Az első magyar-latin szótár készítője

Egyházi író, nyelvtudós, zsoltárköltő, műfordító, akinek munkásságáról még Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezető alakja is dicsérettel emlékezett meg. Szenczi Molnár Albert életének fő művét mindenképpen az 1603-ban készült latin-magyar szótár jelentette, amelyet személyesen adott át Rudolf királynak Prágában, ahol egyébként Keplerrel is megismerkedett. Az 1574. augusztus 30-án született Szenczi Molnár Albertnek igazán változatos élete volt.

„Szenczi Molnár Albert egyike volt a legzaklatottabb életű íróknak. Szülőfalujából tizenhat éves korában Németországba távozott s kilenc esztendeig látogatta a német iskolákat. Hosszú időt töltött Vittenberga, Heidelberg és Strasbourg egyetemein. Alig tért haza, újból útnak indult; Herborn, Frankfurt, Altdorf, Marburg városában tartózkodott évekig; megfordult Németország egyéb helyein is. Tanult, tanított, nyomdai korrektorságot vállalt, szótárt szerkesztett, nyelvtant írt, vallásos munkákat fordított magyarra. A német egyetemi tanárok szívesen segítették, egyes iskolákban ingyenes lakást és ellátást nyert, a hesseni fejedelem anyagilag és erkölcsileg is támogatta. A német reformátusok megbecsülték benne azt az írót, aki a magyar reformátusok hitéletének megerősítését tűzte ki élete céljául. Mint híres ember jött haza 1613-ban, a Kalauz megjelenésének és Bethlen Gábor trónra lépésének esztendejében. A rohonci lelkészséget nyerte el, de sem itt, sem a komáromi prédikátorságban nem tudott megmaradni. Két év múlva ismét elhagyta hazáját; tanító lett Oppenheimben. Leginkább azokból az adományokból tartotta fönn magát és családját, melyeket magyarországi és németországi hitsorsosaitól kapott. Végre sok szenvedés után Bethlen Gábor fejedelem meghívására 1624-ben újból hazaköltözött. Évekig élt Kassán a nagylelkű fejedelem költségén. Utóbb Kolozsvárt próbált szerencsét. Pályája a folytonos életküzdelem, bolyongás, tanulás, írogatás és használni-kívánás hosszú láncolata” – írja róla Pintér Jenő a Magyar irodalomtörténet című könyvében.

Kétségtelen azonban, hogy Szenczi Molnár Albert híres latin-magyar szótára megnyitotta az utat a magyar értelmiség előtt az európai tudomány felé. Nem véletlen, hogy szótárt egészen a 19. század közepéig használták. Írt egy latin nyelvű magyar nyelvtant, illetve egy teljes zsoltárfordítás is, ami addigi munkásságának betetőzését jelentette: a százötven zsoltárt összesen százharminc dallamra és ugyanennyi versformára szervezte, gazdag rímeléssel. Szenczi Molnár Albert életművéhez azonban hozzátartozik egy javított Károlyi Biblia kiadása, Kálvin Instituciójának (Heidelbergi Káté) lefordítása és az átdolgozott Vizsolyi Biblia megjelentetése. És bár műveinek többsége külföldön született, tevékenységét mégis mindig hazája javára fejtette ki.