójának maradványai a hátsó dokkolóhíd közelében.
Forrás: Darragh Norton
Az A23-as lakosztály felülvilágító ablaka és fürdőkádjának zuhanyfüggönytartója.
Forrás: Darragh Norton
Nagy mennyiségű szétszóródott kézifegyver-lőszer a LUSITANIA elülső rakterében.
Forrás: Darragh Norton

 

Az elért eredmények így már most is nagy jelentőséggel bírnak, hiszen jelentősen bővítették a roncsról készült fotó- és filmanyagot, továbbá megbízhatóan cáfoltak egy 11 éve hangoztatott álláspontot, ezzel is közelebb kerülve a LUSITANIA titkának megismeréséhez. A kutatás ráadásul számos távlati következménnyel is járt, hiszen az elért eredmények további vizsgálatot igénylő kérdéseket is felvetettek. Ezekre a kutatók az expedíció 2023. évi folytatása során igyekeznek válaszokat találni.

Az expedíció tagjai:
Merülésvezető főbúvár, víz alatti fotós:
Darragh Norton (IRL)

Kutató és biztosító búvárok: Brian Armstrong (USA), Graham Waters (IRL), Guy Deno (BE), Heather Choat Armstrong (USA), Kelly McGinn (ESP/IRL), Michael Walz (GER), Paul Tyrrell (IRL), Stef Teuwen (BE), Trevor Pedlow (IRL).

Történeti-műszaki szakértők: Dr. Balogh Tamás (HU), Könczöl Péter (HU).

Az expedíció számára a kutatási és merülési engedélyt az ír örökségvédelmi hatóság, a Heritage Ireland Vízalatti Régészeti Főosztálya (Underwater Archaeology Unit – UAU) adta meg a LUSITANIA roncsainak tulajdonosa, a Lusitania Museum/Old Head Signal Tower Herigate Company Limited by Guaranteeés a nevében eljáró emlékbizottság hozzájárulása alapján, amelyet Con Hayes, az emlékbizottság titkára segítőkész közreműködése eredményeként kaphattunk meg. Munkánk értékét a Heritage Ireland az expedíció végén a Dr. Balogh Tamás által készített (Könczöl Péter és Darragh Norton által is ellenőrzött) hivatalos jelentést méltató üzenetében ismerte el: „A jelentés nagyon érdekes és átfogó. Sok nagyon hasznos információhoz sikerült hozzájutni annak köszönhetően, hogy a csapat megfigyeléseit összevetették a történeti feljegyzésekkel, archív fényképekkel. Gratulálunk a kiváló munkához.” Megtiszteltetés volt. Köszönjük!

 

Az expedíció résztvevői.
Forrás: Kevin Shanahan

 

Hozzászólások

Gyönyörű mozaikra bukkant saját birtokán egy gazda

Gyönyörű mozaikra bukkant saját birtokán egy gazda

A díszes padló a bizánci korban, az 5-7. században készült.

A Frank Birodalom teljhatalmú uralkodója

A Frank Birodalom teljhatalmú uralkodója

768. szeptember 24-én meghalt Kis Pippin, az első frank király, akit Szent Bonifác mainzi érsek, majd II. István pápa felkent az uralkodói méltóságra.

Római kori hangszerre bukkantak

Római kori hangszerre bukkantak

A fúvós töredéke Hadrianus falának közelében került elő.

Több ezer éves, aranyból készült halotti maszkot találtak

Több ezer éves, aranyból készült halotti maszkot találtak

Az értékes tárgy egy, a Sang-dinasztia idejére datálható sírból került elő.

Római kori építményre bukkantak Horvátország partjainál

Római kori építményre bukkantak Horvátország partjainál

A közel kétezer éves mólót a víz alatt találták meg.

National Geographic 2022. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 600 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket